Túl­zás nél­kül ál­lít­hat­juk, hogy víz nél­kül Föl­dün­kön nem ke­let­kez­he­tett vol­na so­ha élet. A víz az egész bio­szfé­ra éle­té­ben kulcs­sze­re­pet ját­szik, az or­ga­niz­mu­so­kon kí­vül épp­úgy, mint a bel­se­jük­ben. Az élet a víz­tõl függ. Min­den em­ber na­pon­ta 3 li­ter vi­zet fo­gyaszt, tes­tünk fel­épí­té­sé­ben a víz­arány 60 szá­za­lé­kos. Egy ton­na zöld­ta­kar­mány elõ­ál­lí­tá­sá­hoz a nö­vé­nyek hoz­zá­ve­tõ­leg 11 000 m3 vi­zet fo­gyasz­ta­nak. Egyet­len fa na­pon­ta át­la­go­san 200 li­ter vi­zet pá­ro­log­tat el. A ter­mé­szet ház­tar­tá­sá­ban is mint szál­lí­tó- és ol­dó­szer szol­gál, cir­ku­lál a szá­raz­föl­dek és az óce­á­nok kö­zött; a csa­pa­dék és a ta­laj­víz men­­nyi­sé­ge ré­vén meg­ha­tá­roz­za a Föl­dön a nö­vény­zet ki­ter­je­dé­sét és ala­ku­lá­sát. Nem utol­só sor­ban pe­dig a víz­ben ke­res­het­jük az „élet szü­le­té­si he­lyét” is. A né­pes­ség szá­má­nak nö­ve­ke­dé­se, az élet­szín­vo­nal emel­ke­dé­se, a hi­gi­é­nia fej­lõ­dé­se ál­lan­dó­an nö­ve­lik a ház­tar­tá­si víz­fo­gyasz­tást.   Egy olyan nagy­vá­ros, mint pél­dá­ul NEW YORK na­pon­ta kö­rül­be­lül 4 mil­lió m3 vi­zet fo­gyaszt. Va­jon ki le­het-e elé­gí­te­ni eze­ket az ál­lan­dó­an nö­vek­võ igé­nye­ket? A víz kör­for­gá­sát vé­ve fi­gye­lem­be, ál­ta­lá­ban úgy vé­lik, hogy a fel­hasz­nál­ha­tó édes­víz­men­­nyi­ség (20 000 km3/év) ele­gen­dõ len­ne az em­be­ri­ség szá­má­ra, az­zal a fel­té­tel­lel, ha és­­sze­rû­en és ha­té­ko­nyan gaz­dál­kod­ná­nak ve­le, ami je­len­leg nem tör­té­nik meg. A fel­hasz­nál­ha­tó víz­men­­nyi­ség egy­re job­ban csök­ken az oly­kor ag­gasz­tó mé­re­te­ket öl­tõ szen­­nye­zõ­dés mi­att. Az ál­lan­dó­an nö­vek­võ víz­szük­ség­let ki­elé­gí­té­sét a kö­vet­ke­zõ meg­ol­dá­sok­kal le­het­ne biz­to­sí­ta­ni: a ren­del­ke­zés­re ál­ló víz fel­hasz­ná­lá­sá­nak terv­sze­rû­sí­té­sé­vel, a tech­no­ló­gi­ai fo­lya­ma­tok­ban fel­hasz­nált víz új­bó­li fel­hasz­ná­lá­sá­val, a víz­tá­ro­ló me­den­cék ki­fej­lesz­té­sé­vel, az er­dõs te­rü­le­tek nö­ve­lé­sé­vel, a fel­szín alat­ti vi­zek és a jég­ta­ka­rók vi­zé­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val, a ten­ger­víz sótalanitásával, stb.

  A fo­lyó­kat, pa­ta­ko­kat for­rá­suk­tól a tor­ko­la­tu­kig fe­nye­ge­ti a szen­­nye­zõ­dés. A szen­­nye­zõ­dés min­den faj­tá­ját ki le­het mu­tat­ni la­bo­ra­tó­ri­u­mok­ban, szab­vá­nyo­sí­tott bio­ké­mi­ai vizs­gá­la­tok­kal. Föl le­het mér­ni azt is, mi­lyen ha­tás­sal van­nak a szen­­nye­zõ anya­gok a nö­vé­nyek­re és az ál­la­tok­ra: ez is a szen­­nye­zõ­dé­si szint mé­ré­sé­nek egyik esz­kö­ze. Pél­dá­ul a le­gyek, szú­nyo­gok és teg­ze­sek lár­vái csak a tisz­ta­vi­zû pa­ta­kok­ban for­dul­nak elõ, elõ­for­du­lá­suk­kal jel­zik, hogy a víz meg­fe­lel-e a piszt­ráng­fé­lék­nek. 

  Pél­da­ként meg­em­lí­te­ném a Har­gi­ta-für­dõ­rõl ér­ke­zõ Tol­va­jos-pa­ta­kot, ame­lyet a ka­o­lin bá­nyá­szat ré­vén hát­ra­ha­gyott meddõhányok és a fel­ha­gyott tár­nák­ból ki­fo­lyó limonitos, sa­vas vegyhatású vi­zek szen­­nyez­nek, a víz szí­nét ok­ker­sár­gá­ra vál­toz­tat­va, amely jó­val len­nebb a Vargyas – szo­ros szik­lá­in is fel­tû­nõ nyo­mot ha­gyott.

  A Tol­va­jos pa­tak öko­szisz­té­má­ja je­len­tõs át­ala­ku­lá­son ment ke­resz­tül. Nor­má­lis kö­rül­mé­nyek kö­zött az ilyen boly­ga­tá­sok után meg­in­dul a ter­mé­sze­tes re­ge­ne­rá­ci­ós fo­lya­mat, egy szuk­ces­­szi­ós vál­to­zás, amely sok eset­ben kel­lõ idõ el­tel­té­vel az ere­de­ti­hez ha­son­ló faj­ös­­sze­té­te­lû kö­zös­ség ki­ala­ku­lá­sát ered­mé­nye­zi. Bi­zo­nyos ese­tek­ben vi­szont az em­be­ri te­vé­keny­ség ha­tá­sá­ra, olyan sú­lyo­san ká­ro­so­dik az élõ­hely, hogy a spon­tán re­ge­ne­rá­ci­ó­ra ke­vés esély van. Kü­lö­nö­sen igaz ez olyan ese­tek­ben, ami­kor az élõ­hely le­rom­lá­sát oko­zó ha­tás fo­lya­ma­to­san je­len van (pl. ka­o­lin­bá­nyá­szat).

  A tör­vé­nyek hasz­nos esz­kö­zök a szeny­­nye­zõ te­vé­keny­ség meg­elõ­zé­sé­ben, csak­hogy ne­héz be­tar­tat­ni õket. Ezért az az alap­elv, mi­sze­rint „a szen­­nye­zõ fi­zet”, a gya­kor­lat­ban rit­kán ér­vé­nye­sül. Ro­má­ni­á­ban 1995-ben hoz­ták meg a kör­nye­zet­vé­del­mi tör­vényt, amely a vi­zek vé­del­mé­rõl szó­ló ren­del­ke­zé­se­ket is ma­gá­ba fog­lal­ja.

Írá­so­mat Lehoczky Já­nos „A vi­zek fo­há­sza” cí­mû vers be­fe­je­zõ so­ra­i­val zá­rom:

„Tü­kör va­gyok, ar­cod va­gyok. 

  Hul­lám és híd, part és a víz.

  Erõ és báj, fo­lyó és táj, 

  úszás és me­rü­lés,

  ál­dás és kö­nyör­gés,

             ér­te­ned kell!

             Víz va­gyok.

             Õriz­ned kell.”