Augusztus folyamán az írott és elektronikus sajtó nagy hűhóval jelentette be, hogy a tengerparti lagunákon a madármegfigyelők négy flamingót láttak-fényképeztek, a Román Madártani Társaság (S.O.R.) képviselője pedig, aki a Társaság részére jó reklámot látott az eseményben, azt is kihangsúlyozta, mekkora nagy ritkaság ez, és kijelentette, hogy a régi megfigyelések nem is vehetők figyelembe, amennyiben nem voltak fényképpel is bizonyithatóak. Mivel a flamingókkal kapcsolatban több olvasónk keresett föl kérdéssel, kalandozzunk el egy kicsit ebben a témában.

 
   A flamingóféléket régebb olyan köztes csoportnak képzeltük, átmenet a lúdfélék és gémek között, a modern génkutatás azonban a vöcsökfélékhez látja közelebb. A család hat faja ismeretes, Ausztrália és Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek. Európában a rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber) fordul elő, és fészkel a Földközi tenger melléki mediterán országokban. Kivételt tán egy észak-németországi fészkelőtelep képez, a Zwillbrocker Venn-i védterületen, melyet 1982-ben szökevény csilei flamingók  (Phoenicopterus chilensis)  alapítottak, ezekhez 1987-ben újabb négy, rózsás flamingó is csatlakozott. Tekintve, hogy a madarak szabályosan vonulnak, fészkelnek és fiókát nevelnek, ma már vadállományúnak számítanak, telepük pedig az elterjedési terület legészakibb pontját képezi.

 Délkelet-Európa országaiban a rózsás flamingó ritkán megjelenő, kóborló fajnak számít. Így Bulgáriából e madárról rendszertelen, szórt megfigyelések vannak, idén is volt jelezve, Magyarországon mintegy tucatnyi alkalommal észlelték. A századelőig Romániából csupán 10 alatti előfordulása ismeretes, erről annak idején lapunk akkori, nyomtatott formájában összefoglalót is közöltünk (Kiss J. B., Szabó, L. – 2002 – Rózsás flamingó a Razim lagunán. Erdélyi Nimród. 1: 14).

  A faj első romániai megjelenéséréről Dombrowsky számol be, 1900 okt. 10-én egy húszas csapatból lőnek ki két fiatal példányt Tuzla környékén. Tălpeanu Olténiából (Orlea) ismerteti egy példány elejtését 1938-ban. 1943 okt. 22-én fiatal példányt ejtenek el az ország nyugati részén, Grabaţi mellett. 1969 szeptemberében egy madárgyűrűző munkatábor tagjai észlelnek flamingót Istria körül. Stănescu 1970 jún. 6-án fényképez szintén Istria mellett egy idős madarat. Személyesen 1978 október 24-én láttam egy azévi tollazatú madarat Murighiol közelében. 1978-ban egy kitömött öreg példányt talál M. Tălpeanu természettudós Pietruşani/Zimnicea helységben egy erdésznél, s kb. ugyanebben az időszakban vásárol a Galaţi-i múzeum egy adat nélküli flamingót. 1999 dec. 3-án a Techirghiol tó déli részén észleltek 3 öreg példányt. A fennebb említett összefoglalót ihlető megfigyelés 2001 október 14-15-én történt. Utána jó évtizednyi hiátus jelentkezik, de az utóbbi időkben legalább 3-4 esetről volt internetes, vagy levélbeli közlés csupán 1-2 példányról, amit követ az idei augusztus végi két helyen megfigyelt négyes csoport.

  Napjainkban a Romániához legközelebbi flamingó fészkelőtelep Szardinia szigetén van, valamint Kisázsiában az Anatóliai Fennsíkon és Izmir környékén. Ismert a flamingó szaporodási időszakon kívüli rendkívüli mozgékonysága, ami alapján a fészkelőhelytől akár több ezer km-re eltávolodhatnak. Így pl jópár évvel ezelőtt egy elhullott flamingót találtam a Rhône torkolatvidéki Camargue-ban, amely a visszajelentés alapján legalább négy, Földközi tenger melléki országban megfordult. Irodalmi adatok szerint, egyes példányok messze északra Norvégiába, Finnországba, valamint keletre, a Bajkál tóig is elvetődtek.

  Parazitológiai vizsgálatok alapján lehetett kimutatni, hogy a Káspi tenger környékéről származó fiatal madarak Németországig is eljutottak. Mivel a Romániában észlelt flamingók nagyobb része fiatal példány volt, s a flamingófaj roppant nehezen szaporítható fogságban, feltehető, hogy a megfigyelések többsége nem a szökött, hanem a szabad természetből származó példányokra vonatkozik, amelyek gyakorlatilag Kis-Ázsia vagy Dél-Európa bármelyik telepéről kerülhettek ide. Hogy az utóbbi időkból több az ilyen jelenségekről való információ, igen dús okkomplexummal lenne magyarázható, kezdve az általános klímaváltozástól, amit mindig előveszünk, ha valamit hirtelen nem tudunk megmagyarázni, a vizes élőhelyek kiterjedtebb védelmén át egészen a modern információlehetőségek árdömpingjéig. Ami az utolsó megfigyelést illeti, annyiban hoz újat, hogy augusztusi előfordulásról mindeddig nem volt információ, a fotók publikációs minőségűek, a négyes csapat pedig a legnagyobb, amit Romániában az elmúlt 116 évben megfigyeltek.