Lapát: A jávorszarvas és a dámszarvas agancsának kiszélesedõ része.

Lágyvas sörét: Amerikában a neve: steel shot (acéltöltet), és innen ered nálunk a téves acélsörét elnevezés. Az alimentáris ólommérgezés problémájának megoldása érdekében Észak-Amerika és Európa (Finnország, Dánia, Norvégia) területén a vízivad vadászata ma már csak lágyvas söréttel megengedett. 

A lágyvas sörét nagy hátránya, hogy sûrûsége 28,64%-kal kisebb az óloménál, így az azonos vadászati jellemzõkkel bíró 3,2 miliméteres acélsörétnek a 2,7 miliméteres ólomsörét felel meg. A sörétszemek keménysége viszont a csõszûkítést  károsíthatja, ezért csak sörétkosárral használhatók. A vassörét más hátránya: nõ a gurulat (geller) veszélye, csökken a hatásos lõtávolság, a söréttöltetnek nagyobb a helyszükséglete. Elõnyei: nem mérgezi a természetet, a sörétszemek nem deformálódnak, így jelentõsen javul a szóráskép és csökken az a hátrány, amit a kisebb fajsúly okoz.

A Comission International Permanent (CIP – Nemzetközi Állandó Bizottság), a fegyverek és lõszerek biztonságtechnikai kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervezet elõírásai szerint az „acélsörét” kilõhetõ a meglévõ puskáinkból, mert:

– a gáznyomás megegyezik az ólomsörét lõszerrel;

– a söréttöltet tömege nincs korlátozva, de a sörét átmérõje nem lehet több, mint 3,25 mm;

– a lágyvassörét nem érintkezhet a puskacsõ falával, így a sörétkosár falvastagsága (0,6 mm) és szilárdsága olyan kell legyen, hogy a csõszûkítésben deformálódva is egyben maradjon, –20°C hõmérséklet esetén is.

Lapocka (váll-lap): a mellsõ végtagok függesztõje, amely a német Blatt kifejezésbõl a váll-lap fordítást kapta. 

Legyezõ: 1. a dámvad farka; 2. a siketfajdkakas széttárt farka

Lesipuskás: fegyveres orvvadász, aki a vadászatot nem kedvtelésbõl, hanem haszonért ûzi, s nem riad vissza az etika és a vadászszabályok megsértésétõl sem.

Lesutul: az õzbak vagy a szarvasbika, ha agancsait lehullatja.

Letarkózni: eredeti jelentése a szarvast vagy õzet a tarkókéssel gerincen szúrni, de használják a leagyazás vagy fültövönütés kifejezést a nyúlnál, a madaraknál pedig a letollazás kifejezést (a kitépett szárnytollal a nyakszirten levõ mélyedésbe szúrnak és ezzel elszakítják a nyúltagyat vagy gerincvelõt).

Létrás agancs: a gímszarvasbika olyan agancsrendezése, amelyen a középág fölött nincs korona, hanem mint a létra, rendre követik egymást az ágak és egy síkban helyezkednek el (ez nem kívánatos agancsforma, amely visszaütés a vapiti alfajára).

Lohos: a tõkésréce gácsérra mondják a nyári  vedlés idején, amikor röpképte-lenné válik.

Lombár: terebélyes, szétálló szarvasagancs.

Malum: a siketfajd barnás, pépszerû, híg ürüléke, amely pár óra alatt megkeményedik és szurokhoz hasonlóvá válik. Régen (a XVI. században) Encelius azt állította, hogy ez a malum a siketfajd-kakas ondója, amelyet a tyúk felszedeget. A javasasszonyok és kuruzslók gyógyszerként is adogatták betegeknek (l. Brehm: Az állatok világa, V. 432. lap, régi kiadás: Budapest, 1929).

Mannlicher: Ferdinand Mannlicher a XIX. sz. közepén született, és korának egyik legnagyobb fegyver- és lõszertechnikai konstruktõre volt. Fontosabb megvalósításai: az ismétlõpuska tára, a teljes agyazású ismétlõpuska, amelyet rendszerint nevével jeleznek, valamint a rövid Mannlicher–Schönauer karabélyok, amelyek világhírûvé váltak.

Mauser: Wilhelm és Paul Mauser a 71-es fegyver és lõszer konstruktõrei, amelyet késõbb a 71/84-es model többlövetû puska követett. Legismertebb találmányuk a Mauser 98-as modell, amely a legtöbb zárdugattyús puskában maradt fenn. Nevük az ismétlõfegyverek jelzésére szolgál. 

Mázfa (dörgölõfa): azokat a fákat nevezzük így, amelyekhez a vaddisznó dagonyázás után odadörgölõzik. Felismerhetõ a rátapadt sárról, szõrszálakról. A mázfa erõltetett, rossz fordítása a Malbaum német szónak. Helyesebb használni: a dörgölõfa vagy akár a múlt század elején használt korholtfa, dagonyásfa, pamacsfa vagy türückölõfa kifejezéseket.

Menrót (Nimród): a magyar õsmondák óriása, akit Menrot néven csak Kézai Simon krónikája említ, míg a többi krónikás Nemrótnak vagy Nimródnak nevez. Menrót megfelel a volgai bolgár–baskír mondák Mingjének, akit szintén vadásznak és óriásnak mondanak. Nimród az Ótestamentum szerint (1Móz 10,8) a babiloni fejedelem Jáfet testvérének, Khámnak unokája volt. A krónikások egyezõ állítása szerint ettõl a mondai óriástól származott Hunor és Magor.

Nadler-pontok: a szarvasagancs trófeák elbírálásánál használják. Elõször az 1881-es kiállítás alkalmával alkalmaztak „bírálati képletet”, ahol mérhetõ jellemzõket vettek fel, azonban már a következõ évi zsûri visszaállt a szemmérték szerinti szubjektív bírálatra. Ezután egymást váltogatták a különféle bírálati módszerek, mindaddig, míg a neves magyar vadász–zoológus, Nadler Herbert az 1920-as években megalkotta bírálati képletét, amellyel 1937-ben találkozunk elõször a szakirodalomban. Hogy bírálati képlete mennyire idõtálló, mi sem bizonyítja jobban, mint a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) 1955-ös évi koppenhágai határozata értelmében a vadászati kiállításokon fel kell tüntetni a szarvasagancs Nadler-pont szerinti értékét (NP) is, a nemzetközi pontok (IP) mellett.

A díjazási határértékek a két pontozás esetén:

 

           IP NP

  I. díj (aranyérem)

       210,00 p. felett    200,00 p. felett

  II. díj (ezüstérem)

       190,00–209,99     190,00–199,99

III. díj (bronzérem)

       170,00–189,99     180,00–189,99

 

Nagyvad: ide tartozik minden csül-kösvad (az õz kivételével, de vannak olyan országok, ahol az õz is elfogadott), a siketfajd, valamint a szirti és réti sas. Nagyragadozónak számít a: medve, a hiúz és a farkas.

A XX. század elején nagyvadnak számított: szarvas, dám, zerge, kõszáli kecske, vaddisznó, fajd, daru, túzok, medve, farkas, hiúz, nemes sas és az uhu. A többi itt fel nem sorolt vadat kisvadnak vagy apróvadnak tartották.

Öreg szatyma (fickó vagy posta): a durva, 5–9 mm átmérõjû sörét: nagyobb becsapódási energiája van, de nagyobb a szórása is. Régebben õzre és vaddisznóra is lõttek vele, de ma már használata tilos.

Örömzöldû (örömág vagy sikerág): nagyon régi, már elfelejtett kifejezése a ma használatos elejtõ- vagy kalaptöretnek: az az ágacska, amelyet a vadász – az elejtett vad vérével megkenve – a kalapjának jobb oldalára tûz. Társas vadászat esetén a töretet a vadászat vezetõje nyújtja át a kalapján vagy a vadásztõrén,  vadászköszöntés mellett. 

Õrszem: a zergenyáj figyelõ tagja, mely veszedelem esetén füttyent egyet, mire az egész csapat eliramodik. 

A madaraknál: darvaknál és a vadlibáknál is megfigyelhetõk az õrszemek.