A csíkos tücsökmadár Kelet Palearctikum költőfaja. Költőterülete Szibériában az Irtysh folyótól keletre, közép Ázsián keresztül a Kolyma medencéig és a Ohotsk tengerig, délen Mongólia és Észak-kelet Kínáig terjed. Jellegzetes tajgai madárfaj, mely előnyben részesíti a hegyvidéki (erdős) mocsarakat, tavakat övező vizes élőhelyeket egészen 1900 méter tengerszint feletti magasságig. Mindemellett völgyekben, síkságokon is előfordul, ott, ahol [...]

  A nagy bu­kó (Mergus merganser merganser) ki­fe­je­zet­ten észa­ki el­ter­je­dé­sû fa­u­na­elem Eu­ró­pá­ban, ál­lo­má­nyá­nak a leg­na­gyobb ré­sze a Skan­di­náv ál­la­mok­ban és Orosz­or­szág­ban költ (Snow, Perrins 1998). Ro­má­ni­á­ban té­li ven­dég­ként tart­ják szá­mon, az itt te­le­lõ pél­dá­nyok rend­sze­rint ok­tó­ber és áp­ri­lis kö­zött fi­gyel­he­tõk meg (Kohl, 1988).   A nagy bu­kó fész­ke­lé­sé­rõl Ro­má­ni­á­ban elõ­ször Dombrovsky tesz em­lí­tést. 1901. jú­li­us 10-én egy [...]

  A fe­nyõ­ri­gó jól is­mert ma­da­ra a szé­kely em­ber­nek. Jel­le­mé­vel, ter­mé­sze­té­vel és szép­sé­gé­vel be­lop­ta ma­gát szá­mos ma­dár­sze­re­tõ em­ber szí­vé­be. Egy sóvidéki bá­csi így me­sél ró­la:  „Er­dõn van a fész­ke, té­len bejõ a há­zak­hoz és bejõ a ker­tek­be, s a fá­kon mar­adott almákot eszi. Egyik té­len jó sok al­ma mar­adott a fá­kon, me hír­te­len lett fagy, [...]