Magyarország legrangosabb természetfotó-pályázatán, a tizenkilencedik alkalommal meghirdetett Az Év Természetfotósa pályázaton nyert második díjat a csíkszeredai Péter Előd. A díjat a németországi Helgoland-szigeten készült Verőfényben című alkotásával nyerte el. A 12. osztályos gimnazista fiú tizenegy évesen kezdett el fotózni, azóta több díjat is magáénak tudhat, azonban ez a mostani a legfontosabb számára. Péter Előd tanárával, [...]

Aki nem ismerte, rákérdezhet: ki volt Szabó László? Gyászjelentése szerint természetvédő és fotóművész s bízvást állíthatjuk, mindkét minőségben a kiválók közé tartozik. Bár sokáig üzletemberként élt és tevékenykedett, mindig talált időt és lehetőséget a természet megfigyelésére, az élővilág, elsősorban a madarak tanulmányozására, ismertetésükre, művészi megörökítésükre. A ’70-es évektől kezdve vezetett több-kevesebb rendszerességgel természetjáró utakat a [...]

    BAO-BAO-KÉP-TÁJ címmel nyílt vándorkiállítása Kakas Zoltánnak jelenleg Ojtozban (Anselmo fogadó) késõbb Baróton tekinthetõ meg. A természetet járó és becsülõ kisebb és nagyobb emberek,valamint tájak csoportjainak képes beszédébõl kap ajándékot az érdeklõdõ. Negyven éve kezdte másokkal is meg osztani túráit – a bejárt vidéket környezetet nem csupán ismertetõ, de valamennyire azt gazdagító, róla gondoskodó Kakas Zoltán. 1971 óta irá nyításával BAOBAO néven néprajzi gyûjtõutak is lettek a túrák, egyre több [...]

(1924. IX. 17. – 1994. X. 19.) Egy világjáró földrajztudós emlékére   Tíz éve hunyt el – fájdalmasan túl korán, fehérvérûségben – minden idõk talán legjelesebb magyar utazója, aki Gyulafehérváron látta meg a napvilágot. Erdély szülöttének tíz évvel ezelõtti eltávozását gyászolja nemcsak a magyar földrajzosok és olvasóinak tábora, hanem a világ minden táján élõ tisztelõinek és [...]

        Ma, még a természetirodalmat kedvelők soraiban sem sokan ismerik a 19 – 20. század fordulójának mestertollú természet- és vadászíróját, Bársony Istvánt, pedig korának évtizedeiben írásai még az olvasókönyvek válogatott szövegei között is szerepeltek. Alig volt hét, hogy valamelyik folyóiratban, napilapban ne közölt volna.   Az életút   Bársony István a Székesfehérvár melletti Keresztesen [...]

  Dicsekvés nélkül említhetem meg, hogy gólya-védelemben az Aves Alapítvány önkéntesei és a hegyimentõk elsõként oldották meg az idõnként felmerülõ teendõket. Székelyudvarhelyen és a környezõ falvakban több esetben segítettek szárnyas barátaink megmentésében. Ambrus László, Baczó Zoltán, Benkõ Zsolt, Jakab Antal, Kovács Szabolcs, László Gábor, Mike Csaba, Szikszai Mihály és Szikszai Attila önzetlenül vállalták a mentési [...]

    Gyõr–Moson–Sopron megyében alkotott a vadászetika legnagyobb magyar képviselõje, Kittenberger Kálmán bensõséges barátja és munkatársa, a Nimród Vadászújság kiváló publicistája, Láng Rudolf (írói nevén Sólyom).   1881. január 7-én született Vértes-kozmán. Apja „vidékerdész” volt. Középiskolai tanulmányait Gyõrben, a Bencés Fõgimnáziumban fejezte be. Egyetemi évei után mint magyar–latin szakos tanár Lõcsén kezdett el tanítani. Részt vett az [...]

  Erdészeti szaknyelvünk  kialakulásának hajnalán – több mint 180 évvel ezelőtt – született meg egyik legnagyobb magyar elme erdészeti témájú dolgozata. A Marosvásárhelyen élő és professzorkodó Bolyai Farkas pályamunkájáról van szó, aki az erdélyi kamarai erdők főfelügyelői tisztségére pályázott ezzel a dolgozattal. A pályamű – nyomtatásban – 1906 novemberétől, 1907 januárjáig jelent meg havi folytatásban a Magyar [...]

Herman Ottó 1835 június 26-án született Alsóhámoron (Felvidék). A Lexikonokban: természettudós – politikusnak illetve természettudós – etnográfusnak tüntetik fel. De tudományos munkássága nagyon szélesköru. Fo szakmáján, a zoológián kívül, néprajz, antropológia és a nyelvtudományok (publicisztika) terén is értékes és jelentos munkát fejtett ki. Találóan nevezte el a kor egyik hozzá közelálló életrajzírója, Lambrecht Kálmán, mesterét [...]

   1998 már­ci­us 24-én ha­gyott itt ben­nün­ket ko­runk Er­dé­lyé­nek ta­lán leg­na­gyobb ma­da­rá­sza, ter­mé­szet­ba­rát­ja, a régeni Kohl Ist­ván, aki au­to­di­dak­ta, két­ke­zi kis­ipa­ros lé­té­re örök­re be­dol­goz­ta ma­gát az eu­ró­pai ma­dár­tan tör­té­ne­té­be. Ma­gyar, ro­mán és né­met nyel­ven egy­for­mán ki­fo­gás­ta­la­nul írt és be­szélt. Szo­ros kap­cso­la­tot tar­tott az utób­bi fél­év­szá­zad szá­mos  szak­te­kin­té­lyé­vel, tu­dó­sá­val, cik­ke­it, dol­go­za­ta­it el­is­mert szak­lap­ok kö­zöl­ték. Fõ­mû­ve ta­lán [...]