In memoriam Kohl István
(1922. július. 30 – 1998. március. 24.)

Kohl István Szászrégen szülötte, a város díszpolgára, s talán Erdély utolsó autodidaktája. Ornitológusnak vallotta magát, de közelebb áll a valósághoz, ha természetbúvárnak tekintjük.

Szerencsés ember volt,  mert lépten-nyomon örömet szerzett neki a természet világa, s így sokkal több élményben részesült, mint az, aki közömbös a természet iránt. Egy bonyolult és elkápráztató világ felfedezői közé tartozott, akikben ez a szenvedély az idő múlásával, az élet megpróbáltatásai közepette nem hűlt ki, élete végéig elkísérte, hevítette. Az állatok iránti szenvedélye és a természet világát magyarázó tudás iránti olthatatlan szomja nőttön-nőtt. Szerencsés volt másodsorban azért, mert bárhol és bármikor hódolhatott, és hódolt is szenvedélyének. Figyelmét éppúgy megragadta, a létéért küzdő természet látványa a városban, mint az erdőn, mezon, havasokon, folyók vagy állóvizek, fűzesek, nádasok területein. Érdekesnek, vonzónak találta a madarak, emlősök, gerinctelenek világát. Vallomása szerint a szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem tudjuk meglátni. És szerencsés volt nem utolsósorban, azért, mert feleségében, élettársában tényleg társra talált, olyan személyre, aki osztozott vele a munkában és a természet szépségeiben megtalált örömökben.
Lankadatlan kitartása, munkássága, összes művei tiszteletet ébresztenek bennünk a tudomány iránt. Az elhamarkodott, „légből kapott” véleményt nyilvánító, magabiztos személyeket nem szerette.
Fáradhatatlanul tudott érvelni számos vitatható, kétes gondolat ellen vagy mellett. Talán túlzott szerénysége, precizitása akadályozta meg abban, hogy ne kápráztasson el ismereteire, konkrét adataira alapozott dolgozatainak számával.
Magyar, német, román, angol nyelven jelent meg 122 dolgozata határon innen és túl. Két könyv: „Erdély madarai” (Die Ornis Siebenbürgens) és „A kárpáti barnamedvéről” társszerzője, pontosabban értelmi szerzője. Az elmélet-túltengés mindig a probléma beteg állapotát és a megoldások elégtelenségét jelzi — szokta mondani. Régóta foglalkoztatta a gondolat: van-e két vagy több alfaja a kárpáti barnamedvének? Az összegyűjtött 172 medvetrófea mérési adatainak feldolgozásával kereste a választ a kérdésre.
Életpályájának eredményességét bizonyítja az a tény, hogy egyetemi tanárok, doktorandusok, államvizsgára készülő diákok, szakemberek igényelték véleményét számos kérdésben. A természetjárás (megfigyelések), a preparátorműhely és íróasztali munka mellett mindig volt ideje foglalkozni, a hozzáfordulóval. Lehetett szakember vagy gyerekcipőben járó, kíváncsiskodó serdülő, türelme mindenki számára azonos volt. Fiatal generációk sora tanult tőle kirándulni, tanult természetvédelmet, és lett természetbarát vagy éppen biológus szakember. Élményszámba ment vele a kirándulás, meg tudta szerettetni bárkivel a természetet. Néha kedvenc költőjétől, Áprily Lajostól, idézett, s gyakran Chernel István szavaival biztatgatott: „Kötelességed teljesítése után fennmaradó szabad óráidban karold át mindkét kezeddel az anyatermészetet, simulj szorosan e leghűbb, legmelengetőbb kebelre, mert a világ és az emberek megkeseríthetnek, megcsalhatnak, a természet ellenben mindvégig felemel és megvigasztalja azt, ki búban, bánatban igaz szívvel fordul hozzá”.
Sok évtizedes munkával természetrajzi múzeumot hozott létre a szászrégeni 2-es sz. Líceumban. A gyűjtemény 164 emlőst, kb. 1000 emlőskoponyát, több mint 2300 madarat, valamint 3600 madárcsontvázat, halat, hüllőt számlál. Románia madárvilágának kb. 90%-a képviselve van itt. A gazdag anyagfelhozatal az országban negyedik, a csontvázgyűjtemény pedig első helyre helyezi a múzeumot. Hazai ritka madárfajok közül említésre méltó a Stercorarius longicoudus, Melanita nigra, Alopochen aegyptiacus, Branta ruficollis, Rissa tridactyla, Accipiter brevipes, Falco naumanni, Aegolius funereus, Tetrao urogallus aquitanicus. Cserével a gyűjteménybe került 149 madárfaj Észak- és Dél-Amerikából, Ázsiából, Afrikából, Melanéziából. Minden múzeumba került anyagot katalogizált, lemért. Fáradhatatlanul, megszállottan gyűjtötte az adatokat minden egyes kezébe került állatról. A felhalmozódott adatgyűjteményének feldolgozásához még egy emberöltőre lett volna szüksége.
Önzetlenül segédkezett a Focsani-i, marosvásárhelyi, székelykeresztúri, görgényszentimrei természetrajzi múzeumok rendezésénél. Számos hazai és külföldi tudományos összejövetelen vett részt, objektív okok miatt nagyon sokra nem jutott el.
Sokoldalúsága mellett szól zenei munkássága, városi fúvószenekart szervez 1945-ben, és évtizedeken átvezeti. Tagja a város félszimfónikus kamarazenekarának, egy évtizeden át tanára a helyi zeneiskolának.
Minden ember életében vannak vissza nem térő alkalmak. Utólag késő bánat azon töprengeni mi mindent hagytunk ki azzal, hogy nem használtuk ki a pillanatot, lehetőségeket. Mi, akik ismertük, lépten-nyomon olyan kiránduló és megfigyelési helyeken járunk, amelyek rá emlékeztetnek. A műhelye előtt elhaladva lábunk betérne, de továbbmegyünk. Csoda, ha mondásai, tanításai a fülünkben csengenek?
A gondosan megőrzött levelezésének feldolgozása, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének és szakkönyvtárának megőrzése az utókor feladata. Munkásságát, szellemi hagyatékát méltóan rendezni és megmenteni az utókornak, valamennyiünk kötelessége.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>