Pokollá vált a bukaresti kutyaparadicsom

 

  Ismét előtérbe került a kóborkutyák problémája Bukarestben, miután nemrégiben egy gazdátlan eb harapása miatt a város központjában elvérzett egy japán üzletember. Az eset nagy vihart kavart, hiszen a rengeteg kóborkutya ellenére fővárosunk életében először fordult elő, hogy valaki íly módon veszti el életét.

  A bukaresti “kóborkutya-társadalom” története a hatvanas, hetvenes évekig nyúlik vissza, amikor is Ceauşescu urbanizációs tervei során a magánházak kilencven százalékát lerombolták, az emberek tömbházakba, a derék házőrzők meg az utcákra kerültek. A kutyák ösztönösen falkákba szerveződtek, s a fajtájukra jellemző gyors szaporulatnak köszönhetően az elmúlt évtizedek alatt létszámuk megsokszorozódott. Hivatalos adatok nincsenek, ám a román média által közölt legóvatosabb becslések szerint is legalább százötvenezer gazdátlan eb járja nap mint nap a román főváros utcáit. 

  A kóborkutyák tehát a nyolvanas évek óta a bukaresti városkép állandó tartozékai. Létszámuk 2000-ben kulminált, akkor – ugyancsak becslések szerint – elérte a háromszázezret. Ugyanebben az évben a hivatalos egészségügyi statisztikák mintegy huszonkétezer kutyaharapásos esetet regisztráltak. Ezért Traian Băsescu, hajdani polgármester, jelenlegi államfő háborút hírdetett a gazdátlan ebek ellen. A hadjárat során 2001-2002-ben kilencvenezer kutyát gyűjtöttek be, s közülük csupán 6500-nak került gazdája. A többiből a sors keserű fintora révén állattenyésztési tápliszt lett. Az akkori intézkedések eredményeként közel a felére (évi 21 ezerről kb 12 ezerre) csökkent a megmartak száma a fővárosban. Trăian Băsescu 2003-as intézkedéseit ugyanakkor nemzetközi állatvédő-szervezetek ve­hemens tiltakozó-akciói kísérték, még Brigitte Bardot, egykori filmcsillag is személyesen járt közben az európai szerveknél a kóborkutyák védelmében. A kutyák tömeges legyilkoltatásának végül a 2003-ban elfogadott 153-as állatvédelmi törvény vetett véget, addigra azonban majdnem százezerezer eb esett a bukaresti városvezetés áldozatául, s mára sajnos már azt is beláthatjuk, hogy teljesen értelmetlenül. Mindössze három év leforgása alatt ugyanis Bukarest ismét kutyaparadicsommá lett. 

  A jelenlegi városvezetés szerint éppen a 2003-ban, nemzetközi nyomásra elfogadott 153-as jogszabálynak köszönhető, hogy napjainkban is legalább százezer kóborkutya portyázik az utcákon. Ez a törvény tette lehetővé ugyanis, hogy a begyűjtést követően, némi pénzért bárki kiválthassa az ebeket, s mivel az örökbefogadót a továbbiakban semmilyen felelősség nem terhelte, az állatok nagy része újból az utcákra került. 

  2006 februárjának első vasárnapján pedig bekövetkezett az, amitől mindenki rettegett. Egy kóborkutya rátámadt a 68 éves Hadzsime Hori japán üzletemberre, és átharapta lábán az ütőeret. A férfi percek alatt elvérzett. Bármennyire is meglepő a szomorú esemény nem a külvárosi negyedek valamelyikében történt, hanem a város központjában, a Titulescu utcában, a kormány épületétől mindössze száz méternyire.

  A történtek után a Bukaresti Polgármesteri Hivatal újból háborút hírdetett a gazdátlan ebek ellen. 

A városvezetés 10 speciális gépkocsit (azaz „platós” Daciat) bocsájtott a Bukaresti Állatfelügyeleti Alakulat rendelkezésére, amiből azonban csupán hatot használnak, mivel a 3.5 millió lejes fizetésért (a minimálbér Romániában 3.2 millió lej, azaz kb 9O euro) nem vállalják elegen a sintérkedés megaláztatásait. 

 

 

  Dr. Simona Panaitescu, a Bukaresti Állatfelügyeleti Alakulat igazgatója:

–Alakulataink megállás nélkül dolgoznak, és a kis létszám ellenére meglehetősen sok ebet sikerült már begyűjtenünk a közterületekről. S bár nincs túljelentkezés az általunk hírdetett állásokra, szeretnénk a létszámot is jelentős mértékben növelni, hogy még hatékonyabbak lehessünk. Ugyanakkor szigorítanunk kell a kutyák örökbevételének feltételeit is, oly módon, hogy drasztikus pénzbírsággal sújtjuk majd az örökbe-fogadót, ha a kutyát újból az utcán találjuk.

 

  A bukarestiek kutyaszabadítási akcióinak a Magyar Televízió riportereként én is szemtanúja lehettem. A sintérek tevékenységét nem kíséri osztatlan siker az utcán. A járókelők egy része, az eszközökben sem válogatva, az állatok védelmére kel. A pofonokból azonban nemcsak a sintéreknek, hanem a mi kameránknak is kijutott. Az egyik járókelő (civilizált küllemű hölgy) egy nyakoncsípett eb védelmére kelt, s kistáskájával, ami szemünk láttára vált rettentő fegyverré kezében, válogatás nélkül sújtott le a jelenlévőkre. Derekas küzdelme azonban nem járt sikerrel, s a rabul ejtett kutya végül is a szállító-autóba került. Ekkor a hölgy az operatőr-kollégám felé vette az irányt, s káromkodások kíséretében behúzott egyet a kamerának. Pillanatok alatt igazi szabadtéri cirkusz kerekedett, röpködtek a pro és kontra beszólások, a sintérek azonban, mint ha mi se történt volna, folytatták tovább a munkát. 

 

  Răzvan Murgeanu, főpolgármester-helyettes szerint a 2003 / 153-as törvény megjelenése óta az események kicsúsztak az ellenőrzés alól, s ezért azt szeretné elérni, hogy a parlament – némi módosítással – az azt megelőző jogszabályt léptesse újra életbe. Ennek értelmében a kutyákat mindössze három napig tartanák a menhelyeken, aztán elaltatnák őket.

A főpolgármester-helyettes úgy véli, annakidején hagyni kellett volna Trăian Băsescu-t, hogy befejezze, amit elkezdett, s a kóborkutya-kérdés mára rég feledésbe merült volna. Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy csakis a jelenlegi ellenzéknek köszönhető, hogy eddig fajultak a dolgok, mivel 2003-ban a szociál-demokrata kormány tette lehetetlenné a bukaresti városvezetés munkáját.

 

  Răzvan Murgeanu, helyettes főpolgármester, Bukaresti Polgármesteri Hivatal:

– Most végre előnyös helyzetben vagyunk, hiszen a polgármesteri hivatal és a kormány politikai színezete megegyezik, s így nem fog senki szembeszegülni az általunk kérelmezett törvénymódosításnak… Végre, valahára… Problémás a helyzet, és én tudatában vagyok annak, hogy a jövőben még tovább fajulhat, ha most sem teszünk semmit ellene.

 

Bár a főpolgármester-helyettesnek igazat adtam abban, hogy a helyzet kicsúszott az ellenőrzés alól, és, hogy sürgősen tenni kell valamit, ám az általa szorgalmazott „egyetlen megoldással” a mai napig nem tudok egyetérteni. Egyetlen szerencsétlen baleset okán összefogdosni az ártatlan kutyákat és elaltatni őket, ez lenne a megoldás? Engem rémesen emlékeztet a náci intézkedésekre, csakhogy akkor mi magunk, emberek voltunk az áldozatok.

  Ehhez hasonló elméleteken merengtem hazafele, s szemem előtt a bukaresti menhelyek lehangoló látványa lebegett, a szabadságot kolduló tekintetek, a zsúfolt ketrecek elviselhetetlen szaga, s végül a halálra töltött injekcióstű. 

  Az utolsó interjúalanyom, a Millió Barát Állatvédő Egyesület elnöknője, Cristina Lapis a Brassói Francia Konzulátuson várt minket, az elismert állatvédő ugyanis konzulné is egyben. Cristina Lapis volt az, aki Brigitte Bardot-val közösen 2003-ban megakadályozta a kóborkutyák tömeges elaltatását. Lejátszodtuk a konzulnénak a bukarestben forgatott felvételeket, a jelenetek elborzasztották az állatvédőt. 

 

  Cristina Lapis, elnök, Millió Barát Állatvédő Egyesület:

 

–Felháborítónak tartom, hogy olyan politikusok, akik templomba járnak és felszólalásaikban állandóan az ortodox erkölcsről beszélnek, képesek ártatlan állatokat legyilkoltatni. Nem értem, ilyenkor nem félnek Istentől? Euthanáziáról beszélnek, de ezek szerint nem ismerik a szó jelentését. Az euthanázia azt jelenti, hogy halálba segítesz valakit, aki nagyon beteg, és szenved, nem pedig egy egészséges lény fájdalommentes halálát. Azt ugyanis gyilkosságnak nevezik. 

  A Millió Barát Állatvédő Egyesület elnöke szerint egy évvel az európai csatlakozás előtt Románia nem engedheti meg magának, hogy ennyire semmibe-vegye az úniós jogszabályokat, súlyos következmények nélkül, legalább is biztosan nem. Cristina Lapis ugyanakkor elmondta, hogy éppen érkezésünk előtt néhány órával beszélt telefonon a bukaresti főpolgármesterrel, aki megnyugtatta, hogy egyetlen kutyát sem fognak elaltatni. Ezek szerint a főpolgármester akkor már tudhatott valami olyat, amit helyettesével ott-jártunkkor még nem közölt, pedig előttem beszéltek telefonon. 

 

  Cristina Lapis szerint a helyzetet csakis a kutyák ivartalanításával lehetne végérvényesen megoldani, ehhez azonban – mivel több mint 100 ezer állatról van szó – több száz állatorvosra lenne szükség. Elmondta azt is, hogy a főpolgármesterrel folytatott beszélgetése során felajánlotta a Millió Barát Állatvédő Egyesület állatorvosának segítségét. A konzulné ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy más állatvédő szervezetek vezetői is hozzá hasonlóan cselekednek majd, mivel a probléma kezelésére államilag előirányzott kétmillió eurónyi összegből még az állatok eleltatására is alig futná.

  Amint a későbbiekben kiderült, számos nemzetközi szervezet ajánlotta fel segítségét Bukarestnek, s ha minden igaz, százasával érkeznek majd az állatorvosok a román fővárosba. A sintérek addig is – nap mint nap – gyűjtik az ebeket, a menhelyeken meg egyre csak szűkülnek a cellák, a kérdések pedig napról napra szaporodnak. Sikerül-e összefogdosni az összes kóbor ebet? Lesz-e elég pénz és türelem több mint százezer ivartalanító műtéthez? Örökbe lehet‑e adni egy egész kutyatársadalmat? Félő, hogy ezekre a kérdésekre sorra „nem”-mel válaszol majd a jövő.

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>