A feketetorkú poszáta (Sylvia rueppelli) második bizonyított előfordulása Romániában

 

 

  A feketetorkú poszáta (Sylvia  rueppelli) a Földközi-tenger keleti partvidékének lakója, élettere egészen a Márvány-tenger déli szakaszáig húzódik. Élőhelyét a köves, sziklás lejtők, keskeny szakadékok, sűrű tövises bozótok jellemzik. 

  A feketetorkú poszáta alacsony bokrok lakója, de megtelepszik a tölgyfa és ciprusligetek cserjeszintjében is. Rendszerint a bokrok tetejéről vagy a közülük kitűnő köveken állva   énekel. Fészkét jól elrejteve, a sűrű tövises bokrok törzse közelében építi.Az európai Sylvia fajok közül a feketetorkú poszáta fészkel  a legmagasabb tengerszint feletti területeken(Simms, 1985). Kréta szigetén 1600 m magasan is találtak már fészkeket (Voous, 1960).

  Vonuló, költőhelyét augusztus-szeptemberben hagyja el. A telet a Szaharától délre, Csád és Szudán félsivatagos, száraz bozótos sztyeppéin tölti, fészkelőterületére általában március végén, április elején tér vissza (HAGEMEIJER és BLAIR 1997, Snow és Perrins 1998).

 

 

  Első romániai felbukkanását Radu D. írta le,  a Duna déli ágának torkolatvidékén, Szentgyörgy település (Tulcea megye) határában, egy 1977 június 30-án gyűjtött példány alapján (RADU 1978, Munteanu). Ezt követően, 2005-ig a fajt többé nem jegyezték az ország területén.

  Ugyanazon a helyen, ahonnan a faj első bizonyított előfordulása származik, Pintér Balázs és Verseczki Nikoletta magyarországi ornitológusok 2005. május 7-én megfigyeltek és lefényképeztek egy öreg, nászruhás hímet. A felvételek és a leírás hitelesen bizonyítja a madár második romániai előfordulását. Tekintetbe véve, hogy ritka fajról van szó, az alábbiakban ismertetjük a megfigyelés körülményeit, valamint megadjuk a faj pontos leírását.

  A megfigyelés a déli órákban történt, kitűnő látási körülmények között,  Geoma Vixen- 60x teleszkóp és Olympus 10×42 BN kézitávcsövek segítségével. A madár egy, alacsony ezüstfákból (Elaeagnus angustifolia)  és homoktövisből  (Hippophae rhamnoides)  álló bozótos, szarvasmarhák-legelte részén tartózkodott. A helyszínen ugyanakkor más  énekesmadár-fajokat is láttak,   leggyakrabban örvös légykapót (Ficedula albicollis) valamint  csilpcsalp füzikét (Phylloscopus collybita).  A poszáta több alkalommal kiült valamelyik bokor kiálló ágára, így készülhettek róla a bizonyító jellegű felvételek Nikon FG + 4/300 mm-es teleobjektívvel, Fuji Velvia ISO 100 diapozitív filmre.

  A feketetorkú poszáta a kucsmás poszátára (Sylvia melanocephala) emlékeztet, ám feje kisebb és nem teljesen fekete.  Tarkótájt szürke csík díszíti, fehér bajusszsávja van, valamint jól látható, fekete torokfoltja. Dolmánya sötét-, melle világos szürke míg lába vörösesbarnás, a szem körüli, úgynevezett orbitális gyűrű pedig élénk piros színű. Hangját a megfigyelés ideje alatt nem hallatta.

 

Az AVES Alapítvány köszönetét fejezi ki a  megfigyelőknek

 

Irodalom:

HAGEMEIJER, W.J.M., BLAIR M. – 1997 – The EBCC Atlas of european breeding birds: their distribution and abundance. T&A.D. Poyser. London. 590.

Radu, D. – 1978 -Silvia cu bărbie neagră, Sylvia rüppelli, o nouă specie pentru avifauna României. Revista Muz., Monum. Muzee. 15. 9 : 55 – 58.

Radu, D. – 1979 -Noutăţi din Deltă. Vînătorul şi Pescarul Sportiv. 31. 2 : 15.

Snow, D., Perrins, C.- 1998 – The Complete Birds of Western Palearctic. CD – Rom. Version 1.0. Oxford  University Press. Optimedia. 

 Munteanu, D. – 1998 –  The status of Birds in Romania. Publicaţiile SOR. Cluj. 20 : 26.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>