A barnamedve trófeája

 

  A nagyvad elejtõjének azt a személyt tekintik, aki az elsõ halálos lövést adta le a vadra. A trófea gyõzelmi jel, vadászati kultúrérték: nem más mint a  vadászélmény tárgyi emléke, a zsákmány idõtálló, megõrizhetõ része.

  A medvekoponya és a bõr együttesen alkotja a trófeát, de külön-külön is bemutathatók. Az állatvilágban a fajok mindenike taxonómiailag fontos értékmérõ tulajdonságokat hordoz, és e tekintetben a koponya kiemelkedõ helyet foglal el. A kialakult felnõtt koponyaforma a már befejezõdött ontogenetikus formaképzõdés eredménye. A nyilvánvaló formabeli különbségek, a számszerû adatokkal kifejezhetõ méretbeli eltérések szembetûnõk, de ugyanakkor a maximális és minimális véglet között számos átmeneti forma és méret található. A koponyát centiméterben mérik: bronzérmes az 53,00–54,99 centiméteres, ezüstérmes az 55,00–56,99 centiméteres és aranyérmes az 57,00 centiméteren felüli koponya (VARICAK, V. /2000/ : Trophäenbewertung der europäischen Wildarten. Edition Hubertus, Österreichischer Agrarverlag).

  A 172 lemért kárpáti barnamedve-koponya (110 hím; 58 nõstény; 4 ivarát nem ismertük fel) nagysága azt mutatja, hogy bár a hímek és a nõstények koponyaméretei bizonyos fokú átfedést mutatnak, a szagittális taraj alakja után nagyjából megkülönböztethetõ a két ivar. (A taraj szétágazása a hímeknél a fronto-parietális varraton vagy az elõtt van, a nõstényeknél pedig mindig e varrat mögött helyezkedik el és tompább szöget zár be.) A mért koponya hosszúsági adatok a következõk:

a hímeknél a min.= 42,70 cm, a max.= 65,00 cm (x = 56,49 cm);

a nõstényeknél a min.= 39,00 cm, a max.= 54,30 cm (x = 48,05 cm).

Testméretben és formában a két nem egyedei különböznek egymástól: a hímek nagyobbak, fejük orrésze hosszabb; a nõstények kisebbek, rövidebb a fej orrésze, mondhatni, arányosabbak lennének. A barnamedve bundája rendkívül sok színváltozatot mutat, még a testvérbocsok sem egyformák. Gyakran világos nyakörvvel születnek, ami egyeseknél öregkorig megmaradhat. A bunda színe változik a sárgásbarnától, veres-barna, ezüstös-szürke, szürke és koromfeketéig. Idõs korban ezüstös színû, fõleg a fejükön õszülnek. Az egyedfejlõdés folyamán a bunda sûrûsége, jellegzetessége, színezete változik a test felületének növekedésével. A ritmikus, évszakhoz kötött változás és a vedlés természetesen energiaráfordítást igényel. Bármilyen betegség, vagy a hiányos táplálkozás zavart okozhat az új bunda megfelelõ idõre való kialakulásában. Ez fõleg a bocsoknál észlelhetõ – sõt a fiatal állatok a fejlõdésben is visszamaradnak.

  A kifejlett medvéknél a szõrcsere részben a lekopott, megtört szálak kicserélõdését szolgálja. Másrészt ugyanúgy, mint a felhalmozott zsírréteg, fontos szerepe van a test hõszabályozásában. A téli bunda – mivel hosszabb és sûrûbb szálakból áll – jobb, gazdaságosabb hõszigetelõ. Lehetõvé teszi az áttelelés idején a csökkentett energiaháztartás mellett a testhõmérséklet normális szinten való tartását. 

 A bundában jól elkülöníthetõ kétféle szõr. Egy rövidebb, selymesebb és egy hosszabb, durvább. A nyári szõrzet 4–6 cm hosszú, télen eléri a háton a 8–9 cm-t, a mar környékén a 10–12 cm-t. 

 A téli bunda dús, a nyaki részen, a hason és a végtagok hátsó részén hosszabb, mint máshol. Tavasszal, a barlang elhagyásakor, fõleg ha szûk telelõhelyrõl jönnek elõ, egyes testrészükön láthatóan töredezett a szõrzet.

 A lenyúzott nyers bõr a testsúly 15%-át teheti ki. Kötelezõ a bõrt közvetlenül a lenyúzás után mérni és pontozni. Az este lenyúzott és besózott bõr reggelre összehúzódik és eredeti állapotát többé soha vissza nem nyeri, tehát valódi mérete ellenõrizhetetlen. Az 1990-es évek elejétõl, amióta komoly valutaforrást jelent Románia medveállománya, a kilõtt és lemért medvék súlya a hivatalos statisztikák alapján folyamatos csökkenést mutat.

  A bõr értékelésénél összeszorozzák az orr hegyétõl a farok végéig centiméterben lemért távolságot a legkeskenyebb helyen levõ szélességgel, és osztják százzal. Ehhez az értékhez hozzáadják a szépségpontok számát, ami a bõr hosszúságára és szélességére adott pontszám maximum 30%-a lehet (a szõr hosszúsága; egyenletessége; a szõrzet fényessége és tömörsége egyenként 10%-ig). Bronzérmes a 250,00–274,99 pontos, ezüstérmes a 275,00–299,99 pont közötti, és aranyérmes minden 300,00 pont feletti értékû bõr.

  A bõrt nyújtani nem nagy dolog, de a koponyát utána igazítani nem lehet, ezt minden szakembernek észre kellene venni. Közel két évtizedig Tito és Ceauºescu versenyre keltek bõrnyújtásban. A maximálisan négyzet alakúra feszített bõrök a hónalji részen annyira elvékonyodtak, hogy rózsával kellett díszíteni, a lábak pedig furcsán, aránytalanul rövidebbeknek látszottak.

 N. Ceausescu 24 év alatt átlagban 167 medvét lõtt évente, összesen kb. 4000 példányt: az 1980-as évek végén számlált 8000-es medvepopuláció felével egyenlõ mennyiséget! A zsákmányolt medvebõröket kiterítve befedhetnénk egy futballpályának megfelelõ nagyságú területet; egymás mellé helyezve pedig 8 km hosszú sort alkotnának. A vadászatokon valóságos mészárlás folyt.   A hajbókolók kötelessége volt eltüntetni a vadászat „selejtjeit” és érmes trófeával helyettesíteni azt. A sebesült állat követésében Ceauºescu sohasem vett részt, így alkalom adódott a trófeát nagyobbra cserélni. Egy aranyérmes medvét a szovátai szeméttelepen lõttek számára, és becsempészték a többi közé. Brassó-Pojánán egy Láké nevû idõs, ketrecben nevelt, jámbor, aranyérem-várományos medvét tereltek az elnök elébe, de végül is nem adatott meg neki a tisztesség, hogy az elõkelõ puskacsõ golyója oltsa ki életét, más lõtte meg. Kikészítéskor a bõrét addig nyújtották, míg nyaki részén elhasadt. (Halála után is „peches” volt, nem került nemzetközi zsûri elé…) Az 1978-as bukaresti kiállítás 57 kiállított medvebõrbõl 33 a „fõvadász” tulajdona volt. A Plovdivban (1981) kiállított 96 romániai medvébõl 62 Maros, Beszterce-Naszód, Brassó, Kovászna és Hargita megyékbõl származott, a nürnbergi kiállításon (1986) pedig a 28 bemutatott trófea közül 23 Erdélybõl. A Bukarestben, 1997-ben rendezett kiállításon szereplõ 162 medvebõrbõl 113 darab a Ceausescu-gyûjteménybõl került elõ. 

 

 

0 Responses to A barnamedve trófeája

  1. Bócsi Balázs szerint:

    Tisztelt, Szeley-Szabó László, nagyon tetszett a medve trófeájáról szóló cikk. Szeretnék még többet tudni a kárpáti barnamedvéről, vadászatáról, trófeájáról, egyéb pontozásokról. Válaszát előre is köszönöm szépen.

  2. Szabó Attila szerint:

    Kedves, Balázs!

    Sajnos Szeley_Szabó László alapító főszerkesztőnk 2005 óta nincs köztünk. Jó látni, hogy néhai főszerkesztőnk cikkeit, tanmulmányait mindmáig olvassák. Amennyiben a medvevadászattal kapcsolatos információk érdeklik, ajánlom figyelmébe Szent Hegy című dokumentumfilmünket, két részletben megtalálja a honlapon, a keresőbe be kell írni: A szent hegy. Ha Szeley-Szabó László munkásságára, életére kiváncsi az alábbi linken elérheti a Duna Televízió által készített portréfilmet.
    http://www.youtube.com/watch?v=MwTWgBnRU7w
    Tisztelettel,
    Szabó Attila

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>