A tűzoltó-gomba (Ignipotens telepaticus samaritanus)

Csöndes nyári estét zártunk le akkor, megbékélve a holnapi gondokkal, s altató pirulák helyett éppen az esti folytatásos filmünket fogyasztottuk, …részletekben, mivel öt percen belül háromszor is megszakadt az adás. Ettől igencsak megelevenedtünk, mint az álmából felvert sün, és válogatott szavakkal illettük a kábeltévé-társaságot, majd, miután rájöttünk, hogy ez áramszünet, az áramszolgáltatókra is ráhúztuk a vizes lepedőt. Még Boby kutyánk is kiugatta a véleményét, alig tudtuk elhallgattatni. Többször is a kijárati ajtónak rohant, mintha ott állna a tettes.

 

  Végül is,  beletörődve a háburús állapotokba, nyugovóra tértünk. Kutyánk újra az ajtóra rohant ugatva, mert ő hallott valamit, amihez a mi fülünk süket volt. Csak akkor ugrottunk ki az ágyból, amikor valaki bekiáltott az utcáról a nyitott ablakon :

- Van itthon valaki? …Ég a házuk az udvaron !…

Úgy szaladtam ki pizsamában, mint akit ágyúból lőttek ki, és közben azt reméltem, hogy csak  viccelnek velünk. Talán még áldomást is fizettem volna neki, ha ugratásnak bizonyul a rémhír, de sajnos igazat mondott az éjjeli hölgy, aki a kaput zörgette. Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek, olyan pánikba estem mikor megláttam az égő biztosítéktáblát, alatta a füstös villanyórát, a méteres lángok felett meg a gázcsövet, ami jó kormos volt már, pedig egy kis pléhtető védte most a tűztől, ami eddig az eső ellen óvta a villanyórát. Kaput akartam nyitni, de nem volt nálam a kulcs: oltani akartam a tüzet, de vízzel nem mertem, mert még áram lehetett a fővezetékben: ki akartam vinni a kocsit az udvarról, hiszen csak  két méterre volt tőle a tűzfészek: el akartam taposni a földön nőtt lángokat, de nem mertem rálépni papuccsal, mert azt a leolvadt biztosítéktábla műanyagdarabjai éltették. Ezt a tüzet végül is sikerült a rásepert porral eloltani. (Ekkor felfogadtam, hogy többet nem szólom meg unokámat a seperetlen udvarért, sőt… de bevallom, azóta többször is áthágtam ezt a fogadalmat.)

Végül a kis létráról a marék porral és egy mély sóhajjal eloltottam a fali lángokat, amelyeket már nem táplálta semmi. Reszkető inakkal értem földet, mert ha a gázcső berobban, vagy a méteres lángok elérik az eszterhéjt, esetleg a lecseppenő műanyag ráhull a kocsira…  csórén maradtunk volna, mint a házatlan csiga.

A zárt kapun keresztül még megköszöntem a titokzatos ismeretlennek a figyelmeztetést, és azt is megbeszéltük, hogy áramhiány miatt nem szólt a csengő, azután elbúcsúztam jótevőnktől, és bementem gyertyát gyújtani, kihívni a szolgálatos villanyszerelőket, megelőzendő a további bajokat. Meg is jelent a hibaelhárító kocsi, levágták a bejövő vezetéket, keresték a biztosítéktáblát, de abból csak a rézcsavarok, s valami fémrészek maradtak meg. A modern automata szerkezet 95 százalékban füstté és korommá vált.

Azon éjjel nem aludtam egy szemernyit sem, gyertyával jártam a sötét padlást, pincét, lestem valami füstszivárgást, mert attól féltem, hogy az ötvenéves szurkospapírból készült bermanncsövek valahol begyúltak a falban, vagy a padlásdeszkák alatt.

A lappangó tűz gondolata rettegéssel töltött el, és így nem bírtam örülni a szerencsés kimenetelnek. Csak a tűz okát  sikerült tisztáznom magamban. Szerintem a harmadik áramkiesés után akkora volt a feszültségváltás, hogy azt nem bírta ki a hálózat. Mind a négy biztosíték egyszerre leégett, s a főbiztosíték csak akkor kapcsolt ki, amikor minden lángbaborult már. A villanyora cseréjénél aztán én is megláttam, hogy a földelés nem volt bekötve. Lelketek rá mester-uraim, mert ezért a hibáért én az összes vezetéket ki kellett cseréltessem, ami két havi fizetésembe került és hat napi szabadságom is ráment.

De akkor este, míg szellemjáráskor a ház három szintjén botorkáltam mint egy szolgálatos kísértet, megtapasztaltam a háztűzhely melegét a dermesztőbb oldaláról is. Zavaros lelkiállapotomban igen furcsa – vagy inkább illetlen?… háládatlan? – gondolatok is születtek fejemben, amit nem tudok megmagyarázni.

Misztikus, szinte földöntúli volt az a hang, ami figyelmeztetett minket a veszélyre. A bezárt kapu miatt még az arcát sem láthattam jótevőnknek. De az is megfordult a fejemben, hogy a kapun túl valójában nem is volt Test, csak a Szó… Mert ha lett volna, mit keres egy öreglány éjfél felé a kivilágítatlan utcán?…

Későre ugyan, de végül is feltárult előttem ez a titok mert a véletlen, a nagy rendező, épp úgy akarta.

A házunk előtti néma muskátlik segítettek abban, hogy ez a misztikus személy testet öltsön előttem. Feleségemmel a virágoskertet gyomláltuk, kapálgattuk, öntöztük, amikor hozzánk szólt valaki a járdáról, megdicsérte házunk elejét. A jó szótól kilónyit hízott a májam, és persze,  hogy igyekeztem a végsőkig kiaknázni a váratlan dicséretet, még szerénységem feláldozása révén is. De mindjárt kiderült, hogy a hölgy csak indítónak szánta a szép szavakat, mert a következő kérdésével már a füstös házfalat célozta meg. Nehézkesen váltottam témát, de feleségem készségesen felelgetett, panaszolta elmúlt veszedelmünk. Én csak arra lettem figyelmes, hogy a néni ezt mondja:

- Hiába nyomkodtam a csengőt, zörgettem a kaput, mert nem felelt senki. Ezért kiabáltam be az utcára néző ablakon.

Nagyon bárgyú képppel nézhettem rá, mert nekem újra elmondta az előbbi mondatot. Bennem ekkor sem a hála, hanem a kétkedés szavai ébredeztek, értek kérdőjellé. Lehet, hogy csak gondoltam, de az is lehet, hogy hangosan kimondtam kételyeimet.

–Dehát mit keresett „hölgyem” ily késői órában a sötét utcán? (Hirtelen még egy ocsmány  vicc is megfordult a fejemben, de azt még idejében sikerült lenyelnem…) – Nyilt kérdésemre, de illetlen gondolataimra is méltó választ kaptam a mosolygó arcú hölgytől .

- Tudja, a beteg férjemnek akartam egy kis meglepetést szerezni szülinapjára, mert szereti a gombát és….

…itt már oszladozni kezdett a köd, mely olyan titokzatossá tette előttem a bulevárdi ostorfán  nőtt hajdani pisztricgomba eltünését. Reggel, munkábamenet láttam meg: ott terebélyesedett jó három méter magasan, a takaró lombok védelmében. Délben még lefotóztam, de másnap, a tűzeset után már csak a késsel szelt csonkja mutatta, hogy másnak is fájt rá a foga.

-  ….és – folytatta elbeszélését – akkor este gombaszüretre indultam a vársétányra, ide a szomszéd utcába.

- Szóval maga szedte le a gombámat, amit kiszemeltem magamnak?! – tört ki belőlem a hálátlan csodálkozás – de hát nem is érhette el, mert én is csak tolvajlétrát állva vágathattam volna le a nyurga unokámmal  - hitetlenkedtem neki.

- Nem-e? – kérdezte huncut mosollyal.- Hát épp azért mentem ily későn gombászni, hogy ne lásson meg senki, mert… mert a konyhakés nyelét beszorítottam a porszívó csövébe, és ezzel a lándzsával nyisziteltem le a kalapnyi testet a fáról.

Nagyon bambán állhattam ott, mert elmenőben is nevetve nézett vissza rám. Talán köszönetet is motyogtam neki a riasztásért, de ha nem szóltam semmit, azért sem vádolhat senki hálátlansággal, mert ez a porszívós–gombászás fojtotta belém a szót nemes egyszerűségével, a gyengébb nem meglepő találékonyságával, vakmerő tettével, férje iránti szeretetének bizonyságával.

Csak később ébredtem rá arra – miután megszűnt bennem a bénulat – hogy valójában nincs bennem irigység, csak csodálat a konkurencia iránt, akit a sors ily fura módon irányított felénk „háztűz-nézőbe”, egy ízletes gomba megszerzése ürügyén, amivel beteg élettársának akart örömet szerezni, de amit a magaménak tartok azóta is, sőt, át is kereszteltem „tűzoltó-gombának”, …akit soha többé nem bántok késsel, nem főzök ételembe ízesítőnek, …de mentőangyalomként tisztelem, védem életem végéig.

És azt is megtanultam, hogy, ha a kutyám hangosan „mond” valamit, nem szidom le csak azért, mert nem értem, hiszen az „égetően sürgős” is lehet esetenként.

Rövidzárlat… kutyaugatás… tűzkiáltás… éjjeli gombászás… rémület és szabadulás – ennyi véletlen egymás után – ugye vannak még csodák, emberek ?…

Ignipotens telepaticus samaritanus… áldott tűzoltó gombák és ti mentőangyalok, csak viruljatok, s kísértsetek tovább háborítatlanul…..

2006 november 15 Marosvásárhely

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>