Kárpáti farkas

 

A farkas jó alkalmazkodóképességének köszönhetően Európa területének legnagyobb részén általánosan elterjedt volt. Angliában már a XVI. században lődíjat fizettek a ragadozók elejtéséért, így sikerült a XVIII. század végére teljesen kipusztítani.

Egy évszázad múlva ugyanez a helyzet: Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Dániában.

 Természetesen a táj folyamatos művelésével és drasztikus változásaival, a települések terjedésével, az állattartók és vadgazdálkodók fokozódó üldözését: „Irtsd a dúvadat” már ez a faj sem tudta tolerálni így: Franciaország, Svájc, Skandinávia, Csehország, Szlovénia és Magyarország is farkas nélkül maradt. Sajnos megfeledkeztek, hogy a nagyragadozóknak milyen pozitív szerepük van az egészséges szarvas, őz és vaddisznó állomány fenntartásában. Az ökológiai rendszerek csúcsán álló ragadozók biztosítják a növényevők és a kisragadozók kontrollját. A fent említett szabályozás nélkül a növényevők száma korlát nélkül növekedne, míg minden általuk fogyasztott zöld el nem fogy a területről, amelyet elsősorban a terület növényvilága sínylene meg.

A ragadozók a lehető legkisebb erő ráfordításával igyekeznek a számukra oly fontos táplálékot megszerezni, épp ezért a beteg, gyenge, sánta, rosszul táplált vagy sebzett egyedeket válogatják ki a zsákmánypopulációból. Így a területen levő állomány minősége javul és ezzel egyidejűleg a vadásztrófeák értéke is növekszik (a trófea minősége az egyedüli fokmérője a minőségi vadgazdálkodásnak). A farkas jelenlétének szükségességét igazoló másik érv a ragadozók egészségügyi szerepe. A farkas elfogyasztja az elhullott állatokat amelyek a járványos betegségek további forrásai lehetnének. A tömény gyomornedvek a kórokozókat megsemmisítik, így a ragályos betegségek sokkal lassabban tudnak terjedni (például a sertéspestis).

A farkas védelmének megítélése rendkívüli ellentmondásos nemcsak Romániában, de egész Európában. A faj az egész kontinensen veszélyeztetett, ezért több európai jogszabály védi. Az 1979-es Berni Egyezmény, amely a vadon élő állatok és természetes életterük védelmét szolgálják, és amelyet Románia 1993-ban ratifikált (13-as törvény), valamint az 1994 június 15-i 69-es Törvény, amely ratifikálja a kihalóban levő fajokkal való nemzetközi kereskedelmet szabályozó egyezményt (ez a Washingtoni Egyezmény vagy CITES és az Európai Unió szabályozása figyelembe vételével készült).

Romániában már korábban a farkas védelme érdekében a Környezetvédelmi Minisztérium 412/1992. évi határozata alapján megtiltja a pénzjutalmak kifizetését az elejtett farkasok vagy farkaskölykök után és tiltja a méreg használatát a ragadozók ellen. Az új megfogalmazások csak részben tükrözik az Európai Unió felé tartó Románia jogharmonizációs törekvéseit mint például a közben megjelent 654/2001-es számú, a vadászterületekre és vadvédelemre vonatkozó törvény, amely módosítja az eddig érvényben levő 103/1996-ost de a 25-ös paragrafusba bekerült egy megkerülő fogalmazás: „valamint egyes szigorúan védett fajok korlátolt vadászata”.

A nem uniós országok helyzete rendkívül változatos, a korlátozás nélküli vadászattól a teljes védelemig terjed.

A Szlovák Köztársaság a farkas védelme ügyében az Európai Uniótól könnyítést kért, arra hivatkozva, hogy a faj szlovákiai populációja meglehetősen stabil, ugyanakkor elég gyakoriak a konfliktusok a háziállattartókkal. A derogáció értelmében a farkas vadászata január 16-tól október 31-ig tilos, az év többi részében vadászható. Azonban kijelöltek két olyan területet, ahol a farkas egész évi védelme biztosított.

A múlt század végén fogalmazódott meg az igény egy olyan adatbázis kialakítására, amely az európai nagyragadozó állományt egységében kezeli. Ezért indította el a Természetvédelmi Világalap (WWF) 1995-ben az Európai Nagyragadozó Kezdeményezést, amely tartalmazza az említett adatbázist megalapozó kutatások elindítását valamint az eredmények alapján a védelmi intézkedések nemzetközi szintű összehangolását.

Ehhez szükséges, hogy az állományfelmérés minél pontosabb legyen. Európában kb. 16.000-18.000 farkaslétszámot tartanak nyílván és ebből is Romániának jut a vezető szerep a 3000 egyeddel, illetve Belorusziában és Ukrajna a több mint 2000 példányával. A populáció teljes nagyságáról, különösen a kontinens keleti feléről nincsenek megbízható becslések. Pld.: Oroszország teljes területén becsléseik szerint 40.000 – 50.000 farkas él. Az adatok rendszerint túlbecsültek, aminek a fő oka, hogy egyes egyedeket több vadgazdálkodási egység területén is számításba vesznek. A túlbecslések értéke akár 30 % is lehet, mert tudott, hogy a farkas éjszakai vadászata során akár 50 km-t is megtesz. A másik tényező a vadásztársaságok, hogy minél nagyobb kilövési kerethez juthassanak, sokszor akarattal duzzasztják fel a létszámot.

Hogy a fenti hibákat ki lehessen küszöbölni: a terepi megfigyeléseket egyidőben (ugyanazon a napon) kell végezni az összes szomszédos területen. A 2006-ban, Romániában a vadásztársaságok képviselői mellett a természetvédő ügynökségek munkatársai és a civil szféra képviselői is aktívan bekapcsolódtak a tavaszi állományfelmérésbe. A felbecsült farkasok száma azért fontos, hogy minél pontosabb legyen, mert a bukaresti hatóságok az eredemények alapján küldik le a következő vadászidényre érvényes kilövési keretet. Romániában a vadászati ütemtervek előírják a farkasállomány megengedett nagyságát, amely a hegyvidéken 4 db/10.000 Ha, dombvidéken 2 db/10.000 Ha (átlagosan 3 db/10.000 Ha).

  Romániában a farkas előfordulásának területi nagysága 100.000 km2 azaz 10.000.000 Ha, amelyen a több mint 3000 egyedszám már a telítettségi fokon van. Ez azt jelenti, hogy további létszám növekedés esetén az elhalálozási ráta elérheti a 35 %-ot: a kölykök éhségben pusztulnak el, az egyedülálló és sebzett farkasokat fajtársaik ölik meg.

A hazai kutatások során kiderült, hogy a normális sűrűség a 2/10.000 Ha, amelynek a szintjét könnyen állandó szinten lehet tartani. Ha létszámuk 2 db/10.000 Ha fölött van, akkor már a csapaton belül csak a domináns példányok biztosítják az utódokat ( L. hím – és nőstény). 1963-1989 időszakban a kilövési keret a populáció 76 %-át tette ki. A Berni Egyezmény után amelyhez 13 éve csatlakoztunk a kilövési keretet lecsökkentették 11 %-ra, de amely az önszabályozás és a táplálékforrások csappanásának következtében, a természetes szaporulat 76 %-ról lecsökkent 18 %-ra (N.Selaru).

Nézzük konkrétan az általunk tanulmányozott Csíki Vadász Társaság helyzetét, melynek területe 128.000 Ha és összesen 10 vadásztársaságot foglal magába. A vadlétszám becslésének alkalmával az utolsó 12 évben 45-50 db. egyedet jelentettek és ezek alapján 11 % kilövési kerettel számolva átlagosan 5-6 farkas elejtése volt jóváhagyva a tíz társaságnak összesen. Általában a kilövések száma a tervezett mutatók alatt maradt, pld.: 2003/2004-ben 3 db, 2004/2005-ben 5 db., valamint 2005/2006-ban 1 db. volt. (Bencze I.)

A felsorolt adatokból kitűnik, hogy a Csíki Vadász Társaság területén csak nagyon megfontolt esetekben vadászható olyan vadásztársaságoknál, ahol a kártevése jelentős. Ezen a területen optimális létszámban megtalálható és nem is fog kipusztulni a közeljövőben.

Az európai szürke farkas nyugatról keletre való visszaszorulása figyelmeztető kell legyen, mert a legtöbb Európai Uniós állam, ahol e nemkívánatos csúcsragadozót már kiirtották sajnos nem a visszatelepítésben látják a megoldást, hanem szigorú intézkedéseket hoznak azon keleti országok állományára, ahol már nélkülük is megvalósult az optimális létszám fenntartása.

Romániában a 654/2001-es számú, a vadászterületekre és vadvédelemre vonatkozó törvény előírásai szerint a vadászati jogállami monopólium, ezt a jogot a Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium átadja az Állami Erdészet egységeinek, vagy kiadja bérbe a vadászterületeket olyan bejegyzett jogi személyeknek, akik beléptek az Országos Vadásztársulatba.

A vadásztársaságok, amelyek már bizonyos fokú autonómiával rendelkeznek, megszervezik a vadászatot a kapott kilövési keret alapján. Saját tagságával, vagy a vendégvadászok révén. Régebb volt egy probléma, mert a külföldieknek felajánlott vad, a kilövési keret 30 %-át nem haladhatta meg, de az önállóságának köszönhetően most erről a tagság dönt.

Ha figyelembe vesszük, hogy Romániában még mindig óriási különbség van a belföldi tagságnak és a külföldi vendégnek megszabott kilövési díjak között, ezért a társaságok az utóbbit választják lehetőségeik szerint. Minden jó vadgazda tudja, minél nagyobb a vadásztatásból befolyt összeg, annál többet lehet beruházni és visszafordítani az élőhelyek feljavítására, takarmányozásra, vadászati berendezésekre és fenntartására.

A fejlett országok vadászai évről-évre többet költenek hobbijukra és képesek bármennyit költeni, hogy minél több időt lehessenek természetközelben. A külföldiek által legkeresettebb vadfajok között nincs a farkas (zerge, medve, gímszarvas és vaddisznó) de a vegyes hajtások alkalmával vagy a medvéknek kitett csalétken szívesen elejtik.

 

Közlés a Kárpáti farkas című készülő könyv kéziratából

Szerkesztők: Mara Árpád és Sepsi Árpád

 

One Response to Kárpáti farkas

  1. Paizs András szerint:

    Érdeklődnék, hogy van e hiteles mérésekből származó súly adat gyűjtés az elejtett farkasokról, estleges gyomor tartalom leszámításával.
    Köszönettel

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>