A rán­cos tin­ta­gom­ba (Coprinus atramentarius)

 A ráncos tintagombáról viszonylag keveset mond a magyar néphagyomány, általában csak úgy tartják számon, mint tintagombát, nem különböztetve meg õt rokonaitól, sõt olykor például a trágyagombáktól sem. 

  Népi nevei leggyakrabban termõhelyére utalnak (ganégomba, ganyé-gomba), máskor alakjára (kucsmagomba), színére (feketedõ bolondgomba), nedvességkedvelõ és a tartós nedvességet jelzõ (esõgomba, harmatgomba, békagomba), illetve cseppfolyós (tintagomba) voltára. Kivételes esetnek mondható harangozógomba  elnevezése a sóvidéki Korondon, ahol eredetmagyarázó történetet is kapcsolnak hozzá.

  Az idõjárástól a gombatermés is nagyon függ, mondják. Magyar közmondás is utal erre, mégpedig olyan, mely a tintagombák idõjósló szerepét emeli ki: Esõ után nõ a gomba. A Székelyföldön például Sepsikõröspatakon úgy hiszik, hogy a tintagombák („békagombák”) a tartós esõs idõt jelzik. 

Nincs egyetlen olyan adatunk sem, amely a ráncos tintagomba hallucinogén jellegére utalna. Tulajdonképpen a legtöbb esetben gombáskönyveink sem említik megkérdõjelezhetõ hallucinogén jellegét. Persze arra azért ki szoktak térni, hogy alkohollal együtt fogyasztva gombánk a kellemetlen részegség tüneteit váltja ki. Koprin tartalma váltja ki ezt az ún. antabus-hatást. Ez egy-két órával azután szokott jelentkezni, hogy valaki a gomba fogyasztásával egyidejûleg szeszes italt ivott. Következménye az arc elvörösödése, mely aztán kékes, lilás színbe megy át, átterjed a test jelentõs felületére. Ugyanekkor felgyorsuló pulzus, forróságérzet, szomjúságérzet, bágyadtság és beszédzavar is elõáll, s utóbbiak valóban a hallucinogén anyagok kiváltotta állapotra, az érzékcsalódást okozó mérgezésre emlékeztetnek.


Adattár


Coprinus

(!) Coprinus atramentarius, ráncos tintagomba. Nt. békagomba (Homoród mente, Kézdiszék, Sepsiszék), cigánygomba, cigánypicsa (Kalotaszeg), esõgomba (Dunántúl), feketedõ bolondgomba (Balatonmellék), fövenygomba (Marosszék), ganégomba (Alsó-Fehér), ganéjgomba, ganajgomba (Õrség), ganyégomba (Csík-, Kászon-, Orbaiszék, Udvarhelyszék), harangozógomba (Sóvidék), harmatgomba (Moldva), kucsmagomba (Baranya), tintagomba (Gyergyó, Õrség, Sepsi-szék, Sóvidék).

 

26. Nem jó, az út szélén, kertekbe is szokott lenni (Pakulár Berta, Sepsikõröspatak). Általában mérgezõnek tartják a békagombát.

27. Mikor elõjön, esõs idõ lesz (Pinti Rozália, Sepsikõröspatak).

28. A harmatgomba telik el hamar. (Bejan Kukuri Péter, Klézse)

29. A tintagombát itt harangozógombának hívják. Mikor a gyárat építették itt, a korhadó fából nõttek ki. Fábián József, az apja harangozó volt, õ kezdte szedni, enni. Aztán, hogy a mellékneve Harangozó, róla a gomba neve. (István Lajos, Korond) 



 IRODALOM

Kalmár Zoltán – Makara György – Rimóczi Imre:  1995  Gombászkönyv. Budapest

Veress Magda:  1982 Gombáskönyv. Bukarest 

Zsigmond Gyõzõ: 1997   A gomba helye népi kultú-ránkban. Egy falu (Sepsikõröspatak) etnomikológiai vizsgálata. In: Néprajzi tanulmányok, Editura Universitãþii din Bucureºti,  Bukarest, 64–132.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>