Vadászati kifejezések magyarázó szótára (7) P – R

Pacsmagol: párzik az apróbb szõrmés ragadozó (hiúz, vadmacska, vidra, nyest, nyuszt, menyét stb.)

Pagony: vadászterület

Páncél: (pajzs) az erõs és idõs vaddisznó kanok különösen megvastagodott bõre az állat lapockáján, amelyet a dagonyázófák gyantája páncéllá erõsített, és amely megvédi a sérülések ellen.

Páratlan: az az agancs, amelynek a két szárán nem ugyanannyi ág található. Az agancs elnevezésénél a többágú agancsszár ágainak számát szorozzák kettõvel, például: páratlan 16-os, ha az egyik száron 8 a másikon 7 vagy annál kevesebb ág található. (A páros 14-es azt jelenti, hogy mindkét száron 7 ág található).

Párpuska: két, esetleg három azonos kétcsövû, apróvadvadászatra alkalmas lõfegyver. Használata lehetõvé teszi, hogy a vadász gyorsan ismételhessen, mialatt a másik puskát a puskatöltõ megtölti és kézbe adja. A teljes azonosság miatt (puskaméret, kaliber, súly, lõteljesítmény) a párpuska sokkal drágább, mint két vagy három másik puska ugyanabból a gyári szériából.

Patying: a szarvaskés (mellyel a kegyelemdöfést adták) hordozózsinórja, amelyet jobb vállon keresztülvetve hordtak.

Pecér (pöcér, ebfalkás, ebgondozó): hajdan a magyar fõurak udvarában az a személy, aki a vadászebeket idomította és azokat a vadászaton, hajtás közben vezette.

Krónikákban olvassuk, hogy Rákóczi Zsigmond felsõvadászi udvarához egy fõpecér, két kutyapecér, hat kutyafiú és egy kutyaszakács tartozott; gróf Csáky István szendrõi udvarában pedig lovaspecérek is tarttattak. E kifejezések, melyek akkor hunismant, valet de limiert, Jägerburschot, kennelsmant és whipet jelentettek, késõbb elavultak, részint mert az 1729. évi törvény a vadászatokat szûkebb korlátok közé szorította, részint mert az egyre sûrûbben alkalmazott német és cseh erdészek a magyar vadászmûszavak helyett idegen szavakat honosítottak meg. Ezért a pecér régi jelentését vesztette, s a hajdanitól ma már egészen különbözõ értelemben használt szó. Bérczy Károly 1860 körül a következõket írta: „késõbb a pecérek kizárólag cigányok voltak s az udvarban a legalárendeltebb állást foglalták el”.

Pedzõvadászat: a pedzõmadarakkal történõ vadászatot értjük ez alatt, amelynek során a ragadozó madár (sólyom, héja, karvaly, vagy bizonyos sasféle) prédáját levágja.

Péniszcsont: vadászati szempontból a ragadozó emlõsök (kutyafélék, menyétfélék) hímtagjának belsejében levõ hosszúkás csont, amely a faj- és kormeghatározásokra alkalmas, de mint emléktárgy (trófea) is szerepel.

Pitypalaty: a fürj (C. c. coturnix) – sajnos fogyatkozó számú, legkisebb tyúkalakú vadászott madarunk. Költözõ madár, Észak-Afrikában telel. Áprilistól szeptemberig tartózkodik a mi vidékünkön. Az állomány megcsappanásának fõ oka a földközi-tengeri népek (fõleg a nagy madár-fogyasztó olaszok) kapzsisága: csapdázással, hálózással pusztítják. Hazánkban augusztus 15. és november 15. között vadászható.

Pointer: rövid szõrû angol vizsla: különösen a mezei vadászatra alkalmas, jó orrú és elegáns megjelenésû kutya. Színe fehér alapon sárga, vörös, barna vagy fekete foltos. Testsúlya átlagosan 20–30 kilogram.

Portyázás: (ma már kevésbé használt kifejezés) tulajdonképpen társas bokrászás, amikor néhány vadásztárs vonalba áll és a vadászok közé 1–2 hajtót állítanak 20–25 lépés távolságban. Az így képzett vonal – azután kihasználva a terep és a pagony jobban vadászható és vaddúsabb részeit – levadássza azokat: a hajtók a lõtt vadat magukkal viszik.

Ráró:
 1.) régebbi íróinknál hol sas (ölyv, sólyom), hol kócsag-féle madár neve, majd mint a sebes járású lónak tulajdonneve él, kivált a népköltészetben.

2.) halászsas (Pandion haliaetus) 50–57 cm hosszú, hátoldala sötét, hasoldala tiszta fehér, mellén elmosódott, sötétebb keresztsáv látható. Feje fehér, széles szemfoltja fekete, tarkóján rövid üstök van. Szárnya hosszú, keskeny, szárnyhajlása szögletes. Farkán keresztsávok láthatók. Egy helyben szitál a víz fölött, s ha halat lát, lábát elõrenyújtva kõ módjára zuhan a vízbe. Hangja: rövid csiripelõ fütty, olykor elnyújtott kiáltás. Élõhelye: mindig a víz közelében. Vonuló madár, ha kedvezõ területre talál, hosszabban is elidõzik nálunk, különösen õsszel.

Remete: a csapattól különvált, magánykodó idõs õz- vagy zergebak, illetve vadkan megnevezése.

Rénszarvas: vagy tarándszarvas (Rangifer tarandus) az egyetlen szarvasféle amelynek mindkét neme agancsot visel. A nõstényeké méretében kisebb és az elhullatása május-júniusban történik, miután a borjukat megellik. A hím példányok a tél végén illetve kora tavasszal hullatják el jóval nagyobb méretû agancsaikat. A tundra és a tajga lakója. Európában már csak Dél-Norvégiában, Közép-Finnországban és az egykori Szovjetunió területén él, másutt pedig csak a félig háziasított formája létezik. Különösen nagy testû rénszarvasok élnek Kelet-Szibériában és Észak-Amerikában (ahol karibunak nevezik).

Rigyetés: a szarvasfélék üzekedése (1925); a csülkösvad (a vaddisznók kivételével) párzása vagy üzekedése. A gímszarvas esetében az üzekedést a vadászok egyszerûen bõgésnek vagy régebbi kifejezéssel szarvasriadásnak hívják.

Rózsa:

 1.) koszorú: az agancs karimája, amellyel az agancsszár a homlokcsapon ül. Alakját illetõen három alaptípusba sorolhatjuk: koszorús (szélesen felboltozva), zsinóros (lapos és vékony), lefolyó (simán lejtõsödõ). A koszorú az agancs igen fontos jellemzõje a trófeabírálat során.

2.) az úgynevezett „dürgési rózsák”. Különösen kifejlettek a siket- és nyírfajdkakasok esetében, amelyek dürgéskor (párzási idõszak április-május) feltûnõen piros színezetûek, erõsen vérbõek és megduzzadnak. A fácánkakas fejének oldalán még bõrlemezek is tartoznak hozzá.

Rõtvad: a gím- és dámszarvas, valamint az õz gyûjtõneve.

Rucatükör a vadkacsa másodrendû evezõtollain található, fémszerûen ragyogó sáv.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>