Pacsmagol: párzik az apróbb szõrmés ragadozó (hiúz, vadmacska, vidra, nyest, nyuszt, menyét stb.) Pagony: vadászterület Páncél: (pajzs) az erõs és idõs vaddisznó kanok különösen megvastagodott bõre az állat lapockáján, amelyet a dagonyázófák gyantája páncéllá erõsített, és amely megvédi a sérülések ellen. Páratlan: az az agancs, amelynek a két szárán nem ugyanannyi ág található. Az agancs [...]
Abajgatni: zaklatni, zargatni, nyugtalanítani, zavarni a vadat nyugalmában Agancs–csörtölés: a párzási időszakban viaskodó bikák agancsainak összeverődése, ami messze hallható zajt csinál. Álüzekedés (fattyú üzekedés): a fővadnak rendes időn kívül eső avagy megtermékenyítés nélküli üzekedése. Ástyán: farkas, toportyánféreg, ordas, csikasz, kórászóféreg (Erdély), ódal bahó (Brassó megye), lesbeteg (Székelyföld), Gábor (Háromszék megye) és tréfásan „erdei fülemüle”. Átlábazni: [...]
Volier: dróthálóval bekerített kert, részben fedett, amely a szárnyasvad egész évi vagy időszakos tenyésztésére, tartására és nevelésére szolgál. A funkciójuk betöltése szerint szokás megnevezni, így megkülönböztetünk: tenyész-, tojató-, röptető-, nevelő voliereket. A mesterséges apróvadtenyésztés (fácán, fogoly, fürj és vadkacsa) egyik fő kelléke. Vonalozás: az a helytelen viselkedés, amikor a fegyelmezetlen vadász fegyverével célozva követi [...]
Sarjúköltés: másodköltés, utóköltés – ez olyan estben fordul elõ amikor az elsõ fészekalj valamilyen okból megsemmisült. Sarkantyú: a fácánkakas lábain hátul, a lábujjak felett egy csúcsos szarutüske. A fiatal (egy éves) kakas sarkantyúja tompa kúpos alakú, idõsebb korban mindig hosszabb és hegyesebb, ezért az életkor megállapításánál is szokták használni ( ha mérete 10 mm – [...]
Tacskók: a kotorékebekhez tartoznak, amelyek feladata a kotorékban megbújt vad kiugrasztása vagy lefojtása. Apró termetük és a ragadozókkal szembeni rámenõségük miatt a föld alatti munkára alkalmasak. Az eredetileg rövidszõrû tacskók mellett kis termetû kajtatóebekkel való keresztezés következtében hosszúszõrûek is kialakultak. A terrierekkel való keresztezésbõl pedig a drótszõrû tacskók alakultak ki. Mindhárom fajtára azonos méretek és [...]
Lapát: A jávorszarvas és a dámszarvas agancsának kiszélesedõ része. Lágyvas sörét: Amerikában a neve: steel shot (acéltöltet), és innen ered nálunk a téves acélsörét elnevezés. Az alimentáris ólommérgezés problémájának megoldása érdekében Észak-Amerika és Európa (Finnország, Dánia, Norvégia) területén a vízivad vadászata ma már csak lágyvas söréttel megengedett. A lágyvas sörét nagy hátránya, hogy sûrûsége 28,64%-kal [...]
Fajdfélék (Tetraonidae): a Tyúkalakúak rendjének egyik családjához tartoznak. A lábuk tollas, ezért Erdei tyúkfélének is nevezik a Mezei tyúkfélékkel (Fácánfélék) szemben. A kakasok tollazata színpompás, szemük fölött a csupasz bõr égõvörös, amelyet rózsának is neveznek. Közép-Európában a legismertebbek: a siketfajd, nyírfajd, császármadár, alpesi hófajd és a sarki hófajd, amelyet sikerrel betelepítettek Európába. Az Erdélyben elõforduló [...]
Irha: a kisebb ragadozók bõre, bundája, szõrméje. Isztike tollú (tokos): a csonka tollazatú madárfióka, tollainak kibújása idején. Ivararány: bármely vadpopulációban a hím és a nõnemû egyedek aránya. Vadgazdáink a gyakorlati tapasztalatok alapján a következõ ivararányokat tartják optimálisnak: a gímszarvas esetében 1:1; a dámszarvasnál 1:1; az õznél 1:1,5; a muflonnál 1:1; a zergénél 1:1,8; a medvénél [...]
Dagonya: olyan vizes-sáros, pocsolyás mélyedés, amelyet a szarvas és a vaddisznó rendszeresen felkeres és amelyben iszapfürdõket vesz, ami a testápolás fontos eleme. A nyári melegben a sárfürdõ hûti az állat testét, a megszáradt sárréteg pedig védi az élõsködõk ( kullancsok, atkák, tetvek, bolhák, szúnyogok) ellen. Dagonyák ott jönnek létre, ahol összefüggõ vízzáró réteg található. [...]
Bagolyalakúak (Strigiformes): õsi a többi madártól élesen elhatárolódó rendet alkotnak (leginkább a lappantyúkhoz hasonlítanak). Brehm az „Állatok világa” címû kötetében a hajlított csõr és az erõs karmok miatt a ragadozó madarak közé sorolta. Sajnálatos, hogy még napjainkban is hallhatjuk, hogy az éjszakai ragadozóknak minõsítik. 1920-as években Fürbringer a szalakóták rokonait ismerte [...]
