Az odúkészitéssel azonos értékű védelmi tevékenység a madarak téli etetése. Jó fizikai erőben, tele hassal könnyebben átvészelik a zimankós napokat, amikor a hó mindent betakar, s a jégbőrös ágakon szinte lehetetlen valami betevő falathoz jutni. Az etetőre szokott madársereg egy része a közelben épiti meg fészkét, tehát az év nagyobb részében nekünk fog dolgozni [...]

Csöndes nyári estét zártunk le akkor, megbékélve a holnapi gondokkal, s altató pirulák helyett éppen az esti folytatásos filmünket fogyasztottuk, …részletekben, mivel öt percen belül háromszor is megszakadt az adás. Ettől igencsak megelevenedtünk, mint az álmából felvert sün, és válogatott szavakkal illettük a kábeltévé-társaságot, majd, miután rájöttünk, hogy ez áramszünet, az áramszolgáltatókra is ráhúztuk a [...]

- Csak lassan nyúlj a lábához és markold meg jól !   - Ééén-e ?…Fogd meg te, ha olyan bátor vagy ! Nem látod milyen karmai vannak ? - Na álj fére tee…te. ., me így nem érünk le soha !… A legyávázott legény arrébb húzódik a gerendán, de olyan formán, hogy minél távolabb kerüljön az ijesztő külsejű [...]

- Ejsze l960 – ban  történt (egy – két év eltérés megbocsájtható ekkora távlatból) –meséli Karcsi a képet nézve, melyen egy békászó sas elmosott alakja próbálja megidézni a múltat. – Bátyáddal, Dénessel mentünk ki a Somira gombászni szombat délután, munkaidő lejártával. Úgy terveztük, hogy kint alszunk a kilátón és reggel korán végigcserkésszük a hiribgombászó helyet, [...]

Iga­zá­ból ne­kem is jót tett ez a kis pi­he­nés, mert a met­szõ szél el­le­né­re már én is úgy kap­kod­tam a le­ve­gõt, mint egy meg­haj­szolt,  töl­tött csir­ke. Ez­után újabb ka­pasz­ko­dó jött egy kis kõ­gör­ge­teg­gel, majd ki­ér­tünk a te­tõ­re. In­nen eny­hén le­fe­lé eresz­ked­tünk, mint­ha egy óri­á­si szénabuglyán len­nénk, majd hir­te­len eltünt elõ­lünk a lej­tõ, mint­ha az égi [...]

Úgy hat éves lehettem talán, amikor túlélésbõl feledhetetlen példát mutatott nekem a természet. Az élmény olyan mélyen belevésõdött emlékeimbe, hogy ma is tisztán látom lehunyt szempilláim mögött… …Sõt még most is végigcsorog a hátamon a veríték, mint akkor ott, a szentkirályi erdõ tisztásán, ahol a vadvirágok illatával terhes levegõtõl kergült õzbakok kóvályogtak a cserésben, egy-egy [...]

  Gólyavédelem Ha egy faj jövõjét szeretnénk tudni, akkor elõbb figyelembe kell venni azokat a tényezõket, amelyek veszélyeztetik a populáció egészét, majd a kisebb horderejû bajokat kell feltárni, orvosolni. Végül szót fogunk ejteni azokról a törvényekrõl, határozatokról, amelyeket a fajok védelmére dolgoztak ki, és arról is, hogyan lehet tovább biztosítani ezek fennmaradását a fejlõdõ civilizáció [...]

Világszerte minden évben a madártani egyesületek az Év Madarának nyilvánítanak egy jellegzetes vagy veszélyeztetett madárfajt. 2004-ben a Román Ornitológiai Társaság (Societatea Ornitologicã Românã) az Év Madara jelzõvel tüntette ki hazánkban a fehér gólyát (Ciconia ciconia), településeink hû lakóját, népdalaink, népmeséink és költészetünk kiemelkedõ alkotásainak ihletõjét. Példaként e méltóságteljes választásra álljon itt a költõ, Tompa Mihály [...]

  Éjjeli lámpám halk kattanása után sárgás fény terül szét a konyhában. Ez a sejtelmes kivilágítás csak arra elég, hogy leolvassam a szekrény tetején ketyegõ óra számlapját, amely éjfél után egy órát mutat. Felkelek (ma éjjel már harmadszor), óvatosan átlépem az ajtóközben alvó tacskómat, és leállítom a tisztaszobában zümmögõ keltetõgép motorját. Egy újabb kattintással kigyúl [...]

  A fakutya is madár; tudjuk meg Chernel István, — „Magyarország madarai” című művéből. Akkor még (1899-ben) a gólyaalakúak rendjét „lépkedőknek” nevezték, s a gémfélék családjának legkisebb tagját poczgémnek is hívták többek között. De nádmászó, kis bika, panni, kákabiró és még tízféle névvel illették madarunkat hajdanán. Erdélyben puja gém volt a neve. Madaraink legújabb névjegyzéke [...]