A sepsiszentgyörgyi Halmágyi János régi és rendszeres Duna-deltajáró horgász. Alapfoglalkozását tekintve jó nevû hentes és mészáros, aki szülõvárosában, Brassóban neves szász mesterektõl tanulta a szakmát, és azt különféle szocialista nagyvállalatoknál, majd magáncégeknél, Németországban, Itáliában és Izraelben is gyakorolta. Nem csak híres halfogó ember, hanem kiváló ínyesmester, remek halételek elkészítõje, új receptek kiötlõje is. [...]

A márnát, ezt a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó békés halat a legtöbb európai nyelven „szakállasnak” nevezik az elõrenyújtott hegyes feje és orrésze, s fõleg az alsó állású szája mellett szembetûnõ négy bajusz-szála okán, amely valóban szakállnak tûnik az elsõ pillantásra. Elterjedése. E kifejezetten folyóvízi halfaj az angliai Temzétõl és az Atlanti-óceán partjaitól a Duna tengerbe [...]

  „Megcsappant a pontyfogás”, mondják az idõsebbek, akiknek van összehasonlítási alapuk a múltbeli pontyfogással, s igazuk van. Hol vannak a nagy erdélyi folyók árterületein, öreg tavakban, mesés hajnalokon kifogott pontyok? Csendes hajnalokon ma már ritkán hallatszik szájuk cuppogása, ahogy a tófenéken kutatnak, iszapfelhõt túrva, árvaszúnyog lárvák, giliszták, vízi rovarok után. Hát így  van! Manapság kevesebb [...]

Egyéb magyar népies elnevezései: vésettajkú paduc, feketebélû paduc, szürkepaduc, sodri (fiatal egyedre), jászpaduc (Partium), tintáshal, vésettajkú, vésõhal. Románul scobar (mate-negre, scobai, podut — Erdély, Partium, Bánság), Angolul undermouth. Bolgárul szkobár. Franciául alonge. Németül Gemeine Nase. Olaszul nasuto. Oroszul poduszt. Szerbül szkobár   Elterjedése:  Erdélyi, bánsági és partiumi domb- és síkvízi folyóink számbelileg legnépesebb halfaja, amely [...]