1999-ben az LKG nevében Zsigmond Győző egyesületi elnök hasonló magyarországi rendelkezések alapján megfogalmazta, román nyelvre fordíttatta és jogásszal átnézette a gombákra vonatkozó törvénytervezetet. A kész tervezetet több RMDSZ-elöljárónak (Bárányi Ferenc, Birtalan Ákos, Tamás Sándor stb.) adta át előterjesztésre.
Egészen 2005-ig Romániában majd semmi nem történt „gomba-ügyben”. 2005-ben tudomásunkra jutott, hogy a gombatörvény túljutott a szenátuson és elküldték egyesületünknek is véleményezésre. Egyesületünk nevében Zsigmond Győző válaszolt, s levelében legalább egy hónap türelmi időt kért, hogy megfelelő véleményt vagy módosítási javaslatot fogalmazhassunk meg.
A szenátusi változatot párhuzamosan több szakértőnk is vizsgálta, név szerint: Puskás Attila biológus valamint Zsigmond Győző elnök az LKG részéről, Cătălin Tănase, a iaşi-i A.I. Cuza Tudományegyetem mikológusa és a Román Mikológiai Társaság titkára, és Pál Fám Ferenc, a kaposvári egyetem mikológusa, az LKG alelnöke. Mindenikük arra a következtetésre jutott, hogy a tervezet ebben a formában nem ajánlható elfogadásra. A szenátusi változat módosítására elkészült a részletes javaslat is. Sajnos, véleményünket nem vették figyelembe és egyesületünk a médiából értesült nemrég arról, hogy a gombatörvényt végül is elfogadta a képviselőház. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Jó, hogy végre történt előrelépés, sajnálatos, hogy az általunk szükségesnek tartott változtatásokat már csak a törvény módosítására tudjuk ajánlani, remélve, hogy ezúttal meghallgatásra találunk.
A szenátusi változatot azért nem találtuk elfogadhatónak, mert egyrészt nem tér ki a környezetvédelemre, ugyanis az árusítható gombafajok listáján több, nálunk viszonylag ritka és védelemre szoruló gombafaj szerepel, mint például a francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) vagy az aranyos galambgomba (Russula aurea). Ugyanakkor nem elhanyagolható az a tény sem, hogy számos, nálunk igen gyakori és ízletes gombafaj viszont nem került fel az árusítható fajok listájára. Itt példaként megemlíteném a nyári- és a fehér szarvasgombát, a fenyőpereszkét (Tricholoma terreum) és a kenyérgombát (Lactarius volemus).
A védelemre szoruló, hazánkban igen ritka gombafajok listáját Cătălin Tănase mikológus, illetve az általa vezetett szakemberek részben már el is készítették.
Megemlíteném azt is, hogy a lista szerkesztője a latin gombaneveknél olyan nomenklatúrát használt, ami már elavult és nem használatos, például a Lepiota naucinát, a tarló őzlábgombát ma már Leucoagaricus pudicusként ismeri a szakirodalom. A Psalliota fajmegnevezés helyett is ma már Agaricus fajnévvel jelöljük a csiperkegombákat. A Lepiota procera helyett a nagy őzlábgombát ma a Macrolepiota procera név jelöli.
Másik kifogásunk a törvénnyel kapcsolatban, hogy nagyon általánosan fogalmaz, például azt sem derül ki egyértelműen, ki tekinthető gomba-szakellenőrnek, kik lesznek azok, akik az árusításra hozott gombákat átvizsgálják, és az árusításukhoz szükséges engedélyt kiállítják. Reméljük, hogy a későbbi rendeletekben benne lesz, hogy a szakellenőrök képzését csak szakmai szervezetek, illetve az e területre (is) szakosodott intézmények végezhetik. Ugyancsak reményünket fejezzük ki arra nézve is, hogy a Romániában eddig kiadott kétnyelvű gomba-szakellenőri okleveleket elismerik majd, hiszen országunkban mindeddig egyetlen ilyen jellegű tanfolyamot szerveztek, természetesen az LKG kezdeményezésére, Sepsiszentgyörgyön 2004-2005-ben. A tanfolyamot olyan neves intézmények közreműködésével szerveztük meg, mint a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Iaşi –i Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem, a Magyar Mikológiai Társaság és a Román Mikológiai Társaság. Remélhetőleg azok okleveleit is elismerik, akik ezt az EU más államaiban szerezték meg. Egyelőre a törvény azért sem alkalmazható, mert nincs elegendő gombaszakellenőr. Az LKG újabb tanfolyamot hirdetett ebben az évben, amelyre máris számos jelentkező van.
A termesztett gombák árusítása nálunk eddig is szabályozott volt. Szükséges volt engedély is hozzá, ám az illetékesek, akik az engedélyeket eddig kiállították, nem gomba-szakellenőrök voltak, hanem a Növényvédelmi Hivatal munkatársai. A gombatörvény ismeretének birtokában azonban továbbra is aggódunk amiatt, hogy a jövőben is illetéktelen személyek végzik majd a gombavizsgálatot.
Szeretném megjegyezni, hogy a világon először Magyarországon, Szekszárdon folytattak piaci gombavizsgálatot. Ma már az Unió területén rendeletek és törvények szabályozzák a gombaárusítást, sőt még Ukrajnában is. Nálunk mindeddig csak az LKG önkéntesei végeztek ilyen jellegű munkát.
Romániában eddig semmiféle vadon termő gombafaj nem volt árusítható. Tehát a gombaárusítás törvényes szabályozására igen nagy szükség volt, s megléte mindenképpen előrelépést jelent.
Szintén pozitívumként említem meg azt is, hogy végre sikerült együttműködnünk a politikummal. A törvény előnyei között talán az a legfontosabb, hogy munkalehetőséget biztosít a gomba-szakellenőröknek, valamint kereseti forrást a népesség szegény rétegeinek, akik most már hivatalosan is árusíthatják a vadon gyűjtött gombafajokat. Ugyanakkor a piac is nyer. A fogyasztók szemszögéből közelítve meg a kérdést, szintén előrelépést jelent a gombatörvény, mert most már olyanok is hozzájuthatnak vadon termő ízletes gombákhoz, akik nem ismerik jól a gombákat, így eddig nem merték azokat fogyasztani. A törvény megléte által reméljük, hogy rohamosan csökkenni fog hazánkban a gombamérgezések száma, és erről ezután pontos statisztikai adatok is lesznek. Már a sepsiszentgyörgyi piaci gombavizsgálat és tanácsadás beindulása után érezhetően csökkent környékünkön a gombamérgezések száma.

   Reméljük, hogy a megfelelő szabályozások, a törvényt ezután kiegészítő, annak alkalmazhatóságát segítő rendeletek, határozatok előnyére válnak majd a gombagyűjtők és felhasználók egyre szélesebb táborának, egész társadalmunknak.