Dr. Kiss János Botond „Így láttam Indiát” című könyvéhez          Új könyvvel örvendeztetett meg bennünket Dr. Kiss János Botond az Európa-szerte elismert ornitológus, zoológuskutató és természetvédő. Elismertsége elsősorban a Duna-delta elkötelezett kutatásához és megszállott védelméhez kötődik. Az ő nevéhez fűződik többek között a ’89-es romániai rendszerváltozást követően a Duna-delta természetvédelmi őrszolgálatának a [...]

    Mint bármely szülő, az én szüleim is meg akartak adni nekem mindent, még a leginségesebb években is. Apró kívánságaimat is teljesítették, csakhogy én ritkán kívántam valamit. Talán mert előttem sem volt titok szüleim – és akkor mindenki – nehéz anyagi helyzete, vagy mert kielégített az a rengeteg képes mesés könyv, babaház, bababútor, meg [...]

  Széles irtás a fenyves erdő közepén, bok rok, vad komló, sze-derindák nőttek rajta. Fö lötte a magas feszültségű táv vezeték drótjai nyúltak fémvázas oszlopokhoz rögzítve. Magasles rejtőzött az irtás egyik oldalán, a másik oldalon egy öreg fenyő tövében volt a csali. Szemes kukorica, alma, néha egy kevés lépes méz is került medvecsalinak. Eddig nem [...]

    Közeleg az ősz – morogta a bajusza alatt Áron bácsi, a főpásztor – pedig még hátravan augusztusnak a fele.   Sűrű, tejszerű köd borította a juhszállást, bokrokat. Távolabbról még a felszított tűz fénye is csak gyenge pislogásnak látszott. A ködpára hideg, nedves cseppjei a ruha gallérja alá is behatoltak. A pásztorok szorgalmasan fejtek. – Olyan [...]

    - Ott jönnek ki az erdőből, átvágnak a mezőn, a boglyák mellett, aztán itt ólálkodnak a hodály körül – magyarázta fontoskodva a pásztor. Eddig még nem mertek betörni, mert fogtak a kutyák, mi is virrasztottunk, kiabáltunk, kolompoltunk. A farkas, ha nagyon éhes vakmerő, nem akadály neki a karám, a hodály. Vannak vagy tízen [...]

    Ez még akkor történt, amikor taxik helyett lovaskocsik, fiákerek álltak a Kossuth téren, a parkolóban, és várták a kényelmesen utazni kívánókat: azokat, akik városunknak abba a részébe igyekeztek, ahová nem járt villamos, vagy akik csomagjukat föl sem tudták volna emelni a magas lépcsőjű közjárműre.  De Sztáni, a kardostelepi szorgos parasztember is lovaskocsin szállította házhoz [...]

  Visszagondolva gyerekkoromra, most is csak azt mondhatom, hogy minden fizikai szenvedés mellett boldog voltam. Boldog, mert a repedt falú ház kertje közelebb vitt engem a természethez, mint a mai, tömbházban lakó gyermekeket. És persze befogadta a madarakat meg négylábú pajtásaimat. Bár minden állatot szerettem, a póktól mégis írtóztam. Velük rendszerint a fürdőszobában találkoztam, ahová [...]

  Elég kesernyésre sikerült idáig az idei tél is. Isten elvette családomtól, de szerencsére vissza is szolgáltatta a reménységet. S az időjárás is mintha csak a pillanatok kapkodó hangulatát mintázta volna, havazás helyett folyton könnyezett az ég.  Két és fél éves kisfiam már októberben elkezdte várni a hóhullást, s nap mint nap kérdezgette tőlem: -Mitoj medünt [...]

  A nap utolsó simogatásait eregette a dombtetőről a ketrecre. Krisztián unalomtól bágyadt szemekkel szimatolt a sugarak irányába. Furcsa, hívogató szagok lengték be a levegőt, s a haldokló nap sejtelmesen szórta szét színeit az égen. Krisztián hanyat feküdt, fejét oldalra szegezte, így gyönyörködött a rácsok-csíkozta tüzijátékban, amely a bukaresti cirkusz ideges villogását juttatta eszébe. Összerezzent, [...]

  – Pista bátyám, ne olyan hevesen, nekem is hagyjon egy kortyot! – csattant fel Márton bá, a fővadász, majd a pálinkásüveg után nyúlt, előtte azonban gondosan átadta puskáját Berci fiának. Bizony jól jött a két utolsó korty pálinka. Bár még koraősz volt, a mezőkön nagyban folyt a betakarítás, hidegebbek voltak a hajnalok, s a [...]