Székelyföld csodái az iszapvulkánok

SZERKESZTŐ: MAGYARI TEKLA,
OPERATŐR-VÁGÓ: SIMÓ CSABA

  Bár turisztikailag nincsenek kellőképpen kihasználva, és viszonylag keveset hallani róluk, vannak Székelyföldön olyan természeti ritkaságok, melyek az elmúlt századok embereinek megmagyarázhatatlanságuk okán számos találgatásra adtak okot: Székelydvarhely környékén és Háromszéken ma is találhatók kisebb-nagyobb iszapvulkánok. Bár gyakrancsak nevük hasonlít az igazi vulkánokra, a geológiai ritkaságok bekerültek Székelyföld természeti csodái közé.

  A székelykeresztúri Bartha István Róbert nemrég végzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem geológia szakán, egyetemi hallgatóként tanulmányozta az erdélyi iszapvulkánokat, publikált is a témában, mint mondja, a témaválasztás kézenfekvő volt számára, hiszen a fiatfalvi iszapvulkánok szomszédságában nőtt fel. Mivel hetek óta nem volt csapadék a térségben, ezúttal igazán látványos iszapkiömlés nincs a helyszínen, viszont a vulkán-szerű kis kúpok jól kivehetőek a geológiai rezervátummá nyilvánított réten. Mint mondja István, a környékbeli lakosság a helyet Fehérszéknek nevezi, valószínűleg azért, mert szárazság idején az iszapfolyásokban kicsapódik a só, fehéres színbe öltözteti így a közvetlen környéket. A múlt század elején több település közelében is találtak iszapvulkánokat Székelyudvarhely környékén, a Fehér Nyikó és a Kis-Homoród mentén. Kisebb iszapvulkánok, fortyogók találhatók még ma is számos helyen a térségben, de alaktanilag legjobban a fiatfalvi iszapvulkánok maradtak fent. Ezek a hideg iszapvulkánok azonban – nevük és formájuk ellenére – nem vulkáni utóműködés következtében, hanem a mélyben található földgáz jelenléte miatt jöttek létre, s a földgáz, felszínre áramlásakor hozza magával a vízzel keveredett, felaprózódott kőzettörmeléket. Bár a mélyre leszúrt bot még mindig jól mutatja a föld alatti csendes tevékenységet, nagy kitörésre mintegy száz éve nem volt példa a fiatfalvi három iszapvulkán esetében.
  Mintegy 150 kilométerrel odébb, a háromszéki Kovászna városának központjában azonban ennél jóval látványosabb iszapvulkán fogad bennünket, melyet az írásos emlékek már a 17. században említenek. Ezt a természeti ritkaságot a helyi lakosság az igencsak beszédes Pokolsár névvel illette. A Pokolsár azonban némiképp eltér a hagyományos sárvulkánoktól, keletkezésében ugyanis utóvulkanikus tevékenységek játszanak szerepet. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában “csudás forrásként” említi a Pokolsárt, mint írja, “néha oly bőségben rohan fel, hogy az egész piaczot elboritja, ilyenkor gőzoszlopok emelkednek ki s mázsás köveket lök magasra, s végre, midőn háborgó hullámazta lecsillapult, akkor oly tátongó töltsér marad ott, melyet alig tudnak betölteni.” A Pokolsár működtetője a közeli Csomád hegység-Szent Anna-tó vulkanikus rendszeréből átszivárgó széndioxid, ugyanakkor az ezer borvíz városaként is emlegetett Kovászna több száz, különböző vegyi összetételű ásványvízforrása is ennek a vulkanikus tevékenységnek köszönhető. Itt nem csupán széndioxid, de radon gáz, nitrogén és lítium is felszínre tör, az állandóan fortyogó víz gyógyászati célokra is kitűnő. Az 1800-as évek végén a Pokolsárnak köszönhetően vált gyógyfürdő-várossá Kovászna, vizével kiválóan gyógyították a csúzt, a köszvényt és az idegbántalmakat is. Bár jelenleg békésen fortyog a kovásznai Pokolsár, vasrács jelzi azt, hogy a gyógyfürdővárosnak hírnevet szerző természeti ritkaság akár aktívabb, és kártékony is lehet. A tudomány jelenlegi állása szerint azonban sem ennek, sem a többi iszapvulkánnak a kitörése előre nem jelezhető.

A honlapon megjelenő videókat az MTVA megbízásából az Aves-média készítette
az M1 illetve a Duna TV számára.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>