Közlemény a globális felmelegedésről

 

  Ózonlyukat fedeztek fel a meteorológusok Közép-Európa felett. A hatóságok Csehországban egészségügyi figyelmeztetést adtak ki, mert  Junius elején 8,44-es, rekordértékû ultraibolya sugárzást mértek – ez már veszélyes lehet a fehérbõrûek számára. Az elvékonyodó ózonréteg hatása június végéig Németországban is érezhetõ lesz. A hét közepén (8,0-as szintre) mérséklõdött az ultraibolya-sugárzás indexe Csehországban, azonban a még mindig magas érték jelentõs mérséklõdése az elõrejelzések szerint rövid idõn belül nem várható.

  A cseh kormány arra kér mindenkit, hogy  kevés idõt tartózkodjon a napon, védje a bõrét naptejjel, viseljen napszemüveget. A vékony ózonréteg Németország, Ausztria és Szlovákia egyes részei felett is megtalálható. Az Európai Ûrhivatal atmoszférát figyelõ szervezete a hónap végére magas UV-indexet jósolt Berlin, Frankfurt és Bécs környékére. Szakértõk szerint a Közép-Európa feletti ózonréteg az elmúlt évtizedben kezdett el vékonyodni. A jelenséget a 12 kilométer magasságban lévõ felhõk mérséklik, ezek a felhõk azonban most északra vándoroltak. 

  Az elmúlt télen különben az Északi-sark fölött rekordértékû volt az ózonlebomlás: 18 km-es magasságban az ózonmennyiség fele tûnt el – jelenti a Meteorológiai Világszervezet (WMO)

 

Az éghajlati módosulás 

kézzelfogható valóság

Talán mindig is lesznek bizonytalanságaink egy olyan bonyolult rendszer megértését illetoen, mint a bolygónk éghajlata. Ennek ellenére az már kétségtelenül bizonyos, hogy jelenleg egy globális felmelegedés áll be a Föld éghajlatában1. Ezt bizonyítják a talaj menti levego homérsékletére vonatkozó mérések, akárcsak az óceánok felszíni rétegeiben tapasztalt homérséklet-emelkedés, vagy az olyan jelenségek, mint a tengerek átlagszintjének emelkedése, a jégtakaró olvadása, valamint számtalan biológiai és fizikai rendszer módosulása. Nagyon valószínu, hogy az utóbbi évtizedekben tapasztalt felmelegedés javarészt az emberi tevékenységnek tulajdonítható (GIEC 2001) 2. Ez a felmelegedés már a Föld éghajlatának megváltozásához vezetett.

  Az üvegházhatást kiváltó gázok jelenléte az atmoszférában nélkülözhetetlen az élet fennmaradásához – ha hiányoznának, az átlaghomérsékletek mintegy 30ºC-kal alacsonyabbak lennének. De az emberi tevékenység jelenleg ezeknek a gázoknak – közöttük a széndioxidnak, metánnak, toposzférai ózonnak és nitrogénmonoxidnak – olyan mértéku felhalmozódását okozza, amely jóval túlhaladja a preindusztrális korszakok elotti szintet.

A széndioxid aránya az 1750-es 280 ppm értékrol ma 375 ppm értékre növekedett, ez a százalék a legmagasabb az összes elozo értékek közül, amelyeket eddig megbízható módon mérni lehetett (vagyis az utóbbi 420.000 év folyamán). Az üvegházhatást eloidézo gázok növekedése a homérséklet emelkedését okozza: a Föld felületének homérséklete a XX. század folyamán 0,6ºC-kal növekedett.

  Az éghajlat alakulását vizsgáló kormányközi bizottság (GIEC) becslése szerint a felszíni átlaghomérséklet a továbbiakban is emelkedni fog: 2100-ban 1,4ºC és 5,8ºC közötti értékkel lesz nagyobb az 1990-es szinthez viszonyítva.

 

Mérsékeljük az éghajlati módosulás okait

Az éghajlati módosulás tudományos bizonyítása most már eléggé nyilvánvaló ahhoz, hogy az államok gyors ellenintézkedéseket foganatosítsanak.  Elengedhetetlen, hogy az országok olyan intézkedéseket irányozzanak elo, amelyek tartalmazzák a költség–hatékonyság helytálló felmérését, és amelyeket már a jelen pillanattól módjukban áll életbe léptetni annak érdekében, hogy jelentos mértékben és hosszú távra csökkentsék az üvegházhatást kiváltó gázok effektív kibocsátását. A jelenleg foganatosított gázkibocsátást mérsékelo intézkedések csökkenteni fogják az éghajlatváltozás ütemét és mértékét.

Amint az éghajlati módosulásokra vonatkozó ENSZ Egyezmény (UNFCCC, United Nations Framework Convention on Climate Change)is leszögezi, az éghajlati módosulás bizonyos aspektusaira utaló tudományos adatok hiánya nem indokolja azt, hogy késlekedjünk olyan intézkedések meghozatalával, amelyek elfogadható költségekkel megelozhetik az emberi tevékenységek által kiváltott és a klímarendszerre veszélyes rendellenességeket.

 Figyelembe véve a nemzeteknek az utóbbi 25 év során elért gazdasági fejlodését, a becslések szerint a primér energia világszükséglete közel 60%-kal növekedett. Az altalaji energiaformák, amelyek az emberi tevékenységek által okozott széndioxid-emisszió fo okát képezik, sok nemzet számára fontos energiaforrást jelentenek: felmérések szerint az energiaszükséglet 85%-át fedezik (IEA 2004)3. Az innen származó és a légkörbe jutó széndioxid mennyiségének csökkentése óriási kihívást jelent.

  Ma már sok olyan jó ár–hatásfok arányt mutató technológiai lehetoség létezik, amelyek stabilizálhatják az üvegházhatást kiváltó gázkoncentrációt. Ezek különbözo kutatási és kifejlesztési stádiumban vannak. Mindazonáltal meg kell szüntetni bizonyos akadályokat, amelyek a lehetoségek teljes köru életbeléptetését gátolják.

A széndioxid több évtizedig is megmaradhat a légkörben. Még ha csökkentjük is a kibocsátás mértékét, továbbra is ki leszünk téve az éghajlatváltozás következményeinek az egész XXI. század folyamán, sot azon túl is. Ha ma nem csökkentjük érezheto mértékben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, sokkal nehezebbé teszszük a feladat jövobeni megoldását.

 

Készüljünk fel az éghajlati módosulások következményeire

A klímarendszer lényegi összetevoi lassan reagálnak az üvegházhatást kiváltó gázok koncentrációjának változásaira. Még akkor is, ha ma azonnali hatállyal stabilizálnánk a gázkibocsátás mai értékeit, az éghajlat ennek ellenére tovább változna, mert alkalmazkodik az elmúlt évtizedek megnövekedett kibocsátásához. Így az éghajlat jövobeni módosulásai elkerülhetetlenek. Az államoknak erre fel kell készülniük.

 Az éghajlati módosulásnak regionális szinten egyidoben lesznek kedvezo és kedvezotlen hatásai is vízforrások, a mezogazdaság, a természetes ökoszisztémák és az emberek egészségi állapotának vonatkozásában. Minél gyorsabbak lesznek a változások, annál inkább elotérbe kerülnek a kedvezotlen hatások. A megemelkedett homérséklet valószínuleg gyakoribbá és súlyosabbá fogja tenni az olyan meteorológiai jelenségeket, mint a hohullámok és hatalmas esozések. Ezek világméretu kihatásokkal járhatnak, mint például az Észak-Atlanti-óceáni áramlatok módosulása (az Észak-Európa éghajlatát érinto jelentos változásokkal) és a sarki jégtakaró olvadása (az egész világ alacsonyabban fekvo vidékeit érinto fontos következményekkel). A GIEC becslése szerint a jégtakaró olvadásának és a világóceánok felmelegedése folytán bekövetkezo víztágulásnak az együttes hatása a tengerszint 0,1–0,9 méter közötti emelkedését okozhatja 1990 és 2100 között. Csupán Bangladesben a tengerszint 0,5 méteres emelkedése mintegy 6 millió embert fenyeget majd az árvíz veszélyével.

  Különösen érintettek lesznek a fejlodo országok, amelyek hiányos infrastruktúrával rendelkeznek és nincsenek meg az éghajlati változások ellensúlyozásához szükséges forrásaik. Nyilvánvaló, hogy a világ legszegényebb népeinek javarésze fog a leginkább szenvedni az éghajlati módosulás következtében. Ugyanezek a változások jelentos mértékben fékezhetik majd azokat a hosszú távú erofeszítéseket, amelyek egy egészséges, gyarapodó és nyugalmas világ megteremtését célozzák. Az éghajlati módosuláshoz való alkalmazkodási stratégiák kidolgozása és gyakorlati kifejlesztése megköveteli a különbözo területek szakembereinek nemzetközi együttmuködés formájában történo hozzájárulását: a fizikai és természettudományok, társadalomtudományok, humán- és orvostudományok szakértoinek, valamint a nagy cégek vezetoinek és közgazdászok összefogására van szükség.

 

Következtetések

 A G8 tagországai az üvegházhatást kiváltó gázok múltbeli kibocsátásának javarészéért viselik a felelosséget. Mint az UNFCCC szerzodo felei, ezek az országok vállalják azt a kötelezettséget, hogy példamutatással fognak járni az éghajlati módosulásra adandó válaszok terén és a fejlodo országok segítségére lesznek az alkalmazkodás és a következmények enyhítésének tekintetében. Felhívjuk a világ vezeto politikusait, beleértve a 2005 júliusában Gleneagles-ben megrendezendo G8 csúcstalálkozó résztvevoit is, hogy:

·Ismerjék el, miszerint az éghajlati módosulások nyilvánvaló és egyre növekvo fenyegetést jelentenek;

  ·Kezdeményezzék egy nemzetközi tanulmány készítését, amely tudományos alapokon meghatározza az üvegházhatást kiváltó gázok koncentrációjára vonatkozó célkituzéseket, és olyan kibocsátási forgatókönyveket dolgoz ki, amelyek lehetové teszik a nemzetek számára az elfogadhatatlannak tekintett következmények elkerülését;

·Irányozzanak elo jó költség–hatékonyság együtthatójú intézkedéseket, amelyek már most alkalmazhatók a globális gázkibocsátás jelentos mértéku és hosszú távú csökkentése érdekében. Ismerjék be, hogy a cselekvés bárminemu halogatása növeli a nem kívánatos környezeti hatások kockázatát és jelentos többletkiadásokhoz fog vezetni;

·Muködjenek együtt a fejlodo országokkal a lehetoségeiknek leginkább megfelelo tudományos és technológiai bázis kiépítésében, ami lehetové teszi számukra újszeru megoldások kidolgozását az éghajlati módosulás nem kívánatos következményeinek mérséklése és ezekhez való alkalmazkodás céljából, kifejezetten elismerve ugyanakkor a fejlodéshez való törvényes jogaikat;

 ·Mutassanak utat a saját energiatechnológiák, valamint az energiagazdálkodás hatékonyságának fokozását célzó eszközök kifejlesztésében és alkalmazásában, osszák meg ez irányú ismereteiket az összes többi nemzettel;

· Mozgósítsák a tudományos és muszaki közösséget az olyan kutatások és fejlesztések fokozásában, amelyek alkalmasak az éghajlati módosulással kapcsolatos döntések kedvezo megvilágítására. 

 

Jegyzetek

1. Ez a szöveg az éghajlati módosulásra összpontosít. Az éghajlati módosulás tekintetében itt az UNFCCC meghatározását használjuk: ‘ éghajlati módosulás, ami közvetlenül vagy közvetve olyan emberi tevékenységeknek tulajdonítható, amelyek megváltozatják a globális légkör összetételét, és ami hozzáadódik az összehasonlított idoszakokban megfigyelt természetes éghajlati változásokhoz’. 

2. GIEC (2001) Harmadik jelentés. Tanúsítjuk a GIEC nemzetközi tudományos konszenzusát.

3. IEA (2004) World Energy Outlook 4. Jóllehet az energiakereslet és -kínálat hosszútávú elorevetítése meglehetosen bizonytalan,  az International Energy Agency (IEA) által összeállított World Energy Outlook használható forrás a jövo energetikai forgatókönyveihez szükséges információk szempontjából.

4. Kiemeljük az l’UNFCCC elso alapelvét, amely kimondja : ‘a felek védeni fogják a klímarendszert a jelen és jövo emberi nemzedékek érdekében, a méltányosság alapján és közös de differenciált felelosségüknek megfeleloen, illetve lehetoségeik mértékében. Ennek megfeleloen az országokban megalakult Pártoknak vezeto szerepet kell játszaniuk az éghajlati módosulás és a belolük származó káros hatások leküzdésében.’

5. A GIEC bizottság gázemissziós forgatókönyveire vonatkozó, folyamatban levo, közreadott kutatások és tanulmányok alapján.

 

Aláíró Tudományos Akadémiák:

Amerikai Egyesült Államok: National Academy of Sciences

Brazília: Academia Brasileira de Ciencias

Egyesült Királyság: Royal Society

Franciaország: Académie des Sciences

India: Indian National Science Academy

Japán: Science Council of Japan

Kanada: Royal Society of Canada

Kína: Chinese Academy of Sciences

Németország: Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina 

Olaszország: Accademia dei Lincei

Oroszország: Russian Academy of Sciences

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>