A sárgahasú unka (Bombina variegata)

 

  Elterjedési területe Közép- és Nyugat Európára korlátozódik: nyugaton eléri az Atlanti-óceán partját (Franciaország, Belgium és Hollandia), délen az Appenini- és a Balkán-félszigetet, északon Németországot és Lengyelországot, keleten pedig a Kárpátok vonulatát (beleértve az azt övezõ Elõkárpátokat is). A kutatók többsége szerint az unkabéka egyike a ma élõ legõsibb farkatlan kétéltûeknek. A Berni Konvenció értelmében, amelyhez Románia is csatlakozott, szigorúan védett fajnak számít.

Míg Európa nyugati részén a sárgahasú unka (Bombina variegata) gyakran a síkvidék lakója, addig hazánkban leginkább a tengerszint feletti 200 – 1600 méteres övezetben találkozhatunk vele. Így viszonylag jól elkülönül a jellemzõen síkvidéken elõforduló és küllemében hozzá hasonló vöröshasú unkától (Bombina bombina). Ha azonban egy adott régióban a két faj együttesen fordul elõ (a tengerszint feletti 200 – 400 méteres magasságban), ott a sárgahasú unka a folyóvizeket, míg a vöröshasú unka az állóvizeket részesíti elõnyben. Ugyanakkor azt is megfigyelték hogy ahol elterjedési területük átfedést mutat ott könnyen keresztezõdnek egymással és így jelentõs hibrid populációk alakulhatnak ki.

  A sárgahasú unka küllemében apró varangyra emlékeztet, testhossza átlagosan 4 centiméter. Feje kevéssel hosszabb mint amilyen széles, orrcsúcsa lekerekített, szemei nagyok, szembogara szív alakú. A comb és a lábszár hossza megegyezik, míg a testhosszra merõlegesen behajlított hátsó lábak bokaízülete összeér. Háti oldalát számos apró szemölcs borítja, amelyek mindenike erõteljes fekete színû szarutüskében végzõdik (tapintása érdes). A varangyokkal szemben a szemölcsök soha nem rendezõdnek szimmetrikus hosszanti duzzanatokba, sem fültájéki dudorokba. A háti oldal rendszerint világosszürke, de a barnásszürkén át az olajbarnáig változhat, amelyet néhány világosabb és sötétebb folt mintáz. Hasi oldala rendszerint világossárga, amelyen feketés, vagy kékesszürke foltok tarkállanak. A melltájékon található sárga foltok megszakítás nélkül folytatódnak a mellsõ végtagokon, míg a tenyér és talp foltjai átfedik a belsõ ujjakat is. Az ujjhegyek mindig sárga színûek. 

  A szaporodási idõszak  rendszerint májustól szeptemberig tart, a megtermékenyített petéket pedig egyesével vagy apró csomókban vízi növényekre rögzítik, esetleg egyszerûen csak hagyják a vízfenékre pottyanni. A hímek hangzacskói hiányoznak, így meglehetõsen halkan ismételgetik a saját nevüket idézõ „unk-unk-unk”-ot. A lárvák 7-9 napon belül kelnek ki, amikor még alig 6-7 milliméter hosszúak, de átalakulás elõtt elérhetik akár az 5 centimétert is. A kisbékák mintegy másfél centiméter hosszúak. A késõbbi peterakásból származó ebihalak rendszerint csak a következõ évben alakulnak át. A felnõtt példányok gödrök mélyén, kövek alatt, rágcsálójáratokban telelnek át.

  Az élõhelyek  kiválasztását tekintve kevésbé igényes mint a vöröshasú unka: esetenként megelégszik a vízinövények nélküli idõszakos, esetenként szennyezett pocsolyákkal is, amelyek kiszáradása esetén az iszapba beásva magát „türelemmel” várja, hogy újra eleredjen az esõ. A bõrében termelõdõ mérgezõ váladék miatt viszonylag kevés a természetes ellensége. A potenciális támadóival szemben hatékonynak bizonyulhat a „halott-póz”. Ilyenkor az állat mozdulatlanná válik. Ha azonban a hát tájékát megérintjük (vagy enyhén megkopogtatjuk) akkor mellsõ lábait a fej mögé helyezi, míg hátsó lábait szorosan összehúzva homorít, kivillantva a melltájék sárga foltjait (unka-reflex). A vízben fejlõdõ lárvák nem rendelkeznek a kifejlett példányokéhoz hasonló „fegyverrel”, így azokat elõszeretettel fogyasztják a halak és a ragadozó ízeltlábúak. Ezt a veszteséget azonban pótolni tudja a faj természetes szaporulata. A kifejlett példányok a maguk részérõl viszont rendkívül sok apró ízeltlábút fogyasztanak, fontos szerepet játszva a természet háztartásában.  

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>