A barnamedve

Palearktikus elterjedési területén nyolc alfaját különböztetik meg: euroszibériait, keletszibériait, kaukázusit, szíriait, kasmírit, kamcsatkait, usszurit és tibetit. Neoarktikus elterjedése Alaszkára és észak-nyugat Kanadára esik, ahova két alfaja tartozik: a kodiák és a grizzly. Hazánkban egyetlen alfaja él, az euroszibériai barnamedve: Ursus arctos.

Nagy, megközelíthetetlen és zavartalan (sajnos ilyen egyre kevesebb található) vegyes erdőségeket kedveli. A legnagyobb populációk a Görgény, Hargita, Máramaros, Fogaras és a Retyezát hegységekben vannak. A 1990-ben megjelent németországi vadászlexikon adatai alapján hazánkban 3200 egyed élt.
 Testalkata erős, zömök, pofája széles, feje erőteljes, orra hosszú, fülei lekerekítettek, szemei viszonylag kicsik és szűken állóak, fogai erősek. Vaskos lábán öt erős karommal felfegyverzett ujj van. A karmok sarló alakúak, de nem húzhatók vissza a hüvelybe, mint a macskaféléknél, ezért a nyomán világosan kivehető lenyomatot hagynak, és állandó kopásnak vannak kitéve. Karmai a mellső lábon csaknem kétszer olyan hosszúak, mint a hátsón. Szőre hosszú, különösen a hasán és a lábak hátoldalán. Fején a szőr rövidebb, gyakran világosabb árnyalattal.
Testhossza: 1,7-2,2 (2,5) m, testsúlya: 150-250 (350) kg; a hím nehezebb mint a nőstény. Bőséges táplálék esetén súlya akár a négy-öt mázsát is elérheti. Színe sárgásbarna, vörösesbarna, szürkésfekete, nagy árnyalatváltozással. A bocsok fehér gallért — örvöt — viselnek, amely kétéves korukra rendszerint eltűnik. Járása jellegzetesen himbálózó, ritkán üget, és meglepően fürgén vágtat. Hangja a dörmögés, megriadva sóhajt vagy fúj. Állkapcsa rendkívül erős, hatalmas szemfogak ülnek benne, de ellentétben egyéb ragadozókkal, zápfogainak lapos, széles koronája van, ami azt bizonyítja, hogy mindenevő (omnivor). Fogképlete: 3 1 4 2 / 3 1 4 2 = 42 (a számok a metszőfogak, szemfogak, őrlő illetve zápfogak számát jelölik). A látása jelentősen elmarad a hallása illetve szaglása mögött.
Hímjét — kannak, nőstényét — anyamedvének , kicsinyeit — bocsnak hívjuk. A hímek magányosan, a nőstények a bocsokkal járnak. A hímek a párzási időszak idején (április-június) csatlakoznak a családhoz. A vemhességi idő 7 hónapnál is hosszabb lehet (8-9), ebből egy-két hónapig a petesejt nyugalmi állapotban van. Az ellési időszak december-február között, döntően januárban van. A nőstény minden második évben ellik 1-4 (5) bocsot; emlőinek száma három pár. Az újszülött bocsok testsúlya kb. 500 g, hosszuk 22-25 cm, majdnem csupaszok (szőrük ritka és rövid), szemük zárt, fülkagylóik szőrrel fedettek. Csak 4-5 hetesen nyitják ki szemüket. Három hónapos korukra teljes a tejfogazatuk, 10-12 hónapos korukra kibújik az utolsó őrlőfog is. Négy hónapos korukban már követik anyjukat és próbálnak enni, de közel féléves korukig szopnak. Anyjuk 2 éven át gondoskodik róluk. A fiatalok ezután 3-4 éves korukig, ivarérettségük eléréséig kóborolnak. Az elérhető legmagasabb életkor 35 év körül van, így egy nőstény élete során tízszer is szülhet, ami 20-30 utódot jelenthet. De a bocsok halandósága az intenzív gondoskodás ellenére is igen magas, így az állomány csak nagyon lassan növekedhet. Hideg teleken hosszabb időre álomba merül (nov./dec. febr./márc.); ez azonban nem igazi téli álom, hiszen testhőmérséklete 29-37°C marad. Téli vackukat, amely a nőstények számára egyúttal az ellővacok is, védett, zavartalan helyen, gyökerek között, széldöntött fák védelmében, olykor talaj- vagy sziklaüregekben, barlangban alakítják ki. Ősszel nagy jelentősége van a zsírtartalékolásnak, ami a téli alváshoz szükséges. Nappal és éjjel is tevékeny, de ha üldözésnek vagy gyakori zavarásnak van kitéve, teljes éjszakai életmódra tér át. Óvatosságuk miatt az embert messziről elkerülik, így szemtől szembe ritkán lehet velük találkozni.
Tavasszal nagyon lesoványodva bújnak elő rejtekükből, ilyenkor sok zöldet esznek, hogy emésztésük újra beinduljon. Tekintettel, hogy mindenevő: füvet, leveleket, rügyeket, bogyókat, különféle gyümölcsöket, gyökereket, fák magvait, rovarokat, halakat, madarakat és emlősöket is eszik. Ínyencfalatai közé tartoznak a méz és a vadgyümölcsök (szeder, málna, áfonya), szívesen makkol, de megeszi a kígyót, békát hangyát és a méheket is. Ősszel megdézsmálja a mezőgazdasági terményeket, és a gyümölcsösökben is számottevő kárt okozhat. Néha ritkítja a hegyi legelők juh- vagy szarvasmarha állományát (esetleg disznókat is), ezeket a medvéket nevezik „vérmedvének”. A valóságban ezek nem erejük teljében levő medvék, hanem kiöregedettek, vagy betegek amelyek nem képesek a természetes feltételek mellett (konkurencia, ügyesség) ellátásukat biztosítani.
A barnamedve békés természetű és félénk (nagyon fél az embertől), de ha sebzett vagy bocsait illetve zsákmányát félti vagy védi, rendszerint rátámad az emberre. Szokása, hogy a hátsó lábára felemelkedjen, ilyenkor tekintélyt parancsoló, sőt fenyegető, de ágaskodása nem jelenti, hogy támadni is fog. Ha mégis rohamra indul, rövid szakaszon meglepő gyorsaságot érhet el.
A Romániában élő barnamedvék több mint 12%- a található Hargita megyében. Itt számuk az elmúlt 30 évben figyelemre méltó változásokat mutat. 1971-tol 1989-ig erős növekedést figyelhetünk meg (259-1185 db.), amelyet a mesterséges etetésnek tulajdoníthatunk. 1989-tol, ennek megszűnése után a barnamedve számának természetes csökkenése következett be, 1994-ig 722 dr.-ra csökkent (Ion Micu). A Csíki Vadászok és Horgászok Társulatának 133 ezer hektár bérelt vadászterületén 1996-tól a medvék száma stabilizálódott, kb. 130-ra becsülhető.
Az 1996-ban megjelent 103-as vadásztörvény 2. számú melléklete alapján a medve vadászata tilos. De ami általában jellemzi törvényeinket, itt is van „kiskapu”, amely szerint a medve vadászható erdőgazdálkodás terén felelős központi közhatóság és az általa meglapított feltételek mellett, a Románia által részes félként aláírt nemzetközi megállapodások előírásainak megfelelően. Két fő periódusban vadászható (amikor a bundájának a minősége jó), tavasszal: március 15 – május 15 és ősszel: október 1 – december 30 között.
Trófeának számít a koponya és a bor. A koponya bírálatát pontokban fejezik ki: hosszát és szélességét tolómércével mérik és centiméterben fejezik ki (két tizedesnyi pontossággal). A mért adatokat összeadva megkapjuk az össz-pontszámot (minden cm. egy pontnak felel meg). Az 55 pont fölötti koponya aranyérmes, 53 – 54,99 pont között ezüstérmes, 51 – 52,99 pont között bronzérmes. A bőrök bírálata nem objektív, mert a kikészítésnél nyújtható, és így méltánytalan előnyhöz juttatható. A Nemzetközi Vadászati Tanács (C.I.C.) szerint a bőrök is kiállíthatók, bírálhatók és díjazhatók, de az érdemi bírálat alapja a koponya. A medvebőrök bírálatánál a következő képletet alkalmazzák: (AB) x (CD)/100 + (SZ), ahol (AB) a bőr hossza az orr hegyétől a farok végéig, (CD) a bor szélessége a legkeskenyebb helyen mérve, (SZ) a szépségpontok száma, amely a számított érték 30%-ig terjed (a szőr hosszúsága: 10%-ig, egyenletessége 10%-ig, a szőrzet fényessége és tömörsége: 10%-ig). A díjazási pontértékhatárok: 300 ponttól arany, 275 – 299,99 pontig ezüst, 250 – 274,99 pontig bronzérmes.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>