Suttog a természet

  A könyvesboltban a lehetséges vásárló először a kinézett könyv címét és a szerző nevét olvassa el, azután kerül sor a hátlapra – megtudni az árát, s ha még mindig érdeklődik, bele is lapoz, elsőnek rendszerint a tartalomjegyzékhez, megtudni, mit is tartalmaz?
Jelen esetben is joggal kérdezi az Olvasó, milyen kötetet tart a kezében? A címek változatosak, vajon rátalált az érdeklődésének, ízlésének megfelelő könyvre?

 

Mintegy évtized terméséből válogattunk ki egy kötetre való cikket, amelyek szétszórtan, féltucat sajtófórumban, elsősorban az Erdélyi Nimród hasábjain kerültek közlésre. Bár a folyóirat szélesebb olvasótábornak szól, a könyv, mint az ismeretanyag tárháza, még egyre inkább elektronizált korunkban is inkább maradandó, hisz pl. maga az Erdélyi Nimród is,  nyomatott formájában a 10. évfolyam során megszűnt. Ezért szedtük csokorba azokat az írásokat, amelyekről véltük, az adott időpontban reális információkat nyújtottak, vagy mondanivalójuk később is helytállott, értelmük beigazolódott. S mivel mindenki olyan ismereteket kíván, amelyek érdeklik, vagy szüksége van reájuk, a válogatásban nem szorítkoztunk csupán egyetlen műfajra. Így találhatunk e kötetben jeles napokra, vagy a Nagy Öregekre való emlékeztetőt,  idegen tájak leírását, esszé típusú megközelítéseket, természetvédők vagy pedig akár a vadászok szemszögéből tálalt  fajismertetést stb. Egyvalami azonban mindannyiukban közös: központi helyen mindig a Természet, vagy valamelyik parányi része, illetve az Ember és Természet viszonyulása áll. Mert sajnos, ez a kapcsolat egyre inkább romlik, mindjobban elidegenedünk az  élővilágtól is. Ugyanekkor rohamosan fejlődő technikánk egyre félelmetesebb eszközöket ad kezünkbe, amelyek lehetővé teszik környezetünk átalakítását, rombolását.

 

Az alábbiakban nem a világvégéről szándékszunk huhogni, hisz úgysem a döntéshozó hallja, aki esetleg valamit segíthetne. Vagy talán nem is érdekli e téma, hisz a hatalom és dús anyagi lehetőségek biztonságérzetet adnak, a Zöldek akadékoskodása pedig csak a profitot csökkenti. A köznap emberét meg csupán lehangolja, esetleg meghökkenti hagyományos energiaforrásaink közeli kimerülésének gondolata, a nagyméretű környezetszennyeződésről, vagy az ózonpajzs elvékonyodásáról szóló hír, a kedvenc tópartján földből kinövő, kacsalábon forgó luxusvilla látványa. És a mindennapi gondok között rövidesen elfelejti az egészet. Még azt a kellemetlen igazságot is, hogy élesedik fejünk fölött az általános fölmelegedés Damoklész-kardja, valahol ismét meghal egy darab Földünk testéből, az emberi felelőtlenség, nemtörődömség és haszonlesés újabb áldozatokat ejtett, földig letarolták a kedves erdőt, eltűnt egy pótolhatatlan természeti érték, véglegesen kihalt egy növény- vagy állatfaj stb. Pedig általánosan tudott, hogy mindez végső fokon ellenünk fordul, hisz az Ember szerves része az élővilágnak, jelene és jövője elválaszthatatlan emezétől.

Így olvasóinkat inkább azok között reméljük megtalálni, akiknek még nem közömbös tágabb értelemben vett környezetünk, meg a biológiai sokféleség jelenlegi és további sorsa. Azoknak, akiknek a szeme egyebet is lát, mint a pillanatnyi anyagi szükségletet, vagy a bankszámla kerekedő nulláit. Akiknek még suttog a Természet derűs naplemente vagy virágzó rét formájában, akik örömüket lelik a fagyalbokor illatában, a zöld levelek  közül kimosolygó szamóca zamatában, a füstifecske szerény dalában. Olyanoknak, akik továbblendítik a lábukat, hogy ne lépjék le a fű között vánszorgó csigát, észreveszik az elsurranó gyíkocskát, van egy percük rácsodálkozni a jégvirágos ablakra. Azoknak a gyermekeknek, akiket még nem igázott le véglegesen a komputer vonzó, de virtuális univerzuma. A középkorúaknak, akik még változtathatnának a világ során, s az időseknek, akik szeretnének visszaemlékezni valami szépre, ami elmúlik, mint az ifjúság.

S mindezek között remélhetőleg lesznek olyanok is, akik valamikor fölemelik szavukat és kezüket a közömbösség és a mohón harácsoló karmok ellen, akik tesznek is valamit, hogy a Természet suttogása ne váljék jajszóvá s majdan mennydörgő, pusztító dübörgéssé.

Tulcea, 2009. májusa                                    Dr. Kiss J. Botond

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>