Afrikai guberálóbiztos kukák avagy gondolatok a szemétkérdésről

  Szabó Attila Főszerkesztőnk guberálóbiztos kukákról ír, amelyek sajnos, nem guberálóbiztosak, mármint ezt az ellentmondásos tényt olvashatjuk az Erdélyi Nimród múlt év októberi számában.
   Ennek kapcsán két tapasztalatom elevenedik föl, egyik hajdan volt, igaz sem volt tisztségviselői koromból, amikor még azt hittem, hogy a világot meg lehet váltani, de útközben rájöttem, hogy nem lehet, mert nem akarja, hogy megváltsák. Mitöbb, még a szemétkérdést sem lehet minálunk egykönnyen megoldani. Egyrészt azért, mert a romániai háztartási hulladék legalább 15 %-al több nedvességet tartalmaz, mint a nyugati.
   Az ok táplálkozási szokásainkban, gazdasági és társadalmi életünk különbségeiben rejlik, hisz a lakosság zöme nem vendéglőben, vagy kantinban étkezik, vagy csak fölmelegíti a vásárolt készételt a mikrohullámú sütőben. Nem, nálunk itthon vágja az asszony a káposztát, vagy hámozza a krumplit, kopasztja a faluról behozott majorságot, s a hulladék nem a komposztálótartályba kerül, hanem a tömbház mögüli kukába, ahol… Gondolom, a fenti arány közben még változhatott, illetve csökkenhetett, de a lényeg csak az, hogy az odaát kifejlesztett szemétkezelési eljárások minálunk nem alkalmazhatóak.
  Le is rendeztem annakidején, hogy dán támogatással legyen egy korszerű, modellértékű szeméttelepünk Udvarhelyen, meg is csinálták volna nekünk a dánok ingyen és bérmentve, de a derék városatyák nem tudtak megfelelő helyet találni a létesítménynek, s addig tologatták ide-oda a térképen, amíg én is kicseppentem a magas hivatalból, így aztán meghalt az egész.
  Hogy a szeméttelepet miért pont a kies Udvarhely kapta volna, s nem adoptáló városom, a dunaparti Tulcea, már túlságosan kilógna a témából, de térjünk vissza a másik okhoz, ami olyannyira hátráltatja az europér szemétkezelést. Ez az előzetes szétválogatás és szelektív gyűjtés hiánya, illetve a guberálás érthető-magyarázható de tiltandó-büntetendő jelensége. Mert hiába rakjuk külön rekeszekbe a papírt-rongyot, műanyaghulladékot, sörösdobozt, valakik rendszerint kiszórják, szétdobálják a szeméttartók körül. Az is gyakori jelenség, amikor a különválogatott hulladékos edényeket a köztisztasági alkalmazottak ürítik a szemeteskocsik forgó tartályába, s viszik ömlesztve az egészet a szeméttelepre.
Akárcsak a biológiában, a társadalomtudományokban sem szokott lenni csupán egyetlen “miért?”, mindig egy roppant ok-és okozatkomplexum egymást befolyásoló elemeinek hatása érvényesül. De tény, hogy létezik, s e valóságtól nem tekinthetünk el. E kérdésben konkrétan: létezik-e guberálóbiztos kuka? S ha igen, hol van, és milyen?
  A választ messzeföldön, Dél-Afrikában kaptam meg, jelesen a Krüger Nemzeti Parkban való látogatásom alkalmával. A számtalan mellbevágó benyomás mellett, hisz először jutottam el Fekete-Afrikába, azonnal nem is tűnt föl, hogy többezer km-es gépkocsiutunk során alig láttunk néhány elgázolt állatot, s a Parkban háztartási hulladék gyakorlatilag szinte egyáltalán nem is létezik.
  A jól szervezett camp-ekben, ahova a Park területéről napszálltakor minden látogató köteles behúzódni, föltűntek a fura szeméttartályok. Hasznos lett volna akkor jobban megnézni, alaposan lefotózni, de hát ott volt az elefánt, az orrszarvú, a zsiráf s Afrika ezernyi más csodája, így csak utólag gondolkoztam el rajtuk, így most csupán felületesen tudom bemutatni. Igaz, mint vízcseppben a tenger, a kép ékesen bemutatja, mit jelent a gondoskodás és jó szervezés, hogyan kell okosan hasznosítani, amit a Természet adott. Nemcsak a camp-beli esztétikus, természetbarát padok, a kövezett sétaút, a gondozott fák-füvek. De ott van pl. az a csillogó tábla, amelyen Braille-írással jegyezték föl a világtalanok számára is, mi minden található a camp eme pontján. Akkor tulajdonképpen ez utóbbi tárgy tűnt föl nekem, hogy ilyen is van, a látogatók oly csekély rétegére is gondolnak, olyan aprólékossággal, hogy a tábla mellé egy kis pálca is van helyezve, ami a látáskárosult kezét odavezeti a föliratra. S mindezt egy olyan afrikai országban, ahol a bűnözés világviszonylatban is az élcsapatban jár, a lakosság jelentős százaléka AIDS-fertőzött, az egy főre jutó nemzeti jövedelem a miénknél is mintegy negyedével alacsonyabb, stb… Rendben van, mondhatja az Olvasó, de a védterületet még a búrok alapították, majd az angolok kezelték egészen az apartheid rendszer megszűnéséig a 1990-es évek elején. Az örvendetes az, hogy a feketék uralomra jutása után pl. nem vadásztatták le az egész vadállományt külföldi vadászvendégekkel, vagy nem csináltak mindenből biltong-ot, azaz szárított, fűszerezett húst, ami általános közkedveltségnek örvendez a feketeafrikai országokan. (Megfigyelendő, hogy nem a néger szót használtam, sem a régies szerecsent, hisz Dél-Afrikában megtanultam, hogy nem illik négerről beszélni, ez legalább olyan tappintatlanság, mint a roma polgártársat lecigányozni, hanem azt mondjuk, hogy fekete vagy színes. Sőt, magunk között ajánlatos így megnevezni a kafferbivalyt vagy a kaffer szarvasvarjút, amennyiben a helyiek is meghallhatják).
  A szeméttartály fedele meglehetősen nehéz, s egy hajlitott csövön lehet fölemelni, hogy másik kezünkkel becsúsztathassuk azt a bizonyos hulladékot. Utána eleresztve a fedő súlyosan zuhan vissza, s résmentesen zárja a tartályt. Így a madarak vagy egerek-patkányok nem férhetnek hozzá, sőt a camp-be besettenkedő cerkófmajmok, babuinok sem. No, nem a nyers erőben lenne hiány, hisz egy kifejlett pávián jóval erősebb mint egy átlagember, itt a feladat összetettsége haladja meg az értelmi képességeiket, így a majombiztos kuka működik.
  Nem akarok én afrikai guberálóbiztos kukát importáltatni városainkba, bár bizonyára akadna vállalkozó, aki jó pénzért behozatná, vagy elkészíttetné. Aztán, hogy nem-e tűnnének el a sok mindenre használható, masszív létesítmények ugyanúgy, mint ahogy eltűntek – országos viszonylatban tudomásom szerint többször is – pl. az Anyafarkas alól kifűrészelt Romulus és Remus, no meg számos történelmi nagyság szobra, nem tudnám megmondani. De lám, ha a feketék megoldották a kérdést a maguk majmaival, talán még nekünk is sikerülne…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>