Mara Árpád – Sepsi Árpád: Farkasaink

Egy angol mondás szerint egy hídon csak akkor lehet átmenni, ha már odaértünk. Így van a könyvismertetővel is: csak akkor lehet megírni, ha már olvastuk a könyvet, de hasonlóan áll a helyzet a Mara Árpád – Sepsi Árpád írópáros: Farkasaink c. kötetével. Tulajdonképpen 2009-es kiadás, de csak legutóbbi erdélyi utam során került a kezembe.

  Ez a könyv mindeddig az Erdélyi Nimródban sem kapott kiemelt ismertetést, pedig életfogytiglani Főszerkesztőjével, Szeley-Szabó Lászlóval már elgondolása óta természetszeretők, diákok, erdész- és vadászemberek számára ötlöttünk ki, s az illető könyv olvasótábora is bizonyára az említett emberkategóriák közül kellene kikerüljön. Igaz, néhány éve a készülő kötetből közöltünk egy részletet (Mara Árpád és Sepsi Árpád: A farkas vadászata. Erdélyi Nimród, 2009. augusztus),  továbbá az egyik szerző az illető könyv kapcsán lehozott egy érdekes áttekintést az emberfarkasokról, vérfarkasokról (Mara Árpád: A félelmetes farkasok. Erdélyi Nimród, 2011. október), de mindezek nem tekinthetők tulajdonképpeni könyvismertetésnek. Ezek ismeretében talán nem érdektelen visszatérni egy kicsit erre a kötetre, annál is inkább, hogy a téli farkasordító hidegben, az írott és elektronikus sajtóhírekben bizonyára fölmerül még a farkaskérdés.

Hogy az Erdő egyre nehezebben látja el gyermekeit táplálékkal, már a guberáló-haszonállatrabló medvék körüli történtekből is tudni. Hasonlóképp, ezekből lehet fölmérni az általános emberi hozzáállást is, hogy a régi anekdóta szerint, ki kivel tart, a medvével vagy a vadásszal? Így például, amikor a megkínzott áldozat csapdájából bosszút állott az orvvadász tettesen, a közvélemény a medvét kiáltotta ki gyilkosnak. Nos, hasonló beállítottságú hírekre számíthatunk, ha a tél hava-hidege lejjebb szorítja még meglévő farkasainkat a hegyek rengetegeiből, s arra készeriti, hogy emberközelben próbáljanak táplálékot keresni. Amennyire sajtóembereinket ismerem, valószínűen még annyi megértésben sem lenne részük, mint általában a mackóknak, márpedig a farkaskérdés legalább hasonló nagyságrendben mozgatja meg a fantáziánkat, mint a medvék esetében.
Hogy a népek kultúrájában, mese- és mondavilágukban, tudománytörténetükben, stb., az észak-európai országoktól Indiáig mekkora szerepe van a farkasnak, a címben említett szerzők könyve külön fejezetben ad átfogó képet e kérdésről, már csak ezért is érdemes elolvasni.

Tudatvilágunkban nekünk, magyaroknak, különös helyen áll ez a rendkívül figyelemre méltó, hajdan pogánykori totemállatunk, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni – a főnév tulajdonképpen jelző, egy olyan, meg nem nevezett lényre vonatkozik, amelyet a farka jellemez. Szólás-mondásainkban, mondáinkban határozottan negatív személyiség, de ez lehet a közép-európai kultúrelemek másodlagos hatása is, hisz, ha csak megvetendő értelme lett volna, évszázadok óta nem választották volna oly sokan a Farkas család- sőt tulajdonnevet. A Farkas személynév legnevesebb szülöttei bizonyára Bolyai- és Kempelen Farkas lennének. Mindkettő nagytudású polihisztor volt, az előbbi a nemeuklideszi geometria egyik szülőatyja, a második is pragmatikus elméjű mérnökember, sokat vitatott találmánya, a Török néven emlegetett sakkozógép, ami annak idején nemzetközi hírnevet hozott alkotójának. Korunk egyik legismertebb ilyen nevű családneve bizonyára a Farkas Bertalané, az első magyar űrhajósé. Nyelvterületünkön ugyancsak számos, a farkassal kapcsolatos helység- és határrész elnevezés. Az előző kategóriából csak Erdély egyik legnagyobb írójának szülőhelyét,a Székelyudvarhelyhez közeli Farkaslakát idézzük föl, a másodikból személyes töltettel saját szülőfalum, a cseresznyetermő Magyardécse egyik kedves határnevét, a Farkaslyukalját.
Természetesen, akár köteteket lehetne a farkas szó jelentéstani kérdéseiről összeírni, míg pillanatnyi célunk a kezdeti elkalandozások után is csupán egy könyv vázlatos ismertetése.

A kötetet olvasva határozottan ellent kell mondjak az Előszóban írottaknak, ahol a Szerzők kifejtik, hogy e könyv nem monográfia ill. tudós könyv, csak elemi ismereteket óhalyt közvetíteni a farkas életéből, imponáló szerénységgel fogalmazva: „Nem állítjuk, hogy ismerjük a feltétlen igazságot vele kapcsolatban, tévedhetünk néhány részletben, de megpróbálunk lehetőleg egységes képet bemutatni róla… Nem tanítani akarunk, ugyancsak tanulunk a bölcsek és beavatottak könyveiből, dolgozataiból, a természet néha kegyetlen törvényeiből” – írják.

Nos, véleményem szerint igényesen, tudományosan megírt monográfia ez a javából, lényegesen sikerültebb mint a romániai vadászattudományban az utóbbi évtizedekben megjelent hasonló művek zöme, pedig bizonyára jóval szerényebb támogatással készült, mint amazok. Ez látható már a csekély példányszámból is, ami alig 1000 darab, de a minőség ne ítéltessék a mennyiség után.
A kötet 11 fejezetre tagolódik, két nagyobb kérdéskörre osztva a témát.

Az első hét fejezet a farkas ökológiájával (Elterjedési területe, A terület leírása) és biológiájával foglalkozik (A farkas általános jellemzése, Szaporodása, Betegségei), valamint etológiáját tárgyalja (Társas viselkedés, Fogság). A második rész már ezen vadállat és az ember viszonyát taglalja (Az ember és farkas, A farkas vadászata, A farkas trófeája, Hiedelmek, mondák, babonák).

A nagy mennyiségű ismeretanyag számos kézikönyv és szakdolgozat általános vagy sajátos adataira támaszkodik, rengeteg fényképfelvétel, táblázat és grafikon teszi áttekinthetőbbé. A majd 130 címből álló irodalomjegyzékhez még szívesen hozzátenném a Farley Mowat kanadai tudós- és íróember Ne féljünk a farkastól c. kedves könyvét, éppen véleményformáló, emóciókeltő jellege miatt, amelyek szervesen illeszkednének az ismertetett mű hangulatába.

A Szerzők alaposan dokumentált, tudományos levezetéssel fejtegetik a farkaskérdést, kerülve mind az elfogult természetvédők szubjektív indokait, mind pedig a szűklátókörű, rövidtávra gondolkozó erdőkezelő- és vadgazda radikális álláspontját. Így a jóhiszemű Olvasó számára világossá válik, hogy a farkas nem tűzzel-vassal irtandó dúvad, hanem egy veszélyeztetett faj egyik ritka képviselője, a szabad Természet szerves egésze, a maga jól meghatározott helyével, amit az emberi beavatkozás csak hiányosan helyettesíthet.
Ami a könyv sajátos arculatát adja az, hogy a szöveg nem elvont értekezés, hisz adott földrajzi helyekhez, személyekhez, valós eseményekhez kötődött, ezek elsősorban a Kárpátkanyar havasaiból származnak. Jobb megértésükhöz a kötethez mellékelt térkép volna hivatott hozzájárulni, ami – formátuma miatt – sajnos, meglehetősen nehézkes.

Mindezeket összevetve, olyan könyvről beszélhetük, amelynek helye ott van a természetjárók, erdő- és állatszerető, fiatal és kevésbé fiatal olvasók asztalán. Amennyiben megjelenésekor valaki nem szerezte még be, Romániából az edcalipso@gmail.com, Magyarországról a hollosy@me.com email-címen lehet megrendelni. Ára 30 lej illetve 2000 forint + postaköltség.
És zárjuk eme szerény ismertetést egy idézettel Miskolczi Gáspár tiszteletes uram, a gernyeszegi, aztán magyarigeni református lelkész, később székelyudvarhelyi esperes Egy jeles vad-kert, avagy az oktalan állatok historiája c. könyvéből, melyet Apafi Mihály, erdélyi fejedelem görgényi házában vetett papírra 1690 körül. Az ódonságában bájos szöveg, amely már csak azért is kapcsolódik témánkhoz, mert azon a területen került lejegyzésre, amelyre a monográfia is összpontosít, íly módon kezdi a farkas ismertetését:

  „A Farkas akárki előtt is igen ismeretes állat, és kűlső formájára nézve az Ebekhez igen hasonló… Felette igen esméretes is pedig az ő nemtelen természetiről, erejéről, gyorsaságáról, kegyetlenségéről és a Juhok ellen való gyűlöltségéről, kiváltképpen pedig csalárdságáról. Igen kevés dícséretes jóságnak ábrázolásai találtatnak benne, mellyek csak mi kis dicséretet is érdemlenének.”

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>