A Maros-szoros vízirigói

„Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar…”
Így jellemzi e tájat Wass Albert – A Funtineli boszorkány – című regényében.
A Marost a Hargita vulkánsorának kitörése északra kényszerítette, s csak Maroshévíz és Déda közt tör keresztül, szűk, ám festői völgyben a Görgényi- és Kelemen-havasok közt. E két település közötti részt nevezik Maros-szorosnak, mely hozzávetőleg negyven kilométer hosszúságban kanyarog a tájban. E szakaszon a Marosba több kisebb-nagyobb hegyi patak torkollik mind a Görgényi-, mind pedig a Kelemen-havasokból. Közülük a legnevezetesebbek Hévíztől Déda fele haladva, a Görgényi oldalból: Csobotány, Kis-Göde, Nagy-Göde, Schwartz, Jód, Borzia, a Kelemen oldalából pedig: Zebrák, Ilva, Ratosnya, Visa, Ulm, Galonya, Bisztra patakok.
  
A Maros e mesebeli és festői szakaszának jellegzetes énekesmadara a vízirigó, mely tavasztól őszig a hegyipatakok csendes, háborítatlan helyein él, míg télire, amikor a patakok befagynak, lehúzódik a Marosra, hogy „kiteleljen” a folyó be nem fagyott szakaszain.
A vízirigó vagy latin nevén Cinclus cinclus egész Európában fészkel.
Táplálékszerzési módja énekesmadaraink közt egyedülálló. Táplálékát többnyire a vízből, a víz alá bukva és a patakmeder alján futva gyűjti, ugyanakkor néha a víz széléről is táplálkozik.
  
Fő táplálékát a különféle bolharákfajok, vízben élő rovarok (tegzeslárvák, álkérészek, kérészek, szitakötőlárvák, különféle vízben élő poloskafajok), vízben és vízközelben élő csigafajok (pl. sapkacsiga, patakcsiga) valamint a vízbe hulló egyéb rovarfajok képezik. De télen a megfigyelések szerint étrendjének 90%-át a bolharák teszi ki.
  
Tudni kell e madárról, hogy a revírterületén nem viseli el más vízirigó jelenlétét.
Január és március között a Gödemesterháza közvetlen közelében átfolyó Maroson csupán egy 4-6 méter hosszú és 70 centiméter széles kis sáv nem fagyott be. Mivel az életben maradás erre a helyre kényszerített 12-18 vízirigót, el kellett viselniük egymás jelenlétét. Bár természetükkel ellentétes viselkedést kívánt meg tőlük a sors, a megfigyelt madaraknak a túlélés érdekében sikerült minden energiájukat a táplálékszerzésre öszpontosítaniuk, és nem igazán foglalkoztak egymás zavaró közelségével.
  
Megfigyeléseimet január 1. és február 26. között végeztem. Ez időszak alatt a hőmérséklet -4 és -14 Celsius fok között mozgott.
Pirkadattól déli féltizenkettőig a táplálékszerzés volt a fő céljuk. Ezután következett egy órányi pihenő-szieszta, mely magába foglalta a tollászkodás jellegzetes kultúráját, egybekötve egy-egy varázslatos fürdőzéssel. Talán ebből a viselkedési szokásából származik a vízirigó angol elnevezése: dipper (fürdőmester). Ezt követően egészen sötétedésig ismét főként táplálékszerzéssel foglalatoskodtak.
Mindannyian begyükkel a víz felé fordulva kémlelték annak a mozgását, és a megfelelő pillanatban villámgyors mozdulattal fejest ugorva a hideg vízbe, alámerültek táplálékért.
  
Egy másik nagyon érdekes táplálékszerzési mód, amelyet megfigyeltem és lencsevégre kaptam, az amikor a vízirigó a jég szélére állva, kissé leguggolva kémleli a vízet, amely a lába alatt buzogva tör elő. Ezután lehasal a jégre, és hirtelen mozdulattal becsapja fejét a vízbe. Miközben íly módon kutatatott táplálék után, fejét gyakran 20-30 másodpercen keresztül tartotta a vízben.
Fontos megjegyeznem, hogy hazánkban él Európa legnagyobb vízirigó populációja. A szakemberek 56–57 ezer párra becsülik a Romániában költő vízirigók számát.
  
A Maros-szoros és Déda-Maroshévíz között egy igazi vízirigó „paradicsomot” volt alkalmam több éven át megfigyelni és fényképezni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>