Aranysakál Erdélyben

 

  A kö­zön­sé­ges vagy arany­sa­kál (Canis aureus L.) a ku­tya­fé­lék csa­lád­já­ba tar­to­zó ra­ga­do­zó, de nem a ku­tya õse, aho­gyan egy­kor tar­tot­ták. Ne­ve a per­zsa szighal szó­ból ered, me­lyet a tö­rök sikhal köz­ve­tí­té­sé­vel vet­tünk át. Ha­zá­ja Dél-Ázsia, In­di­á­ban õs­ho­nos ál­lat. In­nen nyu­gat­ra Af­ga­nisz­tá­non, Per­zsi­án, a Ka­u­ká­zu­son, Kis-Ázsi­án, Pa­lesz­ti­nán át Észak-Af­ri­ká­ba és Eu­ró­pá­ba is el­ju­tott. A sa­kál út­ja a Bal­kán­ról, Bul­gá­ri­án ke­resz­tül ve­zet Kö­zép-Eu­ró­pá­ba, s on­nan to­vább nyu­gat­ra és észak­ra. A szak­em­be­rek fi­gyel­mét fel­hív­nám, hogy az Er­dé­lyi Nim­ród 2000. évi má­jus–jú­ni­u­si szá­má­ban Dr. Kiss. J. Bo­tond : „Egy el­ter­je­dõ­ben lé­võ kutyarokon: az arany­sa­kál” c. cik­ké­ben rész­le­te­sen be­mu­tat­ja ro­má­ni­ai ter­jesz­ke­dé­sét is. Ma­gyar­or­szá­gi el­ter­je­dé­se a XIX. szá­zad­ban, el­sõ­sor­ban az Al­föld ná­das, mo­csa­ras te­rü­le­te­in is­mert és Hilzheimer (1906) va­ló­szí­nû­nek tar­tot­ta, hogy az úgy­ne­ve­zett „nád­far­kas” nem más mint a kö­zön­sé­ges sa­kál. Dr. Nagy Je­nõ pe­dig 1942-ben a Nim­ród Vadászlap-ban kö­zölt „A ma­gyar sa­kál­ról” c. cik­ké­ben azt ál­lít­ja, hogy a sa­kált rétifarkas vagy nádifarkas név alatt is­mer­ték il­let­ve an­nak hív­ták, mert még ak­ko­ri­ban a ma­gyar nyelv­ben is­me­ret­len volt a sa­kál szó, ami sze­rin­te a szerb és a hor­vát cagalj, csagalj szó­ból szár­ma­zik.

  Nagy­ság­ra, alak­ra mint­ha a far­kas és a ró­ka kö­zöt­ti át­me­net vol­na. Test­hos­­sza  80–100 cm, farokhossza 20–30 cm és ma­gas­sá­ga 50 cm. Arc­or­ra a far­ka­sé­nál kes­ke­nyebb, de tom­pább, mint a ró­káé. Test­al­ka­ta erõ­tel­jes, vég­tag­jai hos­­szú­ak. Fü­le rö­vid, szét­ál­ló és vö­rö­ses szí­nû. Alap­szí­ne szennyesfakó vagy szürkéssárga. Ez a szí­ne­zet lé­nye­ge­sen el­üt a test­ol­dal, a comb és a láb­szár szí­né­tõl. Tes­te al­só ré­szé­nek fakósárga szí­ne a to­rok­tá­jon a ha­sán fe­hé­res­be, a nyak al­ján szür­kés­be, mel­lén vö­rös­sár­gá­ba megy át. Test­tö­me­ge 12–18 kg.

Dr. Nagy Je­nõ aki rész­le­te­sen fog­lal­ko­zott a far­kas, sa­kál és a ku­tya ke­resz­te­zõ­dés­éve l942-ben  a va­dász­la­pok­ban köz­zé­tett fel­hí­vá­sá­ra több vis­­sza­jel­zést ka­pott, ame­lyek­bõl egy pár er­dé­lyi vo­nat­ko­zá­sút sze­ret­nék kö­zöl­ni.

Dr. Dá­ni­el Fe­renc Ud­var­hely me­gye va­dá­sza­ti fel­ügye­lõ­je vizs­gá­lat cél­já­ból el­küld­te az Etéd ha­tá­rá­ban, mér­ge­zés­sel kéz­re ke­rült kis­far­kas bõ­rét (saj­nos a ko­po­nyát nem). Az erõ­sen ki­nyúj­tott bõr hos­­sza: 

120 cm, far­ka a szõ­rök he­gyé­ig: 45 cm. Ma­gas­ság az el­sõ láb­nál: 55–58 cm, hát­só láb­nál 55–60 cm. Fü­le a bel­sõ szé­lén 7,5 cm, há­rom­szög ala­kú, de a he­gye ke­re­kí­tett. Az ál­lat hím és na­gyobb mint a sa­kál, át­la­ga 20 cm-rel hos­­szabb és 10–15 cm-rel ma­ga­sabb, de sok­kal erõ­sebb­nek lát­szik. Szí­ne felül farkasordas-szürke, ha­sa fe­lé s a lá­bai már a sa­kál rozsdavörhelyes szí­nét mu­tat­ják. De kü­lö­nös a vi­lá­go­sabb és sö­té­tebb sá­vok raj­zo­la­ta tel­je­sen meg­egye­zik a sa­kál fe­jé­nek a raj­zo­la­tá­val, csak a hom­lo­kon a szõr de­re­sebb és nem vörhelyes mint a sa­kál­nál. 

  A fü­lek rozs­da­vö­rö­sek, akár a tisz­ta sa­kál­nál, csu­pán na­gyob­bak, kis­sé há­rom­szö­gû ala­kú­ak, de a he­gyük le­ke­re­kí­tett és a he­gye és szé­lei kí­vül kor­mos szí­nû­be men­nek át. Az al­só ajak szí­ne­zé­se, il­let­ve a szín­folt­ok el­he­lye­zé­se majd­nem tel­je­sen meg­egye­zik a sa­ká­lé­val. A ki­te­rí­tett bõ­rön a sö­tét sá­vok hely­ze­te szin­tén na­gyon ha­son­lít a sa­ká­lé­hoz. A fa­rok már tel­je­sen a far­kas­ra üt, mert hos­­sza 45 cm, de alul kis­sé rozs­dás szí­ne­ze­tû. Biz­tos­ra ve­he­tõ, hogy en­nek az etédi ál­lat­nak a ko­po­nyá­ján szin­tén meg­ta­lál­ha­tók a sa­kál és far­kas kö­zös jel­lem­zõ je­gyei. Dr. Nagy Je­nõ ezt az ál­la­tot a sa­kál és far­kas ke­resz­te­zé­sé­nek tart­ja.

  Ba­já­ról Dabolczi Fe­ke­te Lász­ló 1942 szep­tem­ber 22-én ér­ke­zett, a Há­rom­szék me­gyei Uzonka für­dõ­vel ha­tá­ros Nagy­ba­con és Bükszád kör­nyé­ké­re, szar­vas­bõ­gés­re. Az ál­ta­la el­me­sélt eset a Nagy­rom­lás ne­vû er­dõ­ré­szen tör­tént, ahol ne­ki 25 lé­pés­re jött ki egy ilyen se nem far­kas, se nem ró­ka ál­lat. „Ne­kem is fel­tûnt el­sõ pil­la­nat­ra, az a som­poly­gó, alá­za­tos jakabmód. A nyak­vo­nal egy­vo­nal­ban volt a hát­vo­nal­lal, fe­je pe­dig le­fe­le ló­gott. Az egész test ki­sebb a far­ka­sé­nál, a törzs rö­vi­debb, a fa­rok ki­sebb és nem olyan bo­zon­tos. A szín sár­gább és vi­lá­go­sabb szür­kébb. A fej rö­vi­debb és töm­pébb, egyen­lõ­szá­rú há­rom­szög­nek lát­szó. A fü­lei nem le­fe­lé-, ha­nem szét­ál­lók , or­ra rö­vid és szé­les. És ami a leg­fel­tû­nõbb, a po­fá­ján, a nyak­vo­nal­ban, él­be ment a szõr, és nem le­fe­le ló­gó sza­kál­la volt, mint a far­kas­nál.”

  „To­ron­tá­li” ír­ja a Nim­ród 1942 év­fo­lyam 11. szá­má­ban, hogy 1942. ja­nu­ár 6-án Szé­kely­hí­don, egy ná­das meg­haj­tá­sá­nál, két ku­tya­sze­rû ál­lat me­ne­kült el lö­vés nél­kül, mert far­kas­ku­tyá­nak néz­ték. Itt mind­járt meg kell je­gyez­ni, hogy csak két hét­tel az­elõtt ej­tet­ték el az on­nan nem mes­­sze le­võ De­recs­kén, Bi­har me­gyé­ben, a ti­pi­kus sa­kált.

  Majd jön Ormósi La­jos hír­adá­sa a Nim­ród 1942/4. szá­má­ban. Õ sze­rin­te kö­rül-be­lül 50 év­vel ez­elõtt egy té­len Kiskágyán, Bi­har­ban, egy ná­das­ban egy egész hó­na­pon át üvöl­tött éj­je­len­ként szo­kat­lan ma­gas han­gon egy „far­kas”. Ugyan­csak õ ír­ja, hogy nem mes­­sze oda Csokalyon szin­tén az Ér­mel­lé­ken, Nagy Gá­bor ne­vû ta­pasz­talt va­dász lõtt is egy „ná­di far­kast”.

Dr. Te­le­ki Jó­zsef a Görgényi ha­va­sok al­já­ból köz­li, hogy már 20 év óta fog­lal­ko­zik rész­le­te­sen a far­ka­sok­kal s an­nak vál­fa­ja­i­nak, ter­mé­szet­raj­zá­nak a meg­is­me­ré­sé­vel, azon­ban hi­va­ta­li el­fog­lalt­ság aka­dá­lyoz­ta meg mind­ed­dig egy far­kas-mo­no­grá­fia meg­írá­sá­ban. Most igen ér­de­kes és ér­té­kes meg­fi­gye­lé­sei kö­zül rö­vi­den csak ket­tõt em­lí­tünk meg: 

 1924 kö­rül Nyárádszentbenedeken mér­gez­tek egy ki­csi vö­rös far­kast. Fü­lei rö­vi­dek és far­ka szin­tén rö­vid volt. A ki­fej­lett hím ál­lat lá­bai szin­tén rö­vi­dek vol­tak és 

27 kg-ot nyo­mot. A rö­vid fa­rok­ból ítél­ve az ál­lat sa­kál-ke­ve­re­dés­re vall (a rö­vid fa­rok a sa­kál fon­tos tes­ti je­gye).

 A má­sik ér­de­kes meg­fi­gye­lé­se, ami­kor a dög­nél egy ki­sebb, tör­pébb, vé­ko­nyabb ál­lat ér­ke­zik. A ró­kák nem me­rik meg­kö­ze­lí­te­ni, majd jön két nagy „he­gyi far­kas”, ezek sem me­rik za­var­ni a ki­sebb ro­kont, le­ül­nek 8–10 lé­pés­re a dög­tõl és vár­nak.

Har­gi­ta me­gyé­ben az el­sõ arany­sa­kált Csík­sze­re­da ha­tá­rá­ban (a taplocai sze­mét­tá­ro­ló­nál) 1979. ok­tó­ber 16-án Bú­zás Ba­lázs va­dász ej­tet­te el. Ez egy 5 éves kan­pél­dány volt, ame­lyet a Ro­mán Vad­bi­o­ló­gi­ai Ku­ta­tó La­bo­ra­tó­ri­um azo­no­sí­tott.

Ez­úton kér­jük a  ter­mé­szet­ba­rá­to­kat, hogy aki az arany­sa­kál­lal kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ók bir­to­ká­ban van,  le­gyen szí­ves az Er­dé­lyi Nim­ród szer­kesz­tõ­sé­gé­hez el­jut­tat­ni. Nagy ér­dek­lõ­dés­sel vár­juk je­lent­ke­zé­sü­ket, amel­­lyel a ku­ta­tó szak­em­be­rek mun­ká­ját se­gí­te­nék elõ.

 

4 Responses to Aranysakál Erdélyben

  1. Tiszteletem.

    2012 márciusában Székelyudvarhely feletti Kondor nevezetű tetőn Radnai Lajos fotóskollégám 4 egyedből álló sakál családot fotózott. Az állatokat a helyi hivatásos vadész is látta.

    Vadászüdvözlettel. Halmi Péter Pál

    • Mara Árpád szerint:

      Tisztelt Halmi úr!
      Nagyon örvendek, hogy tudomást szerzett a cikkemről, és annak még jobban, hogy sikerült lefényképezni a sakál családot, amelyhez gratulálok.
      Nagyon meglepődtem, amikor a Nimród Vadászújság júliusi számát olvastam. Elsőként azért, hogy a lap szerkesztősége szenzációként közölte ( remélem mielőbb reagálnak rá), másodszor, hogy a székelyudvarhelyi hivatásos vadászok (nálunk vadőrök) ennyire tájékozatlanok, pedig az Erdélyi Nimródot Székelyudvarhelyen szerkesztik és adták ki.
      Üdvözlettel, Mara Árpád

  2. Tisztelt Mara Árpád úr!

    Valóban nem voltam elég körültekintő a cikk megírásánál, és valószínűnek tartom a ,,Szenzáció” szó is kicsit erősre sikeredett. Mindettől függetlenül a két vadőr váltig állította, hogy Ők még nem tapasztalták az aranysakálok jelenlétét és erre az Erdélyi Nimród sem adott számomra egyértelmű bizonyítékot. Elképzelhető ugyan, hogy a hivatalos adatok elkerülték a figyelmemet, ezért elnézését kérem.

    Dr. Kiss J. Botond
    Erdélyben is jelezték jelenlétét. Bethlen, ill. Szamosfalva közelében látták-lőtték, mindazonáltal szakember kezébe került, hiteles bizonyító példányról nincs tudomásunk.

    Szeley-Szabó László – Sepsi Árpád
    Az aranysakál már ősidők óta honos a romániai (nem Erdélyben!) Dobrudzsa részein. Egyesek (Angelescu 2002) úgy vélik, ez a populáció kipusztult vagy elvándorolt, és az 1900-as években jelent meg újra.

    Mara Árpád
    Hargita megyében az első aranysakált Csíkszereda határában (a tapolcai szeméttárolónál) 1979. október 16-án Búzás Balázs vadász ejtette el. (vannak további hivatalos adatok?)
    A fenti cikkben Ön sem szolgál meggyőző tényekkel, hogy a sakál végérvényesen megtelepedett Erdélyben, csak a szórványos előfordulásokról számol be.(1924, 1942,1979)
    Annak idején nekem azt tanították, hogy a Populáció egyazon fajba tartozó, adott biotópban, egy időben együtt élő egyedek közössége; tagjai egymással tényleges vagy potenciális szaporodási együttest alkotnak. Ebben a definícióban a populációra és az egyed kifejezésekre tenném a hangsúlyt. Valamikor a 80as években Biatorbágy közelében elütöttek egy jávorbikát, egy másikat pedig az Alföldön lőttek meg! Ez nem azt bizonyította, hogy a jávor, mint faj megtelepedett Magyarországon, hanem azt, hogy előfordult. 1-1 egyed előfordulása nem populáció, 4 egyed szerintem már az. A ,,Szenzáció” szó inkább a 4 egyednek szólt, mint sem az aranysakál megjelenésének Erdélyben.
    Tisztelettel megkérném, a továbbiakban ne az oldal plágiuma előtt vitassuk meg a dolgot, hanem Székelyudvarhelyen egy kupica vackor, vagy Magyarországon egy pohár Tokaji mellett baráti közegben. Esetleg itt még vadászhatnánk is egyet!

    Fotós és Vadászüdvözlettel: Halmi Péter Pál

  3. Császár Sándor szerint:

    Kb. 10 éve pásztorkutyák kaptak el egy se nem farkas,de farkasszínű, méretben a róka és farkas között levő állatot Csíkrákoson (Hargita megye). A bekerített állat agresszívvá vált, a pásztor bicskával szúrta meg, majd nyúzta meg. A bőrét úgy frissen ajánlotta vásárlásra. Már nagyon régen szándékomban állt utána nézni, milyen állat lehet. A bőre a fent leírtakkal egyező, az állat marján érdekes tömött folt látható. A fényképet a bőrről, ha valakit érdekel elküldöm.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>