A nagy li­lik

A nagy li­lik (Anser albifrons) úgy a „li­báz­ni” já­ró ma­dár­ked­ve­lõk, ­mint a va­dá­szok szá­má­ra egyi­ke a leg­gya­ko­ribb, leg­is­mer­tebb lúdfajoknak. Köz­is­mert lé­vén, le­írá­sát mel­lõz­zük. Leg­fel­jebb an­­nyit jegy­zünk meg, hogy az öreg ma­da­rak mell- és hastája sö­tét fol­to­zást kap, ami a kor­ral ál­ta­lá­ban fo­ko­zó­dik, míg az idei fi­a­ta­lok alul­ról egy­szí­nû szür­kék. Ez va­dá­szok, sõt há­zi­as­­szony­ok szá­má­ra le­het fon­tos, hisz a fi­a­tal pipe könnyeb­ben el­ejt­he­tõ, sõt el­ké­szít­he­tõ. De a ma­dár­meg­fi­gye­lõk e szín­kü­lönb­ség alap­ján becs­lik föl a lilikek fész­ke­lé­sé­nek ez évi ered­mé­nyes­sé­gét.

Mi­vel te­le­lõ­ál­lo­má­nya tíz- sõt né­ha szá­zez­rek­re rúg, a faj öko­ló­gi­ai- és gaz­da­sá­gi je­len­tõ­sé­ge ki­emel­ke­dõ. E gon­do­lat­kör­ben csak né­hány ada­tot em­lí­tünk. Pl. azt, hogy egy lúd na­pi zöld­ta­kar­mány-táp­lá­lék­igé­nye kb. 1 kg, ezt be­szo­roz­hat­juk a lu­dak szá­má­val és itt tar­tóz­ko­dá­suk nap­ja­i­val – a mi­ni­má­lis összfogyasztás is 300.000 ton­na! Ez már te­kin­té­lyes men­­nyi­ség, kü­lö­nö­sen, ha az õszibúza le­ve­le­i­bõl te­võ­dik ki. A nagy li­lik va­dá­sza­ti szem­pont­ból is rend­kí­vül je­len­tõs. Igaz, a kül­föl­di­ek va­dász­ta­tá­sát szer­ve­zõk több­nyi­re fél­té­ke­nyen õr­zik a te­rí­ték­re vo­nat­ko­zó ada­to­kat (hisz a ven­dég da­rab­szám sze­rint fi­zet, ami után il­le­té­ke­ket kell(ene) le­ró­ni, vagy ami még ros­­szabb, va­dá­sza­ti nap után, füg­get­le­nül a lõtt ma­da­rak szá­má­tól, ilyen­kor már nin­cse­nek is ada­tok). A he­lyi va­dá­szok lõ­ered­mé­nye­i­rõl pe­dig csak alig meg­kö­ze­lí­tõ tá­jé­koz­ta­ta­tást nyúj­ta­nak a kö­te­le­zõ jel­le­gû­en ki­töl­ten­dõ ûr­lap­ok. Még így is ki­mu­tat­ha­tó, hogy pl. Észak-Dob­ru­dzsa vi­szony­la­tá­ban, a va­dász­idény­ben lõtt ma­da­rak össz-számának egy­ne­gye­de, súly sze­rint pe­dig egy­har­ma­da a nagy li­lik­bõl ke­rül ki!

A nagy li­lik élet­mód­ja a palearktikus fa­u­na­kör­let lúd­fé­lé­i­re jel­lem­zõ. Fész­ke­lõ te­rü­le­te a ma­gas észak  cser­jés tund­rá­in van, ahol a sar­ki nyár csak mint­egy 3 hó­na­pos.  3. élet­év­ében lesz ivar­érett. Mo­no­gám faj, is­me­re­te­ink sze­rint a pá­rok egész élet­re együtt maradnak.. Jú­ni­us kö­ze­pén kez­de­nek fész­kel­ni, ki­sebb cso­por­tok­ra oszol­va a ten­ger­par­ton, tundrai ta­vak kö­ze­lé­ben, ahol a gú­ná­rok he­ves har­cok árán biz­to­sít­ják csa­lád­juk­nak a meg­fe­le­lõ te­rü­le­tet, ame­lyet az évek so­rán meg­tar­ta­ni kí­sé­rel­nek. A fé­szek­alj rend­sze­rint  4 – 5, rit­káb­ban 6 – 7 to­jás­ból áll. Csak a to­jó költ, mi­köz­ben a gú­nár hû­sé­ge­sen õr­kö­dik a kö­zel­ben. A kot­lá­si idõ 27 – 28 nap, a pipék kb. 40 – 43 nap múl­va vál­nak re­pü­lõs­sé. A fész­ke­lés si­ke­res­sé­ge, 30-38 %. Ez at­tól függ, mi­lyen a szü­lõ­ma­da­rak fi­zi­o­ló­gi­ai ál­la­po­ta, az ég­haj­la­ti kö­rül­mé­nyek ked­ve­zõ vol­ta, a ra­ga­do­zók tá­ma­dá­sa­i­nak gya­ko­ri­sá­ga, ill. ered­mé­nyes­sé­ge stb. A ra­ga­do­zók kö­zül el­sõ­sor­ban a sar­ki ró­ka a leg­je­len­tõ­sebb. En­nek leg­fõbb táp­lá­lék­bá­zi­sa a he­gyi lem­ming. Ked­ve­zõ kö­rül­mé­nyek kö­zött el­sza­po­rod­nak a lem­min­gek s a ve­lük táp­lál­ko­zó ró­kák. Ami­kor az idõ­já­rás nem ked­ve­zõ a nö­vény­zet­nek, a túl­sza­po­ro­dott lem­min­gek ke­ve­sebb táp­lá­lék­hoz jut­nak s kény­te­le­nek el­ván­do­rol­ni, vagy el­pusz­tul­nak. Ilyen­kor a táp­lá­lék­bá­zi­su­kat vesz­tett sar­ki ró­kák nagy elõ­sze­re­tet­tel táp­lál­koz­nak a tund­rán fész­ke­lõ lúd­fé­lék — így a nagy li­lik — to­já­sa­i­val, fi­ó­ká­i­val. Ilyen évek­ben a nagy li­li­kek csa­pa­ta­i­ban alig lát­ni az évi, egy­szí­nû has­ol­da­lú fi­a­talt. A nagy li­li­kek fész­ke­lé­si kö­rül­mé­nyei szá­má­ra má­sik fon­tos té­nye­zõ a  kis- és vándorsólyom,- va­la­mint a ga­tyás ölyv je­len­lé­te. Ezek vé­del­me­zik fész­kük kör­nyé­két a kü­lön­fé­le ra­ga­do­zók el­len s így a kö­ze­li lúd­fé­szek is ke­vés­bé ki­tett a ró­kák zak­la­tá­sá­nak.

  A sza­po­ro­dá­si idõ­szak vé­gé­vel, az egy­éves­nél idõ­sebb lu­dak meglohosodnak, va­gyis el­vesz­tik eve­zõ­tol­la­i­kat és ez­zel röpképeségüket. Ez idõ­szak­ra a csa­lá­dok olyan, már ha­gyo­má­nyos vedlõhelyeken (csen­des ten­ger­öb­lök, víz­part­ok) tömö­rülnek, ahol ke­vés­bé van­nak ki­szol­gál­tat­va ter­mé­sze­tes el­len­sé­ge­ik­nek. A szi­bé­ri­ai ter­mé­sze­ti né­pek szá­má­ra a röpképtelen ma­da­rak szer­ve­zett haj­tá­sok­kal va­ló kézre­kerítése év­ez­re­des ha­gyo­mány s ezt az el­já­rást tö­ké­le­te­sí­tet­te a szov­jet rend­szer ret­te­gett gulág-hálózatának õr­sze­mély­ze­te, a tá­bo­rok élel­me­zé­sé­re. Így — az uk­rán ku­ta­tók vé­le­mé­nye sze­rint — a de­mok­rá­cia fe­le va­ló nyi­tás po­li­ti­ká­ja a lu­dak ál­lo­má­nyá­nak nö­ve­ke­dé­sé­ben is tük­rö­zõ­dik, a li­li­kek ál­lo­má­nyát ész­re­ve­he­tõ­en be­fo­lyá­sol­ta.

A “föld­höz­kö­tött­ség” idõ­sza­ka ál­ta­lá­ban jú­li­us kö­ze­pé­tõl  au­gusz­tus kö­ze­pé­ig tart, az eve­zõ­tol­lak na­pi kb. 1 cm-es nö­ve­ke­dés­sel fej­lõd­nek. Mi­u­tán a fi­a­tal lu­dak már jól re­pül­nek s az öre­gek is vis­­sza­nyer­ték ezen ké­pes­sé­gü­ket, az együtt ma­radt csa­pa­tok  ha­ma­ro­san ne­ki­vág­nak a dél­re ve­ze­tõ út­nak. A lúd­csa­lád rend­kí­vül egy­sé­ges, még a nagy csa­pa­to­kon be­lül is csa­lá­don­ként tar­ta­nak ös­­sze s ez a szer­ve­zõ­dés a kö­vet­ke­zõ ta­va­szig meg­ma­rad.

A nagy li­lik ál­lo­má­nya az utób­bi év­ti­ze­dek­ben bi­zo­nyos emel­ke­dõ ten­den­ci­át mu­tat, ami te­le­lõ­he­lye­i­ken a kö­vet­ke­zõ­képp osz­lik meg: — at­lan­ti po­pu­lá­ció: mint­egy 5000 fõ, ke­le­ti-észa­ki. ten­ge­ri: 130.000 – 250.000, pan­nó­ni­ai: 65.000 – 100.000, Fe­ke­te-te­nge­ri: 50.000 – 500.000, ana­tó­li­ai – 100.000, Káspi-tengeri – 40.000 fõ. Az un. cirkumpontikus (Fe­ke­te-ten­ger kör­nyé­ki) te­le­lõ­he­lyek igen lé­nye­ge­sek, pl. 1989-ben csak a ro­mán Dob­ru­dzsá­ban 350.000-re be­csül­ték az itt te­le­lõ nagy li­li­kek szá­mát!

A nagy li­li­kek ok­tó­ber­ben-no­vem­ber­ben je­len­nek meg Dob­ru­dzsá­ban, ami — a ma­gyar­or­szá­gi Biharugra és Hor­to­bágy mel­lett — a ma­gas-észa­ki lu­dak leg­je­len­tõ­sebb te­le­lõ­he­lyei kö­zé szá­mit. Az itt­lé­võ csa­pa­tok kö­zé né­ha kis li­lik, ve­té­si- és rö­vid­csõ­rû lu­dak is ke­ve­red­nek, de min­dig kis szám­ban. Bár a vörösnyakú lu­dak né­ha 40 – 50.000-es tö­meg­ben ál­lo­má­soz­nak itt, a te­le­lõk zö­me min­dig a nagy li­lik.

Táp­lá­lék­bá­zi­suk a dob­ru­dzsai fenn­sík nagy­ki­ter­je­dé­sû õszi-bú­za- és ár­pa­ve­té­sei, de szí­ve­sen cso­por­to­sul­nak a ros­­szul be­ta­ka­rí­tott, lá­bon ma­radt ku­ko­ri­cá­sok­ban is.

Na­pi élet­rit­mu­suk meg­sza­bott. Éj­sza­káz­ni a la­gú­nák ví­zé­re, szi­ge­te­i­re jár­nak, hi­deg, sze­les idõben be­hú­zód­va a ná­da­sok­ba. Ked­ve­lik a zá­to­nyo­kat, ame­lye­ket min­den ol­dal­ról víz vesz kö­rül, de szük­ség ese­tén a nyílt ví­zen, egész éj­jel úsz­kál­va éj­je­lez­nek. Táplálkozó-helyeikre pir­ka­dat­kor húz­nak ki, dél­fe­lé rend­sze­rint vis­­sza­tér­nek a la­gú­nák­ra in­ni-für­de­ni, hogy dél­után még egy­szer ki­re­pül­je­nek. Esõs-ha­vas idõ­szak­ban, ami­kor a föl­de­ken is ta­lál­nak vi­zet,  a dé­li hú­zás el­ma­rad­hat. Az is meg­tör­tén­het, hogy táplálkozóhelyeiken éj­je­lez­nek. Nagy tö­meg­ben, a ké­sõn ve­tett, gyen­gén gyö­ke­re­zett bú­zá­ban ká­ro­kat okoz­hat­nak, kü­lö­nö­sen, ha a föld nem fa­gyott meg s a meg­hú­zott le­ve­lek­kel gyö­ke­res­tõl sza­kad ki a ga­bo­na­nö­vény.

A te­le­lõ lúd­csa­pa­tok ese­té­ben az u.n. no­ma­di­zá­lás je­len­sé­gét is meg­fi­gyel­het­jük, ami­kor e ma­da­rak, az idõ­já­rás függ­vé­nyé­ben vo­nul­nak ide-oda. De­cem­ber kö­ze­pén, vagy ne­héz te­lek ide­jén, ami­kor az õszi ve­tést hó­ta­ka­ró bo­rít­ja s le­fagy­nak az éj­sza­ká­zó-he­lyek vi­zei, a nagy li­li­kek foly­tat­ják dél fe­le út­ju­kat Bul­gá­ri­á­ba, egyes csa­pa­tok el­jut­nak Gö­rö­gor­szág­ba. De mi­helyt az idõ­já­rás eny­hül, rög­tön vis­­sza­hú­zód­nak észak fe­le, hisz a sza­po­ro­dás­ra ren­del­ke­zé­sük­re ál­ló nyár rend­kí­vül rö­vid. Mi­vel a ví­zi vad eu­ró­pai szin­ten vég­zett egy­ide­jû ha­gyo­má­nyos állományfölvételei ja­nu­ár kö­ze­pén tör­tén­nek, ami­kor az észak-dob­ru­dzsai te­le­lõ­he­lyek­rõl már dé­lebb­re húz­tak a lu­dak, a li­li­kek és vörönyakú lu­dak rend­sze­rint Bul­gá­ri­á­ban ke­rül­nek nyil­ván­tar­tás­ba.

A ta­va­szi vo­nu­lás már­ci­us­ban kez­dõ­dik és sok­kal gyor­sabb ütem­ben zaj­lik le, mint az õszi. Így a lu­dak jú­ni­us ele­jén már a fészkelõterületeken van­nak s sza­po­ro­dá­suk újabb cik­lu­sa kez­dõ­dik.

A nagy li­lik — mint ál­ta­lá­ban a lúd­fé­lék — hosszú éle­tû, így fog­ság­ban bi­zo­nyí­tot­tan el­ér­te a 47 élet­évet, a sza­bad­ban a gyû­rû­zé­sek 16 – 17 éves élet­kort iga­zol­tak.

A nagy li­lik ál­lo­mány­in­ga­do­zá­sa­it az idõ­já­rá­son, ra­ga­do­zó­kon kí­vül más té­nye­zõk is be­fo­lyá­sol­ják. Ilyen pl. a va­dá­szat, a bá­nya­ipar és kõ­olaj-ki­ter­me­lés, va­la­mint a  me­zõ­gaz­da­sá­gi po­li­ti­ka, úgy fészkelõ- területükön, mint az átvonúlási- és telelhõhelyeken.  A kõlajkitermelés okoz­ta za­va­rás, környezetszennyezés mi­att el­ve­szít­he­ti sza­po­ro­dá­si bá­zi­sát, ugyan­ek­kor ér­zé­keny vesz­te­sé­gek ér­he­tik a te­le­lõ­he­lye­ken a ked­ve­zõt­len idõ­já­rás, élõ­he­lye­ik át­ala­kí­tá­sa, de még in­kább a va­dá­szat mi­att.

 

Az utób­bi év­ti­zed­ben Ke­let-Eu­ró­pá­ban, ahol a lu­dak leg­fon­to­sabb te­le­lõ­he­lyei van­nak, a szo­ci­a­lis­ta tu­laj­don­ra jel­lem­zõ nagy­par­cel­lás me­zõ­gaz­da­ság föl­da­ra­bo­ló­dá­si ten­den­ci­át mu­tat, így a lu­dak táp­lál­ko­zá­si bá­zi­sa ha­gyo­má­nyos te­le­lõ­he­lye­i­ken be­szû­kül. To­váb­bá, a víz­sza­bá­lyo­zá­si mun­ká­la­tok kö­vet­kez­té­ben egyes vi­zek — pl. a dob­ru­dzsai Razim-Goloviþa — kiédesûlnek s ha­ma­rabb le­fagy­nak, ilyen­kor a lúdak, li­li­kek kény­te­le­nek lesz­nek újabb te­le­lõ­he­lyet ke­res­ni.

A nagy li­li­kek a ber­ni, a bon­ni és há­gai egyez­mény vé­del­mét él­ve­zik, ame­lyek­hez or­szá­gunk a 13/1993-as, 13/1998-as, ill. 89/2000-es tör­vény alap­ján csat­la­ko­zott.  Ezek ér­tel­mé­ben Ro­má­nia, mint az egyez­mé­nyek el­fo­ga­dó­ja, a te­le­lõ­he­lyek za­var­ta­lan­sá­gát is kel­le­ne biz­to­sít­sa. Saj­nos, e  ma­da­rak hely­ze­te ko­ránt­sem meg­ol­dott. A 103/1993-as va­dá­sza­ti tör­vény el­ren­de­li ugyan egy, a va­dá­sza­tot el­len­õr­zõ, te­rü­le­ti szer­vek­kel ren­del­ke­zõ köz­pon­ti szer­ve­zet lét­re­ho­zá­sát, ami vi­szont még ma sem élet­ké­pes. Je­len­tõs prob­lé­mát okoz­nak a dél-eu­ró­pai ven­dég-va­dá­szok, akik ná­lunk is egy­re na­gyobb szám­ban je­len­nek meg.  És, mert a szer­ve­zõk ér­de­ke a nagy te­rí­ték, a li­li­kek-li­bák gya­kor­la­ti­lag ál­lan­dó zak­la­tás­nak van­nak ki­té­ve s a fo­lya­ma­to­san föl­za­vart ma­da­rak­nak nincs ide­jük táp­lál­koz­ni. Ezért erõn­lét­ük le­rom­lik, ha­ma­rabb es­nek a tél s a ra­ga­do­zók ál­do­za­tá­ul. Ezen kí­vül, a vé­dett fa­jok is a „lõdûh” ál­do­za­tá­ul es­nek, az elekt­ro­ni­kus és írott hír­köz­lés egy­re gya­ko­ribb té­má­ja a ha­tár­át­ke­lõk­nél tö­me­ge­sen elõ­ke­rü­lõ, kü­lön­fé­le til­tott ma­dár­faj, így a szá­mos nem­zet­kö­zi egyez­mény ál­tal vé­dett vörösnyakú lúd is.

Má­sik, saj­ná­la­tos mó­don min­den té­len kö­vet­ke­ze­te­sen meg­is­mét­lõ­dõ je­len­ség, a ví­zi vad -elsõsorban a li­li­kek-lu­dak, de a ve­tés­re ki­já­ró hat­­tyúk, lá­bon ha­gyott ku­ko­ri­cá­ra ki­re­pü­lõ tõ­késré­ce lemérgezése a carbofuran alap­anya­gú, Furadan név alatt for­gal­ma­zott gabonacsávázószerrel. Egyet­len ilyen ga­bo­na­szem fo­gyasz­tá­sa már vég­ze­tes le­het a ma­dár szá­má­ra, mert a moz­ga­tó-, majd légzõizmok meg­bé­nu­lá­sa kö­vet­kez­té­ben rö­vi­de­sen be­áll a ha­lál. A le­bé­nult, de még élõ, mér­ge­zett ma­da­rat a va­dor­zók el­vé­rez­te­tik, zú­zá­ját-má­ját el­dob­ják, így ál­lí­tó­lag kö­vet­kez­mé­nyek nél­kül fo­gyaszt­ha­tó. E mes­ter­ke­dés erdményessége azon­ban két­sé­ges. A ve­szély kü­lö­nö­sen a va­dor­zók­tól fel­vá­sá­rolt ma­da­rak ese­té­ben áll fenn, ami­kor a bel­sõ szer­ve­ket el is fo­gyaszt­ják. Szá­mos mér­ge­zett ma­dár na­gyobb tá­vol­ság­ra jut el, mi­e­lõtt el­pusz­tul­na, 2000 – 2001 te­lén pl. a Razim-parti Sãlcioara hely­ség ud­va­ra­i­ra po­tyog­tak hal­dok­ló vörösnyakú lu­dak. A hul­lák a  ra­ga­do­zó­kat, dög­evõ­ket, pl. ke­re­csent, ré­ti­sast, hé­já­kat, öly­ve­ket, hol­lót stb. má­sod­la­go­san mér­ge­zik meg, ami to­váb­bi, föl­be­csül­he­tet­len ká­ro­kat okoz. A je­len­ség­gel — eset­leg más vad­fa­jok ese­té­ben — or­szá­gos szin­ten is ta­lál­koz­ha­tunk.

A nagy li­lik s a töb­bi, or­szá­gunk­ban te­le­lõ, észa­ki ma­dár­faj vé­del­mé­nek ér­de­ké­ben, csak szor­gal­maz­hat­tuk a va­dá­sza­ti te­vé­keny­ség szi­go­rú­an tör­vé­nyes ke­re­tek kö­zé vo­ná­sát, a vad­ki­vi­tel fo­ko­zott el­len­õr­zé­sét. To­váb­bá, rend­kí­vül fon­tos­nak vél­jük a nép­sze­rû­sí­tõ te­vé­keny­sé­get, a ci­vil tár­sa­da­lom ter­mé­szet­vé­de­lem­re va­ló ne­ve­lé­sét. A fel­vi­lá­go­sí­tó­mun­ka cél­cso­port­ja nem­csak a va­dász­tár­sa­da­lom kel­le­ne le­gyen, de a ta­nu­lók, me­zõ­gaz­da­sá­gi gép­ke­ze­lõk, föld­mû­ve­sek stb. meg­gyõ­zé­se is lé­nye­ges ki­ha­tás­sal le­het nem­csak az Eu­ró­pai Unió iránt vál­lalt po­li­ti­kai kö­te­le­zett­sé­ge­ink be­tar­tá­sá­ra, de több ma­dár­faj, így a  nagy li­lik ál­lo­má­nyá­nak meg­õr­zé­sé­re is. 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>