A törpegém

 

A fakutya is madár; tudjuk meg Chernel István, — „Magyarország madarai” című művéből. Akkor még (1899-ben) a gólyaalakúak rendjét „lépkedőknek” nevezték, s a gémfélék családjának legkisebb tagját poczgémnek is hívták többek között. De nádmászó, kis bika, panni, kákabiró és még tízféle névvel illették madarunkat hajdanán. Erdélyben puja gém volt a neve. Madaraink legújabb névjegyzéke törpegémnek (Ixobrychus minutus) tiszteli.

 

Élőhelye. 
Április második felében érkezik hozzánk és október elején indul Afrikába. Vízhez kötött madár. Fészkelés idején csak nádas tavak, mocsarak, elöntött berkek, bokros folyópartok, elhagyott kubikgödrök környékén keressük.
Tápláléka. 
Ott trónol madarunk büszkén, de láthatatlanul a nádszegélyen, alig másfélszáz grammos mivoltának teljes tudatában. Szemének sárgaréz pillantása az apróhalak, gőték, békaporontyok és vízi rovarok seregét ügyeli.
Ruházata. 
A hím panyókára vetett atillája érces-fémes-fekete, akárcsak evezőtollai, farka, meg fejfedője. Melle, nyaka, hasa a tavalyi nád színárnyalatait mutatja. Vékony lábait is nádszálból faragták. Röptében két szárnyán tenyérnyi sárga folt virít. A tojó rajzolata hasonló, de fehér-babos hárászkendőjének sötét színei barnává szelídülnek, s az így megspórolt festékanyag testének hosszanti csíkozását erősíti.
A család. 
Szívesen építkezik címeres nádba, s ha ez nincs, fűzfára, rekettyére is. Az építőanyag is innen kerül ki. Árvizes években a fészkek jó része elpusztul. Ilyenkor új lakást épít magasabbra, akár három méterre is. Májusi fészekalja 5 – 7 mészfehér tojásból áll, melyeket 1-2 napos időközben rak le. Ezek nagysága átlag 25×36 mm. A szülők felváltva kotolnak 16-19 napig és közösen nevelik fiaikat. A tíznapos fiókák elhagyják a családi vízhelyet és kisebb-nagyobb felfedező utat tesznek a nádasban. Első útjuk idétlen vergődésnek tűnik ég és a víz között. Csorükkel, szárnyukkal kapaszkodnak, míg vékony lábuk lehetetlen szögben markolja a nádat. Veszély esetén alakoskodik; vagyis kinyúlik, mint összecsukott esernyő és hasával fordul a betolakodó felé, mint az öreg madár, melynek színe a nádas fényárnyék játékát utánozza. Gyorsan tollasodik, s már hónapos korában szárnya alá fogja a levegőt. Szárnyalása rövid, kalimpáló repülés.
Elterjedése. 
Európában mindenütt előfordul, a 60. északi szélességtől délre. De nyugati állományának „nagyságát” egy francia ornitológus viselkedésével mutatnám be inkább.
A csapói halastavak madarait nézegettük az ifjú doktorandussal. Közös szókincsünk a latin madárnevekre korlátozódott, de azért „jól” megértettük egymást. Kivéve azt a jelenetet, amikor újdonsült barátom egyszer csak… extázisba esett. Mutogatott, ugrált, térdeit csapkodta, oh-áh-gatott nagyon, de én egy átrepülő pócgémen kívül egyebet nem láttam. Izgatott szóáradatából csak a „botor és bandzsi” szavakat véltem érteni. Már szinte visszavágtam neki, de szerencsémre jobb kezem mutató ujja terephatározóm megfelelő oldalán pihent, s még idejében megláttam a törpegém francia nevét: Butor blongios… Azóta, restelkedve bár, de nagyobb tisztelettel nézek e madárra, hiszen a kis francia itt nálunk látott pócgémet életében először. Európai populációja legtöbb ötvenezer párra tehető. Ennek kétötöd része nálunk fészkel. Az utóbbi évtizedben ez a létszám mérsékelt, de makacsul csökkenő irányt mutat. Nem csoda hát, hogy o is felkerült a szomorú Vörös Listára.
Epilógus. 
Hazánkban is védett madár, de elpusztításáért csak 15.000 lejes büntetést helyez kilátásba a törvény. Tekintettel arra, hogy az európai állomány 2/5-e Romániában fészkel, jó lenne, ha felelősség-vállalásunk nagysága is ennek arányában igazodna e pusztuló faj nemzetközi védelméhez.
S hogy miért nevezi fakutyának az alföldi ember?… Hát azért, mert nászidőben szaporán ismétli tompa „umb”-szerű énekét… (?)…, mely távoli kutyaugatásra emlékeztet.

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>