A kõ­for­ga­tó (Arenaria interpres)

 

  A kõforgató (Arenaria interpres) latin nevében az arenaria homokot, az interpres pedig fordítót jelent, ami nyilvánvalóan olyan élõlényre vonatkozik, amely a homokos helyeket kedveli és valamit fordít, ill. felfordít. De magyar és idegennyelvû nevei, mint az angol Turnstone, a francia Tourne-pierre, a német Stenzenwälzer, vagy az olasz voltapierre, mind arra a viselkedési módjára útalnak, hogy e fekete-fehér-gesztenyebarna madárka köveket forgat fel. 

  Ehhez alkalmazkodott egész testalkata is; csõre kissé felfele ívelt, törzse, nyaka és lábai szokatlanul zömökek. Amint a kutatók megfigyelték, akár 100 grammos követ, fadarabot is fel tud fordítani, hogy az alatta rejtõzõ rovartáplálékához hozzáférhessen. Néha több madár is sürög ugyanazon tárgy (pl. egy elpusztult hal) körül, hogy együttes erõvel mozdítsák odább. Gyakran látható, amint a partra vetett tengeri algák szõnyege alatt keresgél, hajlott csõrét dugva alája, azt több méteres szakaszon valósággal fölgöngyölíti.

  A Nyugat-Palearktisz tengerpartjain széles körben elterjedt faj, öt nagy populációja ismeretes. Ezekbõl egy, az  ún. tundra-populáció, az õszi-tavaszi vonulás idején jut el mihozzánk. Ilyenkor nemcsak a tengerparton fordul elõ, de kisebb csapatai a kontinens belsejéig elhatolnak, fõleg a nagyobb folyók völgyébe, mocsaras részekre, de akár a 2000 m tengerszinti magasságban levõ gyüjtõtavak környékére is. Rendszerint más cankó- vagy partfutófélék társaságában jár, minálunk mindig csekély számban. Nemcsak északi fészkelõhelyeit tartja meg évrõl-évre, de a vonulás idején megfelelõnek talált élõhelyeket is következetesen fölkeresi, tehát ahol egyszer megfigyeltük, ugyanott más években is reményünk van megtalálni.

  A tundra-populáció a Fehér-tenger partjaitól Közép-Szibériáig fészkel s a Káspi-tenger mentén, valamint a Fekete-tenger partait követve jut el a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl környékén lévõ telelõhelyeire. Kelet-Európán március-májusban, ill. augusztus-októberben vonul át, ilyenkor van reményünk e ritka partimadarat megfigyelni.

  Rendszerint a tengerparton, a hullámok megtörési vonalán mozog. Kedvenc táplálkozási helyei a kagylós-homokos partszakaszok, az iszapos zátonyok, folyótorkolatok, ahol kisebb-nagyobb kövek is találhatók. Táplálékát elsõsorban tengeri férgek, valamint ízeltlábúak: bogarak, pókok, bolharákok képezik, de lecsipkedi a különféle hullákra (halak, delfinek stb.) telepedett kétszárnyúakat s ezek lárváit is. Ez utóbbi magatartásformát az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) esetében szintén megfigyelhetjük. Hasonlóképpen, elfogyasztja a kisebb kagylókat, rájár az egyéb madarak, pl. csigaforgató, bakcsó által otthagyott táplálék-maradványokra, halásztelepek, vágóhídak hulladékaira, sõt vannak megfigyelések, amikor fagyott pézsmatulokhúst, elpusztult farkast csipegettek a csigaforgatók. A Magas-Észak kíméletlen életkörülményeihez való alkalmazkodásuk változatos táplálékukban is megnyilvánul. 

  A csigaforgató aránylag magas életkort is megérhet, az eddig legrégebben meggyûrûzött példány 19 év 9 hónap múlva került elõ. E madárka a berni, bonni és hágai egyezmények védelme alatt áll, amelyekhez Románia a 13/1993-as, 13/1998-as illetve 98/2000-es törvények alapján csatlakozott – így befogását, elpusztítását a vadászati törvény bûnténynek minõsiti. 

  Védelmére közvetve, a környezetszennyõdés megelõzésével, tengerparti élõhelyeinek megõrzésével, a mocsaras, kiöntéses területek visszaalakításával kelhetünk, de fontos a törvények betartására nevelõ és az általános természetvédelmet népszerûsítõ tevékenység is. 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>