A pásztormadár legnagyobb inváziós fészkelése Európában

Az Erdélyi Nimród 2002/4-es számában már beszámoltunk egy nagyméretû pásztormadár-beözönlésrõl Dobrudzsába, de az idei inváziós költés arányaiban még ezt is  felülmúlta.

  Ezévben lehetõségem volt pontosabban, részletesebben megfigyelni az egész jelenséget, a beözönlés kezdetétõl távozásuk pillanatáig.

 A pásztormadár (Sturnus roseus) tömegesen beözönlõ inváziós faj, megjelenésük aszályos esztendõkhöz, valamint a sáskák túlszaporodásához kötõdik kontinensünkön. Azokban az években, mikor nem költenek nálunk, tömeges megjelenésüket inváziónak, amikor pedig itt is fészkelnek, inváziós költésnek vagy fészkelésnek nevezzük. Általában kisebb csapatokban érkeznek, és váratlanul jelennek meg, egyik napról a másikra.  Tájainkon május közepétõl július végéig figyelhetõk meg, ezután hirtelen eltûnnek. Távozáskor nagyobb csapatokba verõdve rajzanak vissza eredeti hazajukba – Közép-Ázsiába –, majd India szubtrópusi zónái felé vonulnak, amely legfontosabb telelõhelyük. Az inváziós költõterületet elõször a szülõmadarak hagyják el, így több táplálék marad a fiókák számára. A fiatalok csak 2–3 hét múlva követik õket külön csapatokban.

Az elmúlt években 1998-ban, Enisala mellett, 2002-ben pedig Mahmudia, Somova, valamint Mircea-Vodã helységek melletti kõbányáknál voltak költési megfigyeléseim. A pásztormadarak minden esetben kõbányákban, az itt lévõ sziklafalak repedéseiben vagy kõrakásokban fészkeltek. Megfigyeléseim szerint az utóbbi években egyre gyakoribb jelenség a pásztormadarak inváziója Dobrudzsában. Ezen a vidéken 1996 óta rendszeresen minden évben észleltem invázót, de költéses inváziót személyesen csak a fent említetett években figyeltem meg. Az idén Dobrudzsa nagyrészét bejártam újabb telepek után kutatva. Különbözõ kõbányák övezetében sokszor érdeklõdtem helybéli emberektõl, pásztoroktól, mezõgazdasági munkásoktól. Többen közülük ismerték a pásztormadarat, így értékes információkhoz jutottam, valamint tudomást szereztem régebbi fészkelésekrõl és telepekrõl, amikrõl eddig nem volt tudomásom. Ha csak részben is lehet hinni az elbeszéléseknek, akkor a pásztormadarak 1998 óta már rendszeresen költenek Romániában, ami szintén egyedi példa Európában. Két esetben az információk valósnak bizonyultak: átvizsgálva a kõbányákat, két éves fészekmaradványokra bukkantam, egy esetben pedig frissen elhagyott költõtelep nyomait azonosítottam. Az itt lévõ kõrakások tetején még látható volt ürülékük és épségben voltak az elhagyott fészkek. Kiszáradt, fiatalon megdöglött példányokat is találtam a kõrakásokban, ezért nem is vonható kétsébe egyes adatok hitelessége. Inkább a szakmabeliek „ornitologusok” vezettek félre akaratlanul téves megfigyeléseik következtében. Több esetben telepekrõl beszéltek de ezek a valóságban nem léteztek csak sejteni vélték öket, és bizonygatták hogy itt meg ott látták a madarakat.Tulceán több tucatnyi madarász él de senki nem tudott a város kõfejtõjében lévõ teleprõl, ahol több mint tizezer madár költött az idén.Személyesen értesitettem a Román Madártani Egyesület elnökét a jelenségrõl.

 E szabály nélküli és elõreláthatatlan idõközökben történõ inváziós fészkelés rendszerint aszályos esztendõkben történik és mindig kötõdik a sáskás évekhez. Az idén a vándorsáska (Locusta migratoria), olasz sáska (Calliptamus italicus) és marokkói sáska (Calliptamus maroccanus) rendkívüli elszaporodását észleltem az inváziós területeken, ennek következtében a pásztormadár is sokkal gyakoribb volt. Az elsõ példányokat és kisebb csapatokat május 26-án láttam Murighiol környékén, de május 30-án már többezres létszámú, sáskára vadászó csapatokat találtam a Tulcea, valamint Constanta körüli mezõgazdasági területeken.

A csapatok egy része nagyobb fákon éjszakázott, másik része pedig napnyugta elõtt különbözõ irányokban elrepült. Az országút melletti fákon pihenõ csapatokban párzó példányokat is megfigyeltem, ezért valószínûnek tartottam idei fészkelésüket a dobrudzsai vidéken.

Terepjáróval követtem a repülõ csapatokat, amelyek több esetben is a kõbányák felé repültek. Május 28-án a mahmudiai kõbányában 1100–1200 pásztormadár éjszakázott ugyanazon a kõfalon, ahol a tavaly is költöttek, ennek ellenére június 1-én a madarak már nem tértek ide vissza, és utólag sem költöttek ebben a kõbányában. Valószínûnek tartottam, hogy a sáskás területek közvetlen közelében keresnek majd fészkelésre alkalmas kõbányát, ugyanis a teleptõl távolabb esõ sáskás helyekrõl való táplálékszerzés több energiát és idõt igényel, ami hátrányosan befolyásolja a felnõtt madarak fizikai erõnlétét, valamint a fiatalok fejlõdését. Tapasztalataim szerint a telepek felderítése és kiválasztása mindig az elsõ csapatokban érkezõ a tapasztaltabb madarakra hárul, amelyek a beönzönlést vezetik.

2003. június elején 34 kõbányát vizsgáltam át Dobrudzsában, és sikerült három fészkelõ telepet azonosítani különbözõ kõfejtõben: Tulcea, Movila Goalã és Konstanca mellett.Három hétig tartott a telepek felmérése, a költõállomány számlálása, valamint a költés, fészkelés, majd a fiókaetetés és táplálkozás megfigyelése. Nehéz pontosan felbecsülni a költõ madarak számát, mivel a telepeken kajtár, nem-költõ példányok is tartózkodnak, és ezek is a sziklaüregekben, kõrakásokban éjszakáznak, akárcsak a költõ párok. Gyakran az is elõfordult, hogy egy fészekbejáratot több madár is használt (természetesen olyan esetekben, amikor a bejárati nyílás után az üreg elágazódott). A pontos állományfelmérést még az a tény is nehezítette, hogy a kotló tojókat a hímek etették és gyakran az üregben adták át párjuknak a táplálékot. Nagyobb telepeken nem lehet pontosan felmérni, hogy hány madár tartózkodik számláláskor az üregekben, csak a táplálékért induló vagy a táplálékkal visszatérõ példányokat lehetett számlálni. Becsléseim szerint 2003-ban a tulceai kõbányában kb. 4800–5100 pár, a Movila Goalã-i kõbányában 950–1000 pár, a Konstanca mellettiben pedig mintegy 11.000–12.000 pár költött. Ilyenformán a Dobrudzsában fészkelõ pásztormadarak számát 2003-ban összesen 16.000–18.000-re becsültem, míg a kajtárok – a nem fészkelõ példányok – arányát a költõ madarak egy százalékára lehetett tenni.

Idei fészkelésük csak részben mondható sikeresnek. Július 10 és 11 között a Konstanca melletti teleprõl minegy 40.000–45.000 fiatal pásztormadár repült ki a szülõmadarak kíséretében, amelyek a közeli napraforgó-ültetvények sáskás részeire vezették a még gyengén repülõ fiatalokat. A másik két telep költését a felszíni kõkitermelés megzavarta. A Movila Goalã-i kõbányában berobbantottak egy 300 négyzetméteres sziklafalat, amelyben hozzávetõlegesen 300 pár fészkelt, tönkretéve ezzel a telep egynegyedét. A megmaradt fészekaljak fiókái a normális periódusnál késõbb hagyták el a telepet, amit kizárólag a rendszeres zavarásnak, a felszíni robbantásos kitermelésnek tulajdonítok. Innen csak 3000 fiatal madár repült ki. A tulceai kõbányában is hasonló volt a helyzet. Itt is intenzív kitermelés zajlott, a fiókákat csak késõbb és több napon keresztül vezették el szülök. Nincsenek pontos adataim az innen kirepült fiókák számáról de hozzávetõlegesen 20.000 példányra becsültem létszámukat. Az utóbbi két telep esetében, az emberi beavatkozásnak tulajdoníthatóan, a szülõmadarak képtelenek voltak a telep elhagyását rövidebb intervallumra idõzíteni és két nap alatt lebonyolítani, mint például a tasauli kõbánya esetében láttam. Ebben a kõfejtõben éppen nem folyt kitermelés, ezért mind a költés, mind a fiókanevelés zavarásmentesen, nyugodt körülmények között zajlott le. A fiatalokat csak kizárólag sáskával etették a szülõk. A kikelésüktõl számított 10 nap után már a fészeken kívül táplálták és tanították repülni õket. Érdekes volt megfigyelni, ahogyan a szülõk sáskával teletömött csõrrel néhány méterre csalogatták fiaikat a fészektõl. A gyengébben fejlettek csak a köveken ugrálva, a fejlettebbek pedig sûrû és zajos szárnycsapásokkal követték a táplálékot hordó madarakat. Minden esetben felismerték szüleiket, de gyakran elõfordult, hogy idegen madaraktól is probáltak táplálékot koldulni. 13–15 napos korukban már a fajra jellemzõ meglepetésszerû gyorsasággal hagyták el a telepet, és többé nem tértek ide vissza. Július 13-án már csak egyetlen, fiókáit etetõ pár maradt a telepen. Hihetelennek tûnt, hogy a több tízezres egyedszámú telep alig két nap alatt kiürült. A következõ napokban a mezõgazdasági területeken, leginkább napraforgó-ültetvényeken táplálták sáskával a fiatal madarakat, miközben repülni és vadászni is tanították õket. Több fajta gyümölcsfán is megfigyeltem táplálkozásukat, de leginkább sáskákat fogyasztottak. Éjszakára az országútmenti fákon gyülekeztek. Leggyakrabban nagy termetû, sûrû lombkoronájú nyárfákat választottak: ezeken alig voltak észrevehetõek. Csak nagy tömeget sejtetõ hangjuk után lehetett következtetni, hogy több ezer madár is éjszakázik egy-egy ilyen fán.

Július 18-án reggel a konstancai telep közelében tartozkodó csapatokat az öreg madarak elhagyták: a fiatalokkal alig néhány ivarérett madár maradt. E példányok viselkedése gyámszerû volt, ezért valószínûnek tartom, hogy az itt maradt ivarérett példányok felügyelik és vezetik vissza a fiatalokat eredeti élõhelyükre.

Sajnos a telepek közelében élõ lakosság viszonyulása a pásztormadarakhoz nem utal semmi szimpátiára, lévén hogy a madarak megdézsmálják a gyümölcsfák termését.Védelmük Romániában nem biztosított, nem felel meg a nemzetközi elõírásoknak. A kõbányákban állandó kitermelés folyik és robbantásokat hajtanak végre, ezért évente több ezer fészekalj megy tönkre. Amit nem robbantanak szét, azokat a fészekaljakat megdézsmálják a kóbor kutyák, de olyan esetrõl is van tudomásom, amikor a kecskepásztorok madárfiókákat sütöttek meg táplákozás céljából. Szürkületben, miután a madarak nyugovóra tértek, “a vadászok” szétdobálták a fészkeknek otthont adó kõrakásokat. Az öregebb madarak a bánya tetejére menekültek, de a lapuló fiókákat a pásztorok összefogdosták és kegyetlen módon nyakukat tekerték. A vegyszeres permetezéssel történõ sáskairtás is végzetes lehet a madarakra. Több elhullott példányt találtam olyan mezõgazdasági területeken, amelyeket vegyszerrel kezeltek.
Az ornitologusok viselkedése sem minden esetben pozitiv, ha  tudomást szereznek egy telprõl eszevesztetten fiókás fészkek után kutatnak hogy minél több madarat megyürüzhessenek.Sajnos ez történt a Movila Goalã költõtelep esetében is.Az egyik munkás elmesélte hogy miután a bányatulajdonos a fészkelésrõl értesitette a madártani intézetet, ”erdélyi magyarok” érkeztek gyürüzni. Ezek az eminens erdélyi szakik  engedély nélkül leugrottak „patkolni”, lévén szó egy nagyon ritkán gyürüzhetõ fajról. A baj csak ott kezdödött hogy a megszokott felelõtlenséggel, etikátlanul végezték munkájukat. Este, miután a pásztormadarak fészkelõ üregeikbe huzodtak felhuzták hálóikat majd örjöngõ üvöltésekkel és tapsolással riasztották ki a madarakat. A felriadt telep lakoi  menekülni probáltak de többen a hálokba akadtak melyeket a fészkelõ üregek közelében alitottak fel. A befogott példányok vászonzacskóba kerültek és reggelig  itt kuksoltak amig megmérték öket. A fészekekben lévõ tojások valószinû hogy reggelre kihültek… És mindez a tudomány nevében történt !

 

  A jármüvek is veszélyesek a pásztormadarakra.Esetenként elõfordult hogy a vándorló sáskarajok az országutón keresztül vonultak. Ilyenkor a madarak az aszfalton vadászták a sáskákat mert a sima terepen könnyebben, hamarabb zsákmányul ejtették õket mint a fû között. A sáskákra koncentráló madarak nem figyeltek fel idejében a nagy sebességgel közlekedõ jármûvekre , a szágúldó soförök  pedig nem is fékeztek , ezért többet közülük elgázoltak. Konstanca közelében 11 elgázolt madár tetemére találtam, ezek mind a gyorshajtás áldozatai voltak. A jobb erzésû gépkocsivezetõk idejében dudáltak és ilyenkor a táplálkozó madaraknak volt idejük felrepülni az országutról.

Az idén azonositott telepeken szakmai megfigyeléseken kívül dokumentumfilmet, valamint fényképeket is készítettem, amelyek hitelesen igazolják, hogy a pásztormadár eddigi legnagyobb inváziós fészkelését sikerült azonosítani kontinensünkön. E példanélküli jelenség egyértelmûen a kivételesen száraz, aszályos májusi idõjárásnak és az ennek következtében túlszaporodott sáskapopuláció megjelenésének tulajdonítható.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>