Elterjedési területe Észak-Afrikától az Ibériai félszigeten át északi irányban eléri Dániát, majd Közép Európán át délkeleti irányban megközelíti a Fekete-tengert. De elõfordul Korzikán, az Appenini félszigeten és a Balkánon,  a Kisázsiai félsziget nyugati és déli részén át pedig lehatol egészen Izrael területéig. Hazánkban a tölgyerdõk övétõl a fenyvesekig mindenhol elõfordulhat, de nedvesség igénye miatt szemmel láthatóan a bükkösök övéhez kötõdik legszorosabban. Rejtett életmódja miatt csak ritkán kerül szemünk elé. A hosszabb szárazságot követõ gombanövesztõ esõzések azonban jelentõs számban csalogathatják elõ rejtekhelyükrõl.

  A foltos szalamandra, vagy ahogy a Székelyföldön nevezik, a targyík nemigen téveszthetõ össze más állattal. Viszonylag nagyméretû — gyakran a 20 centiméter hosszúságot is meghaladó — fekete alapszínû testét szabálytalanul elrendezõdõ élénk sárga-narancssárga színû foltok borítják. Lényegében innen származik az állat neve is. Bõre sima és csillogó, a fej két oldalán kiemelkedõ vese alakú fülmirigy-dudorokat találunk. A bõr méregtartalma jelentõs, amely egyúttal megóvja természetes ellenségeitõl. A foltok rajzolata alapján egyedileg is beazonosíthatók az állatok, kiváló támpontot nyújtva ezáltal egy adott terület szalamandra populációjának a felmérésére és dinamikájának nyomon követésére. Ivari dimorfizmus nemigen figyelhetõ meg az állatokon. Mindkét nem teste hát hasi irányban enyhén lapított, a farok hengeres. Az elsõ végtagok 4 ujjban végzõdnek, míg a hátsó lábakon 5 lábujj található.

 Az állatok már kora tavasszal elõbújnak telelõhelyükrõl (fagymentes természetes üregbõl), ahol nemritkán csoportosan vészelik át a téli idõszakot. Márciusban (néhol ennél késõbb) a nõstény 20-30 (de néha akár 70) lárvát rak le, amelyek az elõzõ évi megtermékenyítés nyomán fejlõdnek. Kloákájával úgy helyezkedik el, hogy a lárvák egyenesen a vízbe kerüljenek. Õ maga pedig mindenáron igyekszik elkerülni a vízbe „pottyanást”, mivel úszni egyáltalán nem tud és így könnyen megfulladhat. A  párzási szertartásra rendszerint csak késõbb, a meleg idõszakban, a szárazföldön kerül sor. A hím ilyenkor a nõstény alá furakodik és annak végtagjait körülnyalábolva addig hurcolja a hátán amíg az meg nem nyugszik. Ekkor jellegzetes pózok közepette ondócsomót rak a földre, ahonnan a nõstény azt kloákájával felszippantja. A megtermékenyítés csak késleltetve következik be a nõstényállat testében. A petékbõl fejlõdõ lárvák pedig lényegében csak a következõ tavasszal kerülnek lerakásra, amikorra már elérték a 3 centiméteres hosszúságot. Az átalakulás mintegy 4-5 hónap múlva következik be, de néhányan lárvaállapotban telelnek át. A foltos szalamandra 4 év alatt válik ivaréretté. Természetes ellenségei lényegében csak a lárváknak van (ragadozó halak, békák, stb.). De potenciális veszélyt jelent a lárvák számára a vízszennyezés, a felnõtt állatok számára pedig az ellenõrizetlen erdõirtás, amely jelentõsen megváltoztatja a környezet mikroklímáját, ezáltal fenyegetve az adott terület populációjának fennmaradását.