Bagolyalakúak (Strigiformes): õsi a többi madártól élesen elhatárolódó rendet alkotnak (leginkább a lappantyúkhoz hasonlítanak). Brehm az „Állatok világa” címû kötetében a hajlított csõr és az erõs karmok miatt a ragadozó madarak közé sorolta. Sajnálatos, hogy még napjainkban is hallhatjuk, hogy az éjszakai ragadozóknak minõsítik.

1920-as években Fürbringer a szalakóták rokonait ismerte fel bennük és elválasztotta a ragadozó madaraktól. A ma ismert bagolyfajok száma 300 fölötti, ezek közül Közép-Európában 13 fajuk költ rendszerességgel amelyek nálunk is elõfordulnak. Lábuk többnyire a karmokon tollas (gatyás), hatalmas sarlóalakú hegyes karmokkal ellátott ujjaik száma négy. Három elõreálló ujj közül a külsõ vetélõ, ami azt jelenti, hogy tetszés szerint elõre és hátra is fordítható. A mód felett negy fejükön a szemek elõre néznek, ami nagyon jellegzetessé  teszi a bagolyfejet, amelyekhez hozzájárul az arc sugaras  tollazata az úgynevezett fátyol is.

Mivel emésztõszerveik sem a szaruszerû részeket, sem a csontokat nem emésztik meg a táplálék maradványok a gyomorba  gombóccá formálódnak, amelyet mint köpetet kiöklendeznek (ezek tanulmányozásával megismerhetjük a baglyok étrendjét).

A tojó az elsõ tojás lerakása után költeni kezd, a fiókák is fokozatosan kelnek különbözõ nagyságuak és ha kevés a táplálék a legfiatalabbak rendszerint elpusztulnak.

Régebben a bagolykunyhóvadászat volt a szárnyas ragadozók irtásának egyik leghatásosabb módszere (utóbbi idõben inkább uhuzás néven ismert).

Mindez sajnos hozzájárult a ragadozó madarak és az uhuk megtizedeléséhez. A ragadozó madarak vadászata már régen korlátozott, a baglyok pedig szigorúan védettek. Ez a vadászati forma ma már csak korlátozottan, a nem védett varjúfélékre (szürke varjú, vetési varjú, szarka, szajkóra) és mûuhuval engedélyezett.

Bagolyfejû: -nek hívták a sárgalábú kerekfejû erdei szalonkát, amely utóbb jon mint a kéklábú szálláscsináló (ma ezeket egy feltételezett alfajnak tekintik).

Bakba kötni : az õzet és zergét szokták ha négy lábát keresztbe összekötik

Barcog:  a dámbika rigyetéskor (párzási idõszak) de régebben így nevezték a zergebak röfögõ torokgangját az üzekedés idején, sõt még a fogolykakas cserregõ hangja, amelyet rendszerint estefelé hallhat vagy ha a szétszórt csapatját összehívja.

Barkácsolás : más néven cserkelés vagy cserkészés ami a vadászandó terület figyelmes, lassú halk végigjárása. Az utóbbi idõben azonban inkább a kocsival (vagy gépkocsival) való megközelítésre használják.

Bezoárgolyó vagy bezoárkõ : szilárdan összecsomósodott szõrlabdák vagy növényi emésztetlen rostgombócok a kéródzõk elõgyomrában (szarvas, õz, zerge). Az elnevezését azért kapta, mert a bezoár kecskéknél fordul elõ leggyakrabban.

Boszorkánygyûrû : az õzbak az üzekedési idõszakban a vele incselkedõ sutát körbe-körbe hajtja huzamosabb ideig így a leteposott növényzetben kör keletkezik amelyet nevezünk boszorkánygyûrûnek.

Céltávcsõ : Optikai célzóberendezés a jobb célzás eléréséhez, különösen a golyós fegyverek optikai kiegészítõ segédeszköze. A gyenge látásviszonyok és a nagy távolság esetén a célzási folyamatot is leegyszerûsiti. Míg a nyílt irányzékkal való célzásnál három rögzitett pontot kell összhangba hozni: a nézõkét, a célgömböt és a célzott tárgyat, itt csak kettõt a szálkeresztet és a célt. A különbözõ gyértmányu és teljesíttményû fegyvertávcsövek lehetnek fix – és állítható nagyságuak. A felszerelésének három legismertebb módja: a csúszósínes, a bilincses és a patentzáras. A távcsövek bepárásodása kiküszöbölése érdekében az összeszerelés alkalmával minden nedves levegõt eltávolítanak a távcsõ belsejébõl. Ezt száraz gázzal (nitrogénnel) helyetesítik. A céltávcsõ hármas lencserendszerbõl áll: a tárgylencse, a forditólencse és a szemlencse. Teljes képet akkor látunk, ha a szemünket a szemlencsétõl 8 cm. távolságra tartjuk. Ez a biztonsági távolság azárt kell, hogy a fegyver hátralökése következtében a távcsõ ne sértse fel a szemöldökünket.

A céltávcsõ nagyítása és fényereje meghatározza alkalmazásának lehetõségét. Például adott egy 1,5 – 8 x 42-es céltávcsõ (az elsõ számok azt jelentik, hogy a nagyítás értéke másféltõl nyolcszorosig állítható, a szorzójel utáni szám pedig a tárgylencse átmérõjét mm.-ben). A céltávcsõ megválasztásánál elsõsorban arra  kell figyelnünk, hogy fényerejét megfelelõen ki tudjuk használni. A fényerõ a kilépési pupilla négyzete.  A kilépési pupillát a tárgylencse átmérõjének és nagyításának hányadosaként számítjuk ki. Például egy 6×42-es fix távcsövû fényereje 49, kilépési pupillája 42/6=7. Ezt az értéket egy középkorú ember még többnyire ki tudja használni, hiszen pupillája körülbelül ilyen átmérõjûre képes kitágulni. Egy ilyen távcsõ rossz fényviszonyok között is elég jól használható, hiszen szürkületi értéke elég nagy: 15,9 (ezt úgy számítjuk ki, hogy a nagyítást szorozzuk a tárgylencse átmérõjével mm-ben, és az eredménybõl négyzetgyököt vonunk).

  Megjegyzés: a céltávcsövek optikai teljesítõképességének jellemzõi azonosak a kézi messzelátóéval (keresõtávcsõ).

Choke : (ejtsd:csokk) a sörétespuskák csõszájszûkítésének angol elnevezése.

A töltényûrnél a legvastagabb a csõ fala 3-5 mm. A csõtorkolatnál a falvastagság 1-2,5 mm. Az átmeneti kúp segíti a sörét csõbe való bejutását. Alakja kúpos, ezért konusznak is nevezik. A csõfurat kétféle lehet:

-hengeres furat: a konusztól a csõ végéig az átmérõ mindenütt egyforma

-szûkitett furat (choke): a csõ végétõl számitott 4-6 cm távolságra szûkítõkúppal 0,4-1,2 mm-re csökkentik a csõfuratot. A szûkítés a sörétrajt zömiti. Így a csõ végét  elhagyva a sörétraj hosszabb ideig együtt repül, kisebb a légellenállás, nagyobb az átütõerõ, nagyobb távolságra lehet lõni. A hengeres furat 40-45 %-os szórást biztosít. A szûkítés méretét és az azoknak megfelelõ százalékos törtszámmal adják meg: ¼ choke: 55%; ½ choke: 60%; ¾ choke 65%; 1/1 szükítés pedig 70% szórást  biztosít. A dupla csövûfegyvereknél az egyik csõ gyakrabban erõsebben szûkitett. A kevésbé szûkitett csõ közelebbi lövéshez vehetõ igénybe. Rendszerint a jobb (lapátcsõ) vagy az alsó (bock) csõ ½ choke, a bal vagy a felsõ csõ ¾ choke szûkítésû.

CIC  (Conseil International de la Chasse): Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács. 1930-ban jött létre 23 alapító ország hozzájárulásával és párizsi székhellyel. Értelmi szerzõje Maxim Ducrocq a francia Hubertusz Vadász Klub elnöke 1927-ben már felvetette egy politikától mentes csak szakmai alapokon megalakítandó vadászati, vadvédelmi szervezet megalakítását.