Mi az a tapló, ami lehet egy ütet, és akkor a szólás szerint nem sokat ér? Mi az a tapló, amelyet egy másik szólás szerint, ha a fülébe teszünk valakinek – fõképp, ha parázslik – mindjárt fontos valami, olyasmire utal, ami felcsigázza érdeklõdésünket? Egy harmadik szólásunk szerint könnyû a gombát letaposni, azaz bántani azt, aki nem tudja megvédeni magát; a tapló, így a tárgyalt két taplóféle sem könnyen lábbal tiporható gomba, ugyanis a fán no, annak a törzsén, gyakran bizony elég magasan.
Sokat elárulnak a taplóról helyi elnevezéseik. Felsorolom a bükkfatapló azon népi neveit, amelyeket terepmunkám során jegyezhettem le szerte a Kárpát-medencében (elõfordulásuk gyakoriságának hozzávetõleges sorrendjében): tapló, topló, taplógomba, toplógomba, fagomba, bükkfagomba, bikkfatopló, bikkfatapló, bükkfatapló, toplóu, taplóugomba, csirj …
Kalmár Zoltán mikológus egyik írásában életmentõ taplókról beszél, az emberiség áldásaként emlegeti fõképp a bükkfataplót nagyon is indokoltan, de legalább ennyire jogos azonban a taplógombákról úgy beszélni, mint a fák „vámpírjairól”. Élõsködõ gombák taplóink (Polyporacae), fonalaik szétterjednek a fa sejtjei közt és sokszor behálózzák az egész fatest anyagát, elszívják a fa tápanyagait, és ennek következtében a fa egyre több része elhal, végül akár az egész fa kiszárad. A hegyvidéki bükkfaerdõkben nagy kárt okozó bükkfatapló oxidok óta használatos tûz csiholására – a parázstapló (Phellinus igniarius) mellett -, vérzéscsillapításra, különféle az embernek tetszõ s hasznára levõ tárgy készítésére. Ellentmondásos lény, mint például az ember. Fontossága viszont kétségtelen. Elsõsorban azért, mert egyik építõköve a Természetnek. Nem mellékes, hogy több taplóféle ízletes, sõt gyógyhatású tápláléka az õt ismerõ, becsülõ embernek (például a kései laskagomba, a Pleurotus ostreatus).
Tudomásunk van róla, hogy a Bakonyban és Sóvidéken élnek, éltek a taplókkal mint vérzéscsillapítókkal. A bükkfatapló sebtapaszként szolgál olykor ma is a Székelyföldön. Fejfájás, izzadság, sõt aranyér elleni felhasználásáról a mai magyar népi gyógyászatban korondi adatok tanúskodnak.
A Vajdaságban ismert igénybevétele a rovarok (például szúnyogok) elleni füstöléskor. A Székelyföldön a méhek füstöléséhez napjainkban is gyakran használják.
A távolabbi franciák, észak-amerikai indiánok pedig a magyarokhoz meg osztrákokhoz hasonlóan élnek ugyancsak vérzéscsillapítóként a bükkfataplóval.
A bükkfataplót és a nyírfataplót használják fel a sóvidéki Korondon különféle használati meg dísztárgyak készítésére az ottani toplászok akik nagy hozzáértéssel gyakorolják ezt a világon sehol másutt csak Korondon honos népi mesterséget, a népi iparmûvészet eme egyedülálló ágát, válfaját. Jelentõs mennyiségû taplóárut adnak el ma is, noha egyre nehezebb a nyersanyag beszerzése. A Kárpátok bükköseiben újabban folyó erdõgazdálkodás nem kedvez a taplóképzõdésnek. A taplószedõk által gyakrabban felkeresett helyek (A Kárpátok romániai gerince végig, úgy 1000-1500 m magasságban): Laposnya (Régenen felül), Leánykamezõ – , Szováta, Maros-mente, Görgényi-havasok, Kereszt-hegy, Hargita, Piatra-Neamt környéke, Borszék, Tölgyes, Bélbor, Szék-patak, Holló (Borszék mellett), Besztercei-havasok, Burgó és környéke, Üvegcsûr, Isten széke, Cserna völgye, Petrozsény és környéke, Zsil völgye, Kovászna, Kommandó, Szeszina völgye, Zsilka völgye, Kicsi és Nagy Ciba, Sikaszó, Libán, Ivó, Berecki-havasok, Csíki- és Gyergyói-havasok, Boros mezeje, Bolygó (utóbbiak Varság mellett), Gutin, Máramarosi-havasok, Torockói-havasok, Páring, Retyezát, Vulkán.
A taplómunkák árusításának fontosabb helyei Romániában (România, Rumänien, Roumanie, Romania): Korond, Szováta, Gyilkos-tó, Borszék, Tusnádfürdõ, Brassó-Pojána, Sinaia, Predeal, Herkulesfürdõ, Félixfürdõ, Slanic-Moldova, Govora, Buzias, Nagyszeben – Dumbráva (Dumbrava Sibiu), Vizakna, Bazna, Fekete-tenger partja. Magyarországon: Balaton (Balatonfüred, Tihany), Budapest (Kõbánya, piac, …), Esztergom.
  A taplóáru-választék nem nagyobb, mint régen. Ma már ritkán, illetve aligha készítenek övet, újságtartót, papucsot, párnát, labdát például. A szokásos kínálat: kalap, sapka (ez utóbbiakat kínálják úgy, hogy: télen fûtt, nyáron hûtt), terítõ (kerek és ovális), táska, tûpárna, egér, kép, marcisor (egyféle melldísz, ajándéktárgy, amelyet tájainkon március elsejei szokásukhoz a románok igényelnek), kefetartó. A vevõk nem csupán romániaiak és magyarországiak. Sok külföldi vásárol a (fõleg a Felszegen lakó) toplászoktól. Például Németországba, Franciaországba, Amerikába, Japánba, Svájcba, Törökországba is eljutott a korondi tapló. Az 1895-i világkiállításon nagy sikere volt Filep János postamesternek, akihez a toplászat nagyarányú elterjesztése fûzõdik; portékáját Párizsban, Londonban is vették. Híres régebbi taplótermék-vásárlók: Stefánia trónörökösnõ, József fõherceg.
A toplászok ízlését dicséri, hogy díszítõmotívumaik többnyire egyszerûek, szépek, hagyományosak.