Vadászati kifejezések magyarázó szótára (1): A – Á

Az egy­sé­ges ma­gyar va­dász­nyelv ki­ala­kí­tá­sa ér­de­ké­ben, elõ­de­ink is nagy erõ­fe­szí­tést tet­tek. Bérczy Kár­oly 1860-ban el­ké­szí­tet­te és ki­ad­ta a Va­dá­sza­ti mû­szó­tár-t. Hat­van­öt év múl­va,1925-ben je­lent meg elõ­ször Kékessy Lász­ló: A ma­gyar va­dász ké­zi­köny­ve – A ma­gyar va­dász­nyelv szó­tá­ra az­zal a cél­lal, hogy meg­te­remt­se a ma­gyar va­dász­le­xi­kon alap­ját. Saj­nos, ez a le­xi­kon még a mai na­pig sem lá­tott nap­vi­lá­got.

1997-ben ad­ták ki ma­gyar nyel­ven  a Va­dá­sza­ti le­xi­kont, amely a né­met Jagdle­xi­kon ma­gyar át­dol­go­zá­sa.

Az évek so­rán a va­dá­sza­ti ta­pasz­ta­la­tok gaz­da­go­dá­sa, a hoz­zá­kap­cso­ló­dó tu­do­má­nyos is­me­re­tek ki­szé­le­se­dé­se egy­re szer­te­ága­zób­bá te­szi a va­dá­szat té­ma­kör­ét. Sok va­dá­szat­tal kap­cso­la­tos ré­gi szó fe­le­dés­be me­rült. A hasz­ná­lat­ban lé­võk ér­tel­me­zé­se több eset­ben nem az egy­sé­ges ma­gyar va­dász­nyelv­nek meg­fe­le­lõ. Ezért 2004-tõl a fon­to­sabb va­dász ki­fe­je­zé­sek ma­gya­rá­za­tát, ér­tel­me­zé­sét ad­juk köz­re lapunkban, a he­lyes ma­gyar va­dász­nyelv meg­õr­zé­se va­la­mint hasz­ná­la­ta ér­de­ké­ben.

A szer­kesz­tõ­ség

ABC-lövedék:tombak (rézötvözet cinkkel és esetenként ónnal) golyóspuska-lövedék, amelynek hegyében kúpos ólommagot helyeznek el. Becsapódáskor az ólom a lövedék elülsõ részét, – a köpenyt – darabokra szakítja, a darabok, mint a virág szirmai, hátrahajolnak, de még csontlövés esetén sem válnak le. A lövedék mintegy keresztülfúrja magát – nagy energialeadás közben – a vadon. Igen erõs sokkhatása van, kiváló a ballisztikai tulajdonságai, ezért korszerû lövedékfajta, a jövõ vadászlõszere.

 

Acélsörét: lágyvas sörét, amelynek a neve Amerikában „steel shot” (acéltöltet) Nálunk tévesen „acélsörét”-nek hívják. Azért volt szükség a használatára, mert 1976-os statisztikai adatok szerint az USA-ban 2,4 millió szárnyasvad hullott el lenyelt ólomsörét okozta mérgezés következtében (az ólomsörét összmennyiségét pedig több mint 2500 tonnára becsülték).

 

Agancs: 1860-as képzõdésû mûszó, régebbi szakíróink a szarvasfélék fejdíszét egyszerûen „szarv”-nak nevezték. Minden valószínûség szerint az „aggatni” igétõl származik, ugyanis a német vadászszabály szerint „ág”-nak az agancs azon nyúlványa számít, amelyre a vadászkürt zsinórját fel lehet aggatni. A szarvasfélék homlokfegyverei csontállományból állanak, amelyek évente újraképzõdnek. A fejlõdés ideje alatt a körülötte levõ rövid szõrû bõrt háncsnak vagy barkának nevezzük, amelyet számos véredény lát el, ezért puha, de a foszforsavas mész lerakódása által, fokozatosan megszilárdul. A háncstól az állat dörzsölés által szabadul meg. A szarvasfélék agancsaikat minden évben lehullatják, ami a koszorú alatti csontfaló sejtek által válik lehetõvé. Ez szoros kapcsolatban áll a nemi hormonokkal, ezért ha a herék megsérülnek és nem tudnak elegendõ nemi hormont termelni, akkor burjánzás alakul ki (pld. parókás agancs).

 

Aggaték: Kisebb szárnyasvad szállítására használják, így biztosítjuk a vad kihûlését. Összekötözött bõr- vagy kenderzsinórokból áll, amelynek végén gyûrû található. Ezek segítségével hurkot készíthetünk és felfüggeszthetjük a zsákmányt.

 

Agyaggalamb: rendszerint kerámiából, esetleg mûanyagból elõállított tányérformájú dobókorong, amelyet dobógéppel röpítenek ki a sörétlövéshez. Önálló sportág, de gyakorlati célokra is szolgál. Az agyaggalamblövés megnevezés onnan származik, hogy régebben ládából kiengedett házigalambokra lövöldöztek. Ezeket elsõsorban állatvédelmi szempontból helyettesítették korongokkal. A sportlövészetnek (koronglövészet) két különbözõ ága ismert: a trap- és skeetlövészet. Kizárólag a szabályoknak megfelelõ lõtéren megengedett. A trapplövészetnél a korongvetõ a lövõ elõtt 15 méterre egy árokból veti a korongot, amelyet a vadász vállhoz emelt puskával vár. A skeet-lövésnél a lövõ csípõmagasságban tartott fegyverrel áll, és a dobótoronyból kirepülõ korongra tüzel. A skeet-lövõpálya félkör alakú, két végpontján vannak a magas és alacsony dobótornyok. A félkörön összesen 7 állás van, a nyolcadik a félkör közepén, és a lövõ összesen 25 lövést ad le. Az 1, 2, 6 és 7. lõállásokból duplát is kell lõni a mindkét toronyból egyszerre röpített korongokra. A napjainkban használt toronykakas-lövészet lényege, hogy magas toronyból vetik a korongot, s a lõállások elé helyezett palánkkal még a vadász rálátását is korlátozzák. Napjainkra kialakultak a koronglövés pontos szabályai és a sportágat felvették az olimpiai játékok sorába.

 

Agyar: a vaddisznó erõsen fejlett szemfogai, amelyeket szerszámként a talaj feltöréséhez, valamint támadó- és védekezõfegyverként használ. A kan agyarai különösen fejlettek, amelyeket felsõ (kis) és alsó (nagy) agyaraknak nevezzük. Az alsó agyar 2/3-ad része az állkapocsban helyezkedik el. Az agyarak a rendszeres fenés miatt hegyesek és nagyon éles szélûek. Mind a kan, mind a koca agyarai (a koca esetében kampónak nevezzük) nyílt gyökerû fogak, amelyek a korral tovább nõnek és ez által a kopást kiegyenlítik. Ha hiányzik a szemközti fogazat, akkor hosszúra kigörbülve nõnek. Az agyaras elnevezést az 5 éven felüli vadkanra használják, az öreg kant remete-kannak nevezik. Az agyar trófeának számít és nemzetközi képlet szerint bírálják el. Rendellenes megvastagodást, kinövést a méréskor nem lehet figyelembe venni. A kapott nemzetközi pontokhoz még hozzáadódnak a szépségpontok (figyelembe kell venni az agyar színét, ívelését, a koptatás felületét és a szimmetriát) és levonódnak pontok az eltérõ hosszért, szélességéért és formájáért. A sérült agyarak nem számítanak szabálytalannak. A teljesen szabálytalan agyarak nem értékelhetõk.

 

Álcsülök: a párosujjúak patái; az ujjhegyen járásra való átállása során az az állat eredetileg öt ujjából csak kettõ maradt használatban, ezeket csülköknek nevezzük, és a kis körömpárt (csülkei fölött levõ szaru kinövést) pedig álcsülöknek, fattyúcsülöknek, csülökkörömnek vagy fûkörömnek nevezzük. Az álcsülök (fûköröm) a vaddisznó nyomán mindig jól látszik, más csülkösvad esetén csak akkor figyelhetjük meg, ha a csülök mélyen nyomódik a talajba.

 

Ártemisz: a görögöknél a vadászat, a vadászok és a vad istennõje. A monda szerint Ártemisz és Apollón (a mûvészetek pártfogója), mint ikertestvérek Zeusz és Léto gyermekeiként születtek meg Délosz szigetén. Kezdetben a házi- és vadállatok védelmezõje volt. Ábrázolása (a legrégibb idõkben néha nõsténymedve alakjában) kedvelt tárgya az antik mûvészetnek. Ártemiszt istennõként legtöbbször állva, ruhában, merev tartásban, testhez tapadó karokkal ábrázolják. Az istennõ Columnája: balkezében íj, jobbjában fáklya, lépõ állásban és talpig érõ ruhában eleveníti meg. Híres volt az efeszoszi Ártemisz templom. A versailles-inak nevezett Ártemisz: vadásznõként mutatja az istennõt, szarvastehénnel az oldalán. A római mitológiában Dianát azonosították a görög Ártemisszel. A germán törzsek vadászistennõje a csodálatos szépségû, szõke hajú, karcsú Skade. 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>