A szívgomba a magyar népigyógyításban

  Az odvas keltike (Corydalis cava) illetve az ujjas keltike (Corydalis solida) – szívgomba, szûgomba: olyan virágos növény, amely gumóját moldvai és székelyföldi magyar felhasználói egyértelmûen gombának tartják, noha tudják, hogy a szûgomba burjánbó’ lesz. Valószínû, hogy csupán e két faj neve a szûgomba. Pázmány Dénes (Növényhatározó, Dacia, Bukarest, 1983: 79.) növényhatározójában azt írja, hogy e két faj hasonló helyeken, többnyire együtt terem. Abban egyezik a háromszéki, udvarhelyszéki meg a moldvai magyar néphit, hogy egyik faja inkább a nõknek, a másik inkább a férfiaknak való orvosság, csupán az elkülönítés mikéntje különbözõ (Moldvában a virág színe és – miképp Háromszéken, Udvarhelyszéken – a gumó üreges vagy tömör volta alapján jártak el). Az azonosításban a botanikához nálam jobban értõ segítõtársaim voltak: Pálfalvi Pál, Puskás Attila és Kakas Zoltán.

  Az elnevezéseket illetõen is érdekes a szívgomba esete, kitér erre egy tárca is, mely a Székely Nemzetben jelent meg (Borivó:  A „szûgomba”.  Székely Nemzet, 1902, XX. évf., 51. sz., április 5.).  Magyar és latin tudományos neve is változott az idõk folyamán. A népi neveket illetõen általában kevesebb a koronkénti változás, de nagyobb a változatosság területenként. Gyergyóban szívgombának, szûgombának, vadszik-lidának nevezik, a mezõségi Vajdakamaráson bárányvirágnak mondják az ujjas keltikét.  Nem kizárt, hogy román hatásra, népi etimológiával jött létre ez a név. Constantin Drãgulescu (Bota-nica popularã în Þara Fãgãraºului. Ed. Constant, Sibiu, 1995) Nagyszeben környékérõl említi a brebenel román népi nevet. A keltikének (Corydalis) tudunk még a következõ népi neveirõl is: kakasbandikó, kakasláb, kakassarok, kakasvirág, kecskeláb, lehelkürtje, Szent György-búza. Melius Péternél földfüsti néven fordul elõ 1578-ban (Herbárium). A román etnobotanikai szótár közöl egy XIX. századi magyar népi nevet, melyet máshol nem találtam a szakirodalomban: Szentgyörgy virága. Szabó Attila a Melius-könyvhöz írt jegyzeteiben a kerek almájú farkasalma, hüvelykés földfüsti, kakastaré neveket is feltünteti az eddig említetteken kívül.

  Amint leggyakrabban használt neve is jelzi, elsõsorban a népi gyógyításban juttatja szóhoz a magyar néphagyomány a szívgombát, no de az sem mellékes, hogy díszként is elõfordul. Kiskertbe való áttelepítése Moldvában (például Gorzafalva község Zöldlonka nevû falujában) és a Gyergyói-meden-cében egyaránt ismert.

  Moldvában ismeri, használja leginkább a magyarság, igazi kultusza van a szûgombának az ottani magyarság körében. Mindezt sok-sok adat támasztja alá, melyek közül csupán szemelgetek a továbbiakban.

Kék virágocskájú a férfijé, az asszonyé fejér. Kiássák a fõdbõ, kiásnak tizet, megkapnak egyet (Zöldlonka).

  Héját levéve megtörik, egy pohár vízben tartják úgy fél órát, aztán kiskanállal kavargatják, pálinkáspohárba teszik, feltöltik vízzel, és naponta háromszor isszák: reggel étel elõtt, délben meg este étel után. Nem véletlenül kell háromszor bevenni ezt a csodaszert, érvényesül a bûvös számok (ezúttal a hármas) szimbolikája. Fontosnak ítélik, hogy aztán reá kell feküdni a szívre, így hat igazán ez a szívnek jó orvosság.

 A szûgomba burjánbó’ lesz. Nem mindenütt menen. A Sárosába van. Legrégebb – még édesanyámma’ – a Veresmart alatt szedtük. Szüvitõl jó uruság. Májba (‘májusba’) terem, erdõbe, fenyõsbe s bikkesbe. Miko’ a szengyörgyi saláta virágzik, akkor ez is. Síkos a lapija. Kék virágocskájú a férfijé, az asszonyé fejér. Kiássák a fõdbõ’, kiásnak tizet, megkapnak egyet. A múltkor egy nagy kasornyáva’ hoztak Dzselikáék (Gelicáék).

Héját leveszik, megtörik borstörõbe’, egy pohár vízbe’ tarcsák. Fél órába, aztán kalánkáva’ összekeverik, pálinkáspohárba teszik, feltöltik vízze’, s megiszszák étel elõtt regge’, délbe’ s este étel után. S reáfeküsznek a szívhez. A szü-vitõl jó uruság a szûgomba. Lapija, mind a harangvirágé. 

Tesvéremhez sokan mennek haza. Mãrginábó’, Bahánábó’. Valamicskét adnak érte, lisztet, pénzt. (Zöldlonka)

Íme mit mond a testvér:

  A kályha tetejin szárítottam. Nyersen megvagdaltam, megmostam elõre, meghántottam a feteke héjátó’. A nagyobbacskának jó üressége van.   A pilula sokat nem használ, ez igen. Leõröltem a borsörlõve’, s csijáltam meg teának. A két-három esztendõs a likas gombacska, de nem válogatunk, törjük meg mindet. Amiko’ azt megissza az ember, pálinkát nem iszik akkor nap. Két-három órát is hagyják a vízbe’, aztán isszák meg. Az oláhok nem ismerik, oláhul bureþi de inimã a neve. Rekecsinbe’ is adtuk el. Olyan drága uruság ez, csak nem tudják a népek, hogy megvegyék.  (Gorzafalva)

  Mondhatni, hogy az egész moldvai magyarság körében ismert és nagyrabecsült a szûgomba. Például Klézsén, Lujzikalagorban és Puszti-nán, de máshol is.

  Klézsén hasonlóképp élnek vele, mint Gorzafalván. Az eltérés fõleg abban van, hogy általában nem õrölik meg a gumót, s nem csupán vízzel, de pálinkával is isszák, illetve inkább eszik.

  Rekecsinbe’ van szûgomba, fehér virágú embereknek, kék asszonyoknak való. Jó, miko sér (‘fáj’) a szüved. 

Szûgomba itt nincs, csak Alsóreke-csinen idécskébb, amarra  az erdõ szélibe’. 

Mossuk, majd felfûzzük cérnára és száriccsuk. Lehet pálinkáva’ s tiszta vízze’ enni. Pálinkába épen teszik, godán pálinkába, amelik kétsze’ van megfõzve. A fehér virágú keményebb, nem romlik el a pityókája mind a kék virágúnak, a kéké hama’ apad el, telik el. Teliholdra kell gyûteni a szûgombát, hogy ne romojan e’.  Leányom, melik Gjorgénba (Gyergyószentmiklóson) van, sért a szüve, túrta a nyálát. Az orvos amit adott, nem használt. Ez használt, azóta nem sér a szíve, vette bé a pityókát – felet vagy egészet – vízze’. Megcserkáltam, egyformán használ a fehér s a kék. Vagyon veres virágú is. (Klézse)

Lujzikalagori adatközlõm a szûgombát megtörte, felfûzte cérnára majd szenteltvízbe tette, naponta háromszor itta.  – Szen Dzsördzs elõtt dzsüjtik – mondta. 

  Pusztinán az eddigiektõl eltérõen arról hallottak, hogy a szûgombát borba áztatták és a levet itták. Ugyancsak innen jelzik, hogy a szívgomba árt, ha a kelleténél többet fogyasztanak belõle.

  A szûgombát, hallottam, 12–14 napig tartották borba’, s a levit innák meg benvaló hibának. A szûgombát orvosságnak béveszik egészbe, szûfájásra. Szûgomba, úgy mondják annak, olyan mind a fokhagyma, csak külön áll. Kiásod a tövit kapacskával, akarmivel, botval is ki lehet venni. Elteszed most tavasszal, megszárad, s használad. 

Háromszor napjába’ egy szemet, kettõt. Veszel egy kicsi nádvizet hozzája, me’ erõs keserû, azonna’ e’facsarja a szájadat. Lehet tenni vízbe is, csinálsz egyféle csájt (‘teát’) belõle, szirupot, ahogy mondják, s abbó’ iszogatol kicsi borjú pohárkáva’, sokat nem lehet me’ akkor ront, me’ megállítja akkor a szüvedet, meg es gyógyíccsa, de meg es tudja állítani. Csak a szûre jó. 

  Csíkból van arra adat, hogy a gyógyuláshoz kilenc darab szügombát  kell bevenni (Benedek H. Erika: Adalékok egy moldvai csángó falu népi növényismeretéhez. In: A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. sz. Kolozsvár, 1997: 156.).

  Végül a moldvai magyarok kapcsán még egyetlen adatot említek, azt, hogy ismeretére a bukovinai magyarok körébõl is van – szûkszavú – jelzésünk (Grynaeus–Szabó A bukovinai hadik-falvi székelyek növényei. Növénynevek, növényismeret és -felhasználás. In‑: A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve, 10. sz. Kolozsvár,  2002: 220.).

Háromszéken is híre van a szûgombának:

  A szûgombának nagy gyógyereje volt. Orbán Ferenc háza véginél nõtt, mondják, mintha élõ lett volna, olyan volt. Például  a Kósa Ferenc nevû vásárhelyi mézeskalácsos attól gyógyult meg. (Bélafalva)

Nem kell tehát csodálkoznunk azon, ha régebbi újságban, a Székely Nemzetben, tárca fõhõseként találkozunk a szûgombával. Már a múlt század elején kihalófélben lévõ szónak tartja az újságíró (valószínûleg Barátosi Bibó József rejtõzik az álnév mögött), fõképp zágoni, papolci és barátosi öregasszonyoktól hallotta emlegetni.  Pontos megfigyelésre vall, hogy papolci ember nyomán jelzi: „Kétféle, az egyik likas belü, a fejérnépnek való, a másik tömött belü, e férfiunak való orvosság. A kinek a szive fáj, egy szûgombát porrátörve vizbe vagy pálinkába igyék bé s megkönnyebbül tõle.  Jó orvosság, próbálták sokan.”

Borivó hivatkozik Borbás Vincére, ki azt írja a keltikékrõl, hogy: „Több faja officinalis. Többnyire gumójuk van, Oláh- és Moldvaország népe burgonyamódjára elkészítve eszi.”

 Csíkban még többet hallani jelenleg a szûgombáról, mint Háromszéken: A szívgombát tejbe kell tenni, s jó a szívre, májra, epére (Csíkborzsova). Ezúttal nem a bal (nõi) és a jobb (férfi) jelképes jelentése szerint járnak el, amint azt Moldvában tették. Csíkszendomo-koson a szívgomba három napig vízben áztatott levét szíverõsítõ hatásáért asztma ellen isszák. Savanyútejjel öszszefõzve szívrehoma  ellen használják (Dr. Balázs Lajos:  Csíkszentdomokos.  Csíkszereda, 1999: 32–33.). 

Gyergyóból és Gyimesbõl is adatolt a szívgomba ismerete (Lásd még Rab János: Népi növényismeret a Gyergyói-medencében. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001: 130, 140.).

  Mit mond a szívgombáról a mai orvostudomány, a mai természetgyógyászat? Nem kívánok erre kimerítõ választ adni, csak két könyvre hivatkozom, egyik a gyógynövényismeretrõl szól, említi a Corydalis cavát (Rácz és tsai: Gyógynövényismeret. Ceres, Bukarest, 1984: 137.), a másik pedig Maria Treben napjainkban nagyon elterjedt és használt Egészség Isten patikájából címû munkája, mely nem is említi. Ráczék máskülönben azt emelik ki, hogy erõs hatású alkaloidtartalmának fõ összetevõje a bulbokapnin, s ritkán, de azért használják a készítményeit a Parkinson-kór  esetén.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a szívgomba elsõsorban a magyar nyelvterület keleti részén ismert és nagyrabecsült, Legnyugatibb adatunk rá Kalotaszegrõl van. Keleten is legtöbbre a legkeletibb és legarchaikusabb közösség tartja a szûgombát, a moldvai magyarok. 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>