A franciaországi farkasok helyzetérõl

  Az utóbbi idõben heves vitát váltott ki Franciaországban az tény, hogy engedélyezték négy farkas kilövését, mert felfaltak néhány juhot. A temészetvédõk perbefogták a hatóságokat és arra kényszerítették õket,  hogy vonják viszsza a kilövési engedélyeket és fizessék meg a gazdáknak okozott károkat, mivel a Berni Egyezmény a farkast is Európa-szerte  védett állatnak nyilvánította. A természetvédõk tehát pert nyertek, és a helyzet egyenlõre megoldottnak látszik. Nálunk, Romániában is hasonló módon lehetne eljárni: a kárvallott gazdát kártalalanítani kellene,  és  a helyzetet nemcsak a farkasok kilövésével kellene megoldani, hanem törvényeink  szerint a vadásztársulatokat is kötelezni a ragadozók által okozott vadkárok kifizetésére.
Soha egyetlen állat sem izgatta anyira a képzeletvilágot mint a farkas! Évezredek óta kísértett álmainkban és félelmeinkben,  beköltözött lelkivilágunkba. Mi mindennel nem vádolták, mi mindenért meg nem büntették? Olyannyira, hogy több mint egy félévszázad alatt teljesen kiirtották Franciaország területérõl. De most a farkas viszszatért Franciaországba. 1992 óta visszatelepült a Mercantour-hegységbe, manapság pedig az Alpok vidékének egy részébe. Hogyan sikerült ez neki? Milyen utakon tért vissza Olaszországból, az Abruzzi vidékérõl? Hogyan kerülte el a csapdaállítókat és vadászokat? Milyen hegyi utakon sikerült újra belopakodnia francia területekre? Ez az õ talánya, ez az õ titka!

  A fontos az, hogy még egy második esélyt ad a franciáknak, kétségkívül az utolsót. Azt az esélyt, hogy a vadászoknak és az állattartó gazdáknak újra kell gondolniuk a helyzetet, hogy  erõszakmentes módon helyezzék új alapokra a vadak világához, a környezethez fûzõdõ viszonyunkat. Bolygónknak drámai válsághelyzetet kell átvészelnie, amelynek során a közeljövõben több ezernyi növény- és állatfaj fog örökre eltûnni. A fajok  változatosságának valamint a biodiverzitásnak a  megõrzése nem csupán  szónoki frázis, hanem mindenki számára emberi kötelezetteség. Ezen a téren nyilvánvalóan a legkönnyebb megleckéztetni a nyomorral, háborúkkal és járványokkal küszködõ Afrikát.

De ha jobban belegondolunk Európában a farkasok tulajdonképpen a mi „oroszlánjaink”, és  ma már megvan a lehetõségünk ahhoz, hogy igazi együttélésben éljünk velük.

  Hány farkas él ma Franciaországban? Talán 28–30, ami egyesek szerint máris túl sok lenne. A közelmúltban több farkast már elpusztítottak: leggyakrabban megmérgezték õket, mint valamikor a régi idõkben, pedig a mérgezés is szigorúan tilos. A többit talán majd alattomos orvvadászok fogják törvénytelenül kiirtani. Ennek ellenére egyetlen közhivatal sem vette a bátorságot, hogy felemelje szavát érdekükben és figyelmeztesse a közvéleményt, miszerint a farkast védett állatnak nyilvánítja mind a Bernben aláírt nemzetközi egyezmény, mind az életterekre vonatkozó europai irányelvek Direktívája, amelyeket minden uniós tagállam ratifikált.

A francia természetvédõk nem is gondoltak arra, hogy a farkas korlátlan jogokkal rendelkezzék, mert a hegyekben emberek is élnek és számtalan más vadon élõ vagy háziállat is létezik. Igaz ugyan, hogy a farkas minden évben megtizedeli  a juhokat, amit egyébként mindig is megtett amióta az emberek az életterébe hatoltak. Bár ez még mindig  kevesebb veszteséget jelent, mint a természeti csapások vagy a kóbor kutyák  által okozott károk, de a gazdasági válságtól meggyötört állattenyésztõk számára ez a trauma is elviselhetetlen csapásnak tûnik. Joggal követelhetik, hogy rájuk is figyeljenek, õket is hallgassák meg. De ez még nem hatalmaz fel senkit arra, hogy bûnbaknak kiáltsák ki a farkast, és nyakába sózzák azokat a gazdasági nehézségeket, amelyekért nyilvánvalóan nem õ a felelõs.

  Miközben a hegyvidéki lakók egyéb gazdasági problémáik megoldását várják, magától értõdõ, hogy a nyájakat is meg kell védeni ésszerû feltételek között. Az háziállatok elleni farkastámadások és károk esetén megfelelõ kártalanítási összegeket kell átutalni a gazdáknak. Mindezeken túlmenõen azonban mindannyiunknak egy valóban alapvetõ kérdésre kell válaszolnunk: Lehetséges-e még a farkas és az emberi civilizáció együttélése?

  Ami minket természetbarátokat illet, ennek lehetõségérõl meg vagyunk gyõzõdve. Természetesen semmi sem könnyû, semmi sem egyszerû. A szakemberek úgy vélik, hogy a régebbi pásztorkodás újrahonosítása, amely annyi más országhoz hasonlóan az õrzõ kutyák és a pásztorok hatékony jelenlétére támaszkodik, lehetõvé tenné, hogy a farkasok problematikáját is más megvilágításba helyezzük. Az USA Montana államában, akárcsak az amerikai kontinens számtalan más vadvidékén, több ezres állományú nyájak legelésznek a grizzly-medvék és farkasok szomszédságában, anélkül hogy ez utóbbiak megtizedelnék õket. Romániában is elenyészlõek a farkasok által okozott károk. Ezért úgy véljük, Franciaország is otthont nyújthat néhány tucat farkasnak anélkül, hogy pszicho-drámába lovalná magát az állattartó gazdák hanyagsága miatt, akik az utóbbi évtizedekben leszoktak a hagyományos pásztorkodásról, és egyszerûen nem õrzik nyájaikat sem kutyákkal, sem emberekkel, mert országukból kiirtották a ragadozókat.
A francia természetbarátok felkérték a francia kormányt, hogy vállalja magára a vadvédelembõl ráháruló kötelezettségeket és tartsa tiszteletben a Berni Egyezményt, megtorolva bármiféle orvvadászati tevékenységet. Semmiként sem lenne elfogadható az a tény, hogy miután a pireneusi vidékekrõl hagyták lassanként eltûnni a barnamedvét, most tétlenül néznék, sõt jóváhagynák a farkasok újbóli kiirtását.
Ez az állat minden bizonnyal egy jelkép és ugyanakkor tükör, amelyben  sajátmagunkat kell szemlélnünk. De  ez az állat egyúttal élõlény is! Nagyon is élõ! Élõ addig, amíg az emberek hagyják, hogy az maradjon.

Isten hozott, te  „gonosz” farkas, és élj sokáig Franciaországban! 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>