Ma­ra Ár­pád: Vad­gaz­da­ság­tan

 

   Magyarországi útjaink alkalmával sok más hazámfiához hasonlóan, mindig megilletõdéssel lépek be könyvesboltok ajtain, elcsodálkozni a szépirodalmi- és elsõsorban szakkönyvek sokaságán, amelyek – számomra örök csoda folytán – anyanyelvünkön, magyarul szólnak. Ez különösen érvényes a vadgazdaságtannal kapcsolatosakra, hisz Erdélyországban a közelmúltig legfeljebb a ‘60-as évek Comºia – különben kitûnõ -vadbiologiáját olvastuk, vagy a Cotta és Bodea munkáiból okulhattunk, amelyek szemlélete és ábraanyaga még mindig fellelhetõ a romániai vadgazdaság tudományában. És most váratlanul furcsa szakkönyvvel találkozom: kezemben tartom a nagyalakúra fûzött, fedõlapján középkori lovas vitézt ábrázoló „Vadgazdaságtan”-t, Mara Árpád tollából. 

  Nagy meglepetésünkre Mara Árpád nem erdõmérnök, ahogy írásai után vélhetnõk, hanem tanárember, matematikát végzett Jászvárosban, majd közgazdaságit Kolozsvárott. Csak életútjának tekervényei, valamint a természethez, az erdõhöz való szenvedélyes kötöttsége vitte arra, hogy ilyen tárgyú könyveket írjon. De hogyan is került sor a „Vadgazdaságtan” megírására, amely elsõ alkalommal jelenik meg Romániában magyar nyelven?

A Csíkszeredai Faipari Szakközépiskolában  az 1990 – 1991-es tanévtõl mûködik magyar erdészosztály. Sajnos, ezidõben anyanyelvû szakkönyvek  nem voltak, a diákok magyar testvériskolákon keresztül (Sopron, Szeged) juthattak tankönyvekhez. 1992-tõl a Pro Agricultura Hargitae alapítvány segítségével indult be Csíkországban a soproni egyetem erdõmérnöki kara, erdélyi és magyarországi diákok számára, hazai elõadók részvételével is. Ekkor derült ki, hogy a jó nevû brassói román nyelven egyetemen erdészetit végzett mérnökök nem ismerik a magyar szakkifejezéseket, ami kulcskérdés nemcsak az oktatásban, hanem a szakma mûvelésében is. Közben Udvarhelyen is beindult a magyarnyelvû erdészoktatás, az itteni diákok  szintén tankönyvet igényeltek. 

  Ekkor az Erdélyi Tankönyvtanács felkérésére, Mara Árpád összeállított egy vadgazdaságtani szakkönyvet. Sajnos, nemcsak az Isten malmai õrölnek lassan, de a Tankönyvtanácsé is, csak három év múlva lett  a kéziratból egy sokszorosított, igen kifogásolható kivitelû, kispéldányszámú nyomtatvány, ami a szerzõ igényeit semmiképp sem elégítette ki. Megoldásként a Csíkszeredai Pedagógusok Háza keretében mûködõ, Apáczai Csere János nyomda vállalta el a munka újrakiadását. Nem “valódi” tankönyvként, hisz a tankönyvek elfogadtatásához a Tanügyi Minisztérium engedélye kell, aminek kibocsátását  szintén hosszadalmas eljárás elõzi meg.  Így a könyvet  hivatalosan segédkönyvnek és nem  a szó szoros értelmében vett tankönyvnek tekinthetjük, bár jelen pillanatban ebbõl a könyvbõl tanulnak a csíkszeredai és udvarhelyi szakközépiskola XI-XII osztályában tanulók, valamint az erdésztechnikusok, de haszonnal forgatják a soproni vadgazda-mérnöki kar diákjai is. 

A kötet három fõrészre tagozódik:

l. Vadászati állattan. Megadja a vadászati szempontból legjelentõsebb vadfajok leírását, ismerteti viselkedésüket s életmódjukat, az életközösségben betöltött szerepüket, vadászidényüket. Fontos, hogy a szerzõ eltekint az igénytelenebb szakirodalomban még mindig föllelhetõ – hasznos, káros elbírálástól, számára mindenik faj a biológiai sokféleség lényeges eleme. Az itt föllelhetõ ismeretek minden természetjáró számára hasznosak.

2. Vadgazdálkodás. Laikusok számára a vadgazdálkodás és a vadászat általában egyet jelent, a fejezet azonban ismerteti azokat a hoszszadalmas eljárásokat, amelyek megelõzik a  utolsó mozzanatot: a tulajdonképpeni vadászatot. Ilyenek az  állománybecslés- és szabályzás, a vadvédelem, a vadgazdálkodásban használatos berendezések használata. Itt találhatjuk meg a leggyakoribb vadbetegségek leírását, az ellenük való védekezést, a vadbefogás- és tenyésztés fontosabb alapelemeit. Ez a rész szól elsõsorban az erdészetben, vadgazdaságban tevékenykedõkhöz.

3. Vadászat. A fejezet ismerteti a fegyver- és lõszertípusokat, a lövedékek ballisztikájának alapelemeit, taglalja a vad birtokbavételének módjait, magát a betûszerinti vadászatot. Ugyanitt találjuk meg a lõtt vad és trófea kezelésének, elbírálásának leírását, külön alfejezetet szentelve a vadászebeknek is. A kötetet a meglévõ törvényes rendelkezések alapján összeállított két jegyzék egészíti ki azon fajokról, amelyeknek vadászata megengedett, ill. tilos, valamint egy igen hasznos, magyar-román vadászati kisszótár. Ez a rész teszi különösen alkalmassá a könyvet a köznapi használatban is, hisz nálunk  számosan hódolnak a vadászat sportjának, amelynek – mint minden emberi tevékenységnek – megvan a maga sajátos eszköztára és szókincse.

  Mindezek után, bátran állíthatjuk a szerzõvel együtt: “…Ez a könyv a vadászati, vadgazdálkodási ismereteket a vadvédelem és természetvédelem összefüggéseiben tárgyalja, ezzel is hozzájárulva a vadászat ügyének újszerû társadalmi megítéléséhez, valamint a keletkezett feszültségek feloldásához és az egymás másságának az elfogadásához…”

 Megjegyzendõ, hogy a kötetet a soproni egyetem szakemberei: Dr. Náhlik András, Dr. Kõhalmy Tamás és Dr. Faragó Sándor lektorálták, akiknek nevei fémjelzik a könyv ismeretterjesztõ- és pedagógiai színvonalát. A 600 példányban nyomott munkát a Corvina és a Pallas Akadémia könyvesboltok hálózatain keresztül érhetik el az érdeklõdõk.  

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>