Megfigyelések a szemétkedvelõ barnamedvék (Ursus arctos arctos) táplálékszerzési viselkedésérõl és terjeszkedésérõl Bras­sóban

 

 A Rakodó-völgy és környéke már az 1900-as évektõl kezdve a brassóiak kedvenc kirándulóhelye volt, és a szakirodalom szerint medvét itt csak nagyon ritkán lehetett látni. Napjainkra azonban minden megváltozott; a medvék rendszeres vendégei lettek a lakónegyednek. Az a jelenség, hogy a kárpáti barnamedvék a brassói Rakodó-negyedbeli háztartási szeméttárolókból szerzik kiegészítõ táplálékukat 1984 óta vált ismertté, vagyis amióta elkezdõdött a lakónegyed betelepítése. A kommunista korszakra jellemzõ „méhkaptár” típusú panellakásokban több mint 30.000 lakost zsúfoltak össze és kiterjesztésével tönkretették több állatfaj életterét. A tömbházakat keskeny utcák választják el a szomszédos erdõtõl, ahol 11 szeméttározót építettek a háztartási hulladékok tárolására. Ennek tulajdoníthatóan a környék barnamedvéinek táplálékszerzési szokásai is megváltoztak ugyanis a háztartási hulladékot életterük közelében, az erdõ mellett gyûjtik össze.

Nyáridõben estérõl estére a lakónegyedet turisták tucatjai látogatják, akik azért jönnek, hogy megbámulják, lefényképezzék vagy szórakozzanak a szeméttárolók sztárjaival, a kukázó medvékkel. A „Rakodó-negyedi jelenség” néven elhíresült látványosság az est közeledtével kezdõdik. A látogatók izgatottan gyülekeznek a szeméttárolók közelében, és türelemmel várják a szemétkedvelõk érkezését. A medvék közeledését a külvárosi kóbor ebek ugatással jelzik, ugyanis õk kénytelenek velük megosztani a táplálékot. Elõször a kisebb példányok, két-három éves bocsok jelennek meg és könnyûszerrel nyitják ki konténereket majd kotorászni kezdenek a háztartási hulladékban. Némelyik bemászik a kukába, csak idõnként dugja ki a fejét, figyelmesen kémlel a közeli erdõ irányába, hogy megbizonyosodjék: nem érkezik-e onnan egy nagyobb medve, amely elûzhetné õt a tápláléktól. Jellemzõ hogy fajtársaiktól jobban félnek, mint az embertõl. Az ízletesebb falatokat rejtegetõ konténereket a medvék odébb tolják, gyakran feldöntik. A helyzet fokozódik, amikor egyes példányok közelebb jönnek a látogatókhoz és élelemért koldulnak. Egy-egy medve azt is megtanulta, hogyan kapja el még a levegõben a feléje dobott ennivalót. A lakótelep medvepecérei kézbõl adogatják a medvéknek a nápolyit vagy a kekszet, sõt még a járdán tolongó nézõk elé is odacsalogatják õket. Az ismertebb medvéknek beceneveket is adnak. Legismertebb sztár 2004-ben „Fülike” volt, egy hároméves nõstény, akit a nézõk meg is simogathattak, ha elõzõleg kellõen teletömték a kézbõl nyújtott csemegékkel.

A bocsos anyamedvék érkezését mindenki lélegzet-visszafojtva várja: a nézõközönség visszahúzódik az úttestre vagy a szemközti járdára. A félénkebbek az autókból leskelõdnek, de némelyik látogató 8-10 méterre megközelíti és fényképezi a bocsos nõstényeket.   Ezeket a családokat nem etetik kézbõl, a kekszet 10–12 méterrõl dobálják elébük. Éjjel 2–3 órakor a turisták szétszélednek és a csend beálltával a medvék valóságos rohamot indítanak a kukák ellen: többségük bocsos anyamedve. 2004. július 5-én éjjel 1–4 óra között összesen 19 egyedet számoltam össze a szemetes konténerek körül.

A kiegészítõ tápláléknak a városszélén, üdülõtelepeken és szemétlerakatokból való megszerzési módja a fajra nem jellemzõ, abnormális viselkedésforma. Veszélyes mind a medvékre, mind az emberekre nézve. A medvék urbanizálódása gyorsan terjed és egyre gyakoribb jelenség a Kárpát-kanyar övezetében. Az elsõ eseteket a múlt század 70-es éveiben figyeltem meg a Szent Anna-tónál és a transzfogarasi úton, de a 80-as években a kukázó medvék megjelentek Brassóban, Tusnádfürdõn, Szinaján, Predeal, Pârâul Rece mellett és máshol is a Prahova völgyében. Ha ez ilyen riasztó módon terjeszkedik továbbra is a számitások szerint fennáll a kockázat, hogy két-három évtizeden belül a romániai medvék 30-40%-a az emberi települések közelébõl szerzett háztartási hulladékkal fog táplálkozni: ez Európa légértékesebb medve-populációjának, a kárpáti barnamedvék degenerálódását, részleges urbanizálodását jelentené.

   Az elsõ jelek, amelyek arra utaltak, hogy a kárpátokban élõ barnamedvék élelemszerzõ viselkedésében változás állott be, az 1970-es évek elején mutatkoztak, amikor a politikum utasítására az erdészeti hivatalok és vadásztársulatok elkezdték a medvék mesterséges táplálását. A medvék rendszeres táplálása és csalétekkel való beetetése Románia legfontosabb medvés élõhelyein Ceauºescu diktátor vadászambícióinak kielégítését szolgálta. Ennek érdekében a medvéket a távolabbi erdõkbõl – vagyis természetes élõhelyeikrõl a medveetetõkhöz, a tulajdonképpeni vadászlesekhez csalogatták. A vadászat érdekében beetetett medvék hamar rákaptak a mesterséges táplálásra, mivel könnyebben juthattak élelemhez, és ezzel együtt megszokták az ember közelségét is. Ez történt Brassóban is. A vadászok által épített mesterséges etetõk alig 4–5 km távolságra vannak a város szélétõl, ahol tonnaszámra tárolják a háztartási hulladékot. Kezdetben azok a fiatal, 2–4 éves medvék keresték táplálékuk egy részét a szemét között, amelyeket a domináns egyedek elüldöztek a medveetetõk környékérõl.

A Rakodó negyedbeli táplálékbázis azonosítása a medvék által nem meglepõ jelenség. Az 1980-as években hetente csak egyszer szállították el a szemetet, és a rothadásnak indult háztartási hulladék förtelmes szaga a szemétlerakatokhoz csalogatta a mesterséges táplálékhoz szoktatott medvéket. A jelenség évrõl évre csak fokozódott. A 80-as években mintegy 6–8 kukázó medvét lehetett megfigyelni a Rakodó-negyedben, 1990-ben számuk 12–14-re növekedett, míg 2003 nyarán egyetlen éjszaka 24 példányt figyeltem meg, ezek többsége bocsos anyamedve volt, amelyeket már 2 éve ismertem. 1984-ben elkezdett megfigyeléseim igazolják, hogy a Rakodó-negyedet látogató szemétkedvelõ medvék száma növekedési tendenciát mutat.

 

A szemétkedvelõ medvék gyarapodása a következõ években is elkerülhetetlen lesz, ha nem hoznak megfelelõ intézkedéseket az illetékesek, például ha nem hordják el naponta a szemetet, és nem helyeznek medve-biztos konténereket a szeméttárolókba. A hatóságoknak figyelmeztetõ táblákkal és nevelõ jellegû kampánnyal kellene felhívnia a vadászok és lakosok figyelmét a medveetetés káros hatásaira. Sajnos erre a romániai hatóságok képtelenek, sõt az elmúlt három évtized semmit nem tettek a szemétkedvelõ medvék számának csökkentése érdekében. Harminc év alatt egy szakmai tanulmány sem készült a helyzet normalizálására. Úgy vélem, hogy a civil szervezetek és független szakemberek bevonásával, tudományosan megalapozott lépésekkel kellene a medveproblémát megoldani, ugyanis nem lehet csak a vadászokra bízni egy fokozottan védett faj jövõjét.

2003-ban Brassó alpolgármesterének kérésére a kilövési keretet önkényesen megemelték és a Rakodó-övezetben 16 példányt meglõttek. A jelenséget még ezzel a „kollektív büntetés” elvére alapult eljárással sem sikerült megfékezni, ellenkezõleg, újra bebizonyosodott, hogy a hivatott szervek képtelenek a helyzet megoldására. A vadászok véleménye szerint a szemétkedvelõ medvék létszámának csökkentését a brassói medvepopuláció részleges kiirtásával lehetne megoldani. Hamarosan bebizonyosodott hogy ezeket az emberhez nem méltó álmegoldásokat kizárólag anyagi érdekek miatt alkalmazzák. A kukázó medvéket, miután beetetéssel a leshelyekhez csalogatják, eladják külföldi vadászoknak, akik mesés összegeket fizetnek egy-egy barnamedve-trófeáért, a medvehúst pedig – anélkül, hogy eredetét bárki is firtatná – híres szupermarketekben és elit vendéglõkben értékesítik.

A „kollektív büntetés” kirovása még törvénytelen cselekedet is rejt a közvélemény elõtt, ugyanis a meglõtt medvék többsége nem szemétkedvelõ. Kutatásaim során derült ki hogy a vadászok, visszaélve a kibocsátott engedélyekkel, nem a kukázó medvéket lõtték le – hiszen ezek javarésze egy évesnél kisebb bocsokkal lévõ nõstény, vagy fiatal példány, a vadászoknak érdektelen trófeájú egyed. Helyettük a medveetetõkhöz csalogatott vadon élõ domináns példányokat kerítették puskavégre. A valóságban tulajdonképpen lefejezték az itt élõ populációt, ugyanis az évek során a domináns hímeket, lövöldözték leginkább. A romániai medvepopuláció kvalitatív gyengülését a trófeakatalógusok bizonyítják: 1990 elõtt a Romániában elejtett medvetrófeák világszinten domináltak, viszont ezt követõen fokozatosan gyengült a minõségük. A rekordtrófeás alfa hímek 15 év alatt eltûntek a Kárpátokból, mivel a domináns példányokat 7–8 éves korban kilövik. Természetesen mindez a populáció kvalitatív leromlásához vezetett. Ez a károsító jelenség Románia egész területére jellemzõ

Megfigyeléseim szerint a kukázó medvék számának gyarapodását egyrészt a felhalmozott hulladék mennyiségének növekedése okozza, de az igazi ok az, hogy a szemetes konténerek közelében felnõtt bocsok anyjuktól eltanulják és a következõ nemzedékeknek is megtanítják ezt – a fajra nem jellemzõ – táplálékszerzési viselkedést. Azok a fiatal nõstények, amelyeket anyjuk a szeméttelep szomszédságában nevelt fel, a maguk során õk is itt nevelik fel utódaikat, hiszen itt a bocsok számára az élelem veszély nélkül megszerezhetõ. Az emberi település közelsége biztonságot jelent a bocsos nõstények számára, hiszen természetes habitusukban a párzásra törekvõ hímek megölhetnék a bocsokat, hogy mielõbb párosodjanak. Személyesen a szemétlerakatoknál soha nem észleltem a bocsokra veszélyt jelentõ hímeket: ezek a domináns példányok a medveetetõket látogatják, nem az emberközelben lévõ szemeteskukákat.

A természetes élõhelyüktõl részben elszakadt kukázó medvék nem érzik, hogy az ember közelsége fenyegetõ lenne számukra, állati ösztönüktõl meghatározott viselkedésük deformálódott. Nap mint nap a szeméttároló környékén ólálkodnak, a város peremén kószálnak, a veszély elõl nem húzódnak el – és a nõstények továbbadják utódaiknak a fajra katasztrofális következményekkel járó viselkedésmódot. A kukázó medvék többsége azonban nem szakadt el teljesen természetes élõhelyétõl: naponta csak néhány órára (rendszerint éjszaka) jelennek meg az emberi települések közelében. Ezek az állatok idejük nagy részét természetes környezetükben töltik, és a tél beköszöntével vadon élõ fajtársaikkal együtt téli szálláshelyeikre húzódnak. Semmiképpen sem állítható, hogy abnormális táplálkozási szokásaik következtében teljesen kiszakadtak volna természetes habitusukból.

Itt említeném meg a szeméttárolóknál való táplálkozás idõszakára vonatkozó megfigyeléseket. Az évek során azt tapasztaltam, hogy a tavaszi és õszi vadászati idényben (március 15. és május 15., illetve október 15. és december 1. között) a kukázó medvék nagy része ritkábban táplálkozik a szemétlerakatoknál. Ennek magyarázata, hogy vadászidényben a medvéket – az országos táplálási program szerint – rendszeresen és bõségesen etetik a vadászlesek melletti etetõknél: ilyenkor a medvéknek leginkább itt táplálkoznak és emiatt nincs szükségük más kiegészítõ táplálékforrásokra. Amint a vadászati idény véget ér, az etetést a vadászok beszüntetik, és a mesterséges táplálékhoz szoktatott egyedek egyik napról a másikra megjelennek a szeméttárolóknál.

Az élelemnek a szemétteleprõl vagy háztartási hulladéktartókból való megszerzése káros következményekkel járhat a medvepopuláció egészsége szempontjából is. A kukázó állatok számára a rovarirtó szerek, gyógyszerek, tisztítószerek mérgezésveszélyt jelentenek, ezen túlmenõen fertõzõ betegségeket vagy parazitákat, élõsködõket szedhetnek fel, mivel a szeméttelepen nyüzsögnek a patkányok, macskák és kóbor ebek. A legnagyobb veszélyt a medvék számára viszont mégiscsak az jelenti, hogy a szemétbõl szúrós tárgyakat nyelhetnek le: törött üvegszilánkot, fémhulladékot vagy pedig emészthetetlen mûanyagzacskót. Az évek folyamán több kukázó medve is elpusztult, de errõl az illetékesek és a média igencsak hallgatnak.

A Kárpát-kanyarban elszaporodott szemétkedvelõ medvék megjelenésében bûnös szerepet játszottak az Országos Erdészeti Egyedárúság (RNP) és a vadásztársulatok, amelyek pénzügyi és gazdasági érdekekbõl kifolyólag mesterségesen beetetik azokat a medvéket, amelyeket aztán külföldi vadászokkal lövetnek le. Ily módon nemcsak az állatok normális viselkedési szokásait tették tönkre, hanem veszélybe sodorták magának a romániai medvepopulációnak a puszta létét is.

 A medvék önmegsemmisítõ, megváltozott viselkedése a hozzá nem értõ emberi beavatkozás drasztikus következménye. És miért történt mindez? Alapvetõen a diktátor mérhetetlen mániákussága, a rekordtrófeák utáni hajsza indította el a folyamatot, de ehhez a perverzitáshoz kitûnõ cinkosoknak bizonyultak azok az állami erdészeti „szaktanácsadók”, akik elindították és továbbra is szorgalmazzák a romániai medvék mesterséges táplálásának programját, ismétlem, kizárólag gazdasági – vadászati – megfontolások alapján.

A hivatott szervek 1989 utáni szakmai érdektelensége, a diktatúra idejébõl örökölt szaktekintélyek káros tevékenysége, az Erdészeti Kutatóintézet (ICAS) minden professzionalizmust nélkülözõ felmérései, valamint egyes, politikusok hallgatólagos támogatása odavezetett, hogy a fent említett jelenség Románia más vidékeire is átterjedt. Nem túlzás, hogy olyan helyzet állt elõ, amely veszélyes lehet a romániai barnamedve-állományra, pedig a Berni Egyezmény értelmében a barnamedvét Romániában is szigorúan védett fajnak kell tekinteni.

A kompetens hatóságoknak és a vadászoknak csak egyetlenegy tengerentúli mondást kellene figyelembe venniük: „Az etetett medve, halott medve”, ha ezt megértik, és pozitív értelemben alkalmazzák, akkor a kárpátok-beli medveállomány még megmenthetõ.

 

Irodalom

Almãsan, H. A. – Baluþia, T. – Cotta, V. – Popescu, C. (1963): Contribuþii la cunoaºterea rãspîndirii ºi biologiei ursului (Ursus arctos L.) în R. P. R. In: Studii ºi Cerc. vol. XXIII A. Ed. Agro-Silvicã, Bucureºti

Aves Alapítvány (2003): A hargitai medvék védelmében In: Erdélyi Nimród 5. sz. Székelyudvarhely

Beier L. (1992): Egy urbanizálódó medvepopuláció. In: A Természet XLIII. 1, Budapest

Botezat, E. (1942): Ursul carpatin: o problemã vânãtoreascã ºi ºtiinþificã. In: Carpaþii.1.

Couturier, M. A. J. (1954): L’ours brun (Ursus arctos L.). Grenoble

Mara Á. (2000): A barnamedve. In: Erdélyi Nimród. 2. sz. Székelyudvarhely

Micu, I. (1998): Ursul brun. Ed. Ceres, Bucureºti

Pârâu, N. ª. – Almãºan, H. (1995): Contributions to a better knowledge of

 the situation of the man–bear confrontations in Romania – comments on the brown bear agressivness. In: Simp. Int. Poiana Braºov

Sepsi Á. – Kohl I. (1997): A kárpáti barnamedvérõl. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár

Sepsi Á. – Szeley-Szabó L. (2003): Guberáló medvék. In: Erdélyi Nimród 2. sz. Székelyudvarhely

Sepsi Á. – Szeley-Szabó L. (2003): Medveskönyv. Erdélyi Nimród Könyvek. Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. – Sepsi Á. – ifj. Baczó Z. (2002): Külvárosi medvék. In: Udvarhelyi Híradó. 1. sz. Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. et al. (2003,1): Guberáló medvék. Tévé-dokumentumfilm. Aves Media, Székelyudvarhely. Sugározta a Duna TV, 2003. jan. 18.

Szeley-Szabó L. – Sepsi Á. – ifj. Baczó Z. (2002): A brassói medvék. In: Erdélyi Nimród. 5. sz. Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. – Sepsi Á. – MAROSI S. (2002): A hargitai medvék téli viselkedésérõl. In: Erdélyi Nimród. 6. sz. Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. (2003): Akasztottak erdeje (Dögökkel etetik a medvéket). In: Udvarhelyi Híradó. 207. sz. (okt. 24.) Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. (2003): Véget kell vetni a törvénytelen természetkárosításnak. In: Udvarhelyi Híradó. 217. sz. (nov. 7.) Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. (2003): Dögöktõl bûzlik a Hargita. In: Udvarhelyi Híradó. 227. sz. (nov. 21.) Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. (2003): A medvelesekrõl terjedtek el a fertõzõ betegségek. In: Udvarhelyi Híradó. 230. sz. (nov. 26.) Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. (2003): Kárpáti barnamedve védelmi program. In: Erdélyi Nimród. 6. sz. Székelyudvarhely

Szeley-Szabó L. (2004): Jelentés a barnamedve védelmének szüségességérõl az Európai

Unió elõírásainak megfelelõen. [RTF bookmark start: OLE_LINK1]In: Erdélyi Nimród. 2. sz. Székelyudvarhely[RTF bookmark end: OLE_LINK1]

Szeley-Szabó L. (2004): A brassoi medvék védelmében. In: Erdélyi Nimród. 5. sz. Székelyudvarhely

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>