25 éves a Berni Egyezmény

 

A rendkívül veszélyeztetett  barnamedve-, farkas- és hiúzállományt sikerült valamenyire megõrizni Európában, sõt egyes országokban újra telepíteni a Berni Egyezmény elõírásainak köszönhetõen, amelynek 25. évfordulóját 2004. november 29-én, ünnepelték Strasbourgban. A Berni Egyezmény elsõ ízben állította össze  egész Európa számára a védett fajok jegyzékét, abban az idõben, amikor még csak nagyon kevés országnak volt saját vöröslistája.

Életbe lépése után huszonöt évvel a Berni Egyezményt ratifikálta 40 európai ország, említésre méltó kivétel Oroszország. Az aláírókhoz csatlakozott négy afrikai állam is: Tunézia, Marokkó, Szenegál és Burkina Faso.

A dokumentum egész Európa számára megszabta a veszélyeztetett növény- és állatfajok fokozott védelmének követelményeit, amelyeket az Európai Unió 1992-es Élõhely Direktívája lényegesen kibõvítve átvett. Ezáltal a Berni Egyezmény jelentõs mértékben fékezte a madarak és nagyragadozók kipusztulási folyamatát: ezek a fajok mind a vadászok kíméletlenségének, mind a természetes élõhelyek elpusztításának tehetetlen áldozatai.

A horror-gyerekmesék rettegett farkasa, akárcsak a közkedvelt Micimackó, huszonöt évvel ezelõtt gyakorlatilag kipusztult Nyugat-Európa több országából, mint Franciaország, Svájc, Németország vagy Norvégia. A védelmi intézkedések lehetõvé tették ezeknek a fajoknak az újrahonosítását, például Franciaországban, még akkor is, ha az emberrel való együttélés egyesek számára problémákat okoz. Ma mintegy 2000–2500 farkas létezik – különösebb gondok nélkül – Spanyolországban, ahonnan a faj sohasem tûnt el, és Olaszország is 500 példánynak örvendhet; eközben a francia hatóságok 4 farkas kilövését határozták el abból a Franciaországban nyilvántartott 55–60 egyedbõl, amely csak az olaszországi átvándorlásból képes apránként pótolni a falkák veszteségeit.

Az Európában (Oroszország kivételével) ma nyilvántartásba vett 8000 barnamedve többsége Romániában él, ahol évente mintegy 600 állatot lõnek ki, miközben Olaszország és Spanyolország nagy erõfeszítéseket tesz, hogy kicsiny egyedszámú populációit  megõrizze.

A francia Pireneusokban, ahová a medvéket Horvátországból és Szlovéniából importált egyedekbõl telepítették újra, manapság mintegy tucatnyi példány létezik, de hagyományos élõhelyeiken az állatok a turisták állandó zaklatásaitól szenvednek. A medvének valójában tágas élettérre és nyugalomra van szüksége, ami egy síparadicsom környékén nem biztosított. Az utolsó franciaországi pireneusi medvét november elején lõtte le egy vadász, ami a medvék védelméért küzdõ szervezetek részérõl mélységes felháborodást váltott ki Európa-szerte.

A hiúz kevésbé veszélyeztetett, mint a farkas és a medve, kivételt képez az ibériai hiúz, amelybõl mindössze alig 130 példány létezik és a kipusztulás küszöbén áll. Az utóbbi évek folyamán a hiúzt is több országban újra honosították, így Svájcban és Franciaországban: az állatokat Közép-Európából, fõleg a Kárpátokból hozták.

A Berni Egyezmény lehetõvé tette, hogy megmentsenek kevésbé emblematikus, de a biodiverzitás szempontjából  igen fontos növény-, hüllõ- és madárfajokat is, amelyek neveit a közvélemény alig ismeri.

Az utóbbi huszonöt év alatt az európai védett területek kiterjedése harmincszor nagyobb lett, mint az Egyezmény ratifikálásának kezdetén. A védett és fokozottan védett területek jelentõsége alapvetõen növekedett, sõt turisztikai vonzóerõvé vált Európában. A következõ lépés az lenne, hogy a védett övezeteken kívül esõ természetet is óvni kellene azáltal, hogy a mezõgazdaság-, ipar- és közlekedés-fejlesztési stratégiák elkészítésekor hatékonyabban kellene érvényesíteni a környezetvédelmi szempontokat.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>