Szeley- Szabó László
(1950 szeptember 14 – 2005 szeptember 28)

Aki nem ismerte, rákérdezhet: ki volt Szabó László? Gyászjelentése szerint természetvédő és fotóművész s bízvást állíthatjuk, mindkét minőségben a kiválók közé tartozik. Bár sokáig üzletemberként élt és tevékenykedett, mindig talált időt és lehetőséget a természet megfigyelésére, az élővilág, elsősorban a madarak tanulmányozására, ismertetésükre, művészi megörökítésükre. A ’70-es évektől kezdve vezetett több-kevesebb rendszerességgel természetjáró utakat a Kárpátok rengetegeiben és a Duna-delta mocsárvilágában, s jövedelmének jelentős részét fordította különféle természetvédő-állatvédő tevékenységre. Saját bevallása szerint, mintegy évi 200 napot töltött terepen, otthon hagyva családot-üzletet. Munkája során számos írást és rengeteg fényképet tett közzé, sokszáz mesterséges fészekodu készült el és került kihelyezésre a Hargita hegység erdőségeiben, segítségével, támogatásával pedig nem egy nevelőjellegű akció került megrendezésre. eiben.
Több, mint 80 tudományos írást hagyott maga után, egyedül, vagy munkatársakkal először írt le 5 madárfajt Romániából és bizonyította 4 faj első fészkelését is. A századforduló egyik nagy madártani eseményének, a fehérfarkú lilebíbic romániai fészkelésének első dokumentálása a volt szovjet országokon kívüli területekről, szintén döntő mértékben fűződik nevéhez. E célból éveken keresztül járt le nyaranként szeretett Hargitájából a rekkenő dobrudzsai forróságba. Hasonlóképpen, jelentős anyagi áldozattal és időráfordítással foglalkozott a pásztormadár inváziójellegű fészkelésével, táplálkozásával. Az utóbbi néhány évben, amióta ez a faj gyakrabban keresi fel a Fekete-tenger nyugati partjait, gépkocsival heteken át járta a Dobrudzsai fennsík kőbányáit és sziklaomlásait. E fajjal kapcsolatosan a Limicola szaklap oldalain megjelent munkája bizonyára hosszú ideig lesz referenciaalap. Fontos cikkei jelentek meg az Ornithos, Limicola, Geo és a National Geographic számaiban, valamint a Duna Delta Kutatóintézet évkönyv

Társszerzője két fontos romániai szakkönyvnek, a Duna-delta Bioszféra Védterület Vörös Listájának, valamint a Medvéskönyvnek. Megjegyzendő, hogy munkáit Szabó László, ill. Szeley-Szabó László néven szignálta
Mint fotóművész nemcsak a saját dolgozatait illusztrálta, de remek képei sokszáz alkalommal jelentek meg különféle romániai és külföldi folyóiratok, képeslapok hasábjain, mindig a természetvédelem szolgálatában, több, mint 50 díjat nyerve a különféle versenyeken és tárlatokon. Fogékony volt az új iránt, elfogadta-használta a komputert s az országból az elsők között állt át a digitális kamera kezelésére. Utóbb a filmezéssel is megpróbálkozott, 6 rövid filme került bemutatásra, mindenik központi témája a természetvédelem.
Fontos megvalósítása az Erdélyi Nimród természetvédelmi magazin megalapítása, szerkesztése, gondozása 1999 óta. E lap a Székelyföldi Nimródból szélesedett erdélyi szintre s néhány év alatt nevet kapott nemcsak a romániai magyar természetbarátok között, hanam Magyarországon is. Mindig gondja volt rá, hogy a vadászati rovat, amely egyezményesen a terjedelem egyötödét teszi ki, ne a vadgazdálkodás majd legutolsó mozzanatával, a vad birtokbavételével foglalkozzon, hanem inkább a különféle állatfajok életmódjával, viselkedésével, a velük kapcsolatos érdekességekkel, az állomány gondozásával, védelmével.
Lelki gyermeke, az AVES Alapítvány a legharcosabb természetvédő fórumok közé tartozik Romániában, elsősorban a kárpáti barnamedve védelmi akciói miatt. Szabó Lászó számtalan alkalommal fogott tollat, vagy mikrofont és lépett a nyílvánosság elé, elsősorban vadvédelmi vonalon s jelentős érdeme van abban, hogy a Kárpátkanyar medvéit még nem írtották ki bankóleső helyi hivatalnokok és magasállású személyiségek.
Szintén Szabó László kezdeményezésével alakult meg 1999-ben Románia első ritka madárfajok megfigyelésének elbírálását végző Nomenclator Bizottság, hasonlóképpen, ő szervezte meg 2003-ban az európai hasonló szervezetek kétéves találkozóját a Duna-Deltában. A madárnevezéktanhoz fűződik utolsó, befejezett, de még leközöletlen munkája is, a Nomenclator Avium Romaniae, ami remélhetőleg, emlékére az idén megjelenik.
A székelyudvarhelyi strand, amely Szabó László gondozásában működött, kedvenc tanyája volt s nemcsak a szórakozás és sportmegnyilvánulások helyévé válott, hanem a kúltura és környezetvédelmi nevelés egyik fontos lokális központjává is. Rendezett itt fényképkiállitást és könyvbemutatót, szervezett hangversenyt, gyakran itt szerkesztettük össze az Erdélyi Nimródot is. És ami fontos, a kicsiny kempingházakban, vagy a sátorozó részlegen Szabó Pacinál helyet kaptak a hátizsákos madárnézők, Erdély-járók, jövő-menő természetbarátok, valóságos nemzetközi találkozóhelyként.
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por ës homou vogymuk….írta az Árpád-kori ismeretlen prédikátor. Bizony, por és hamu vagyunk. De anyagi létünk megszünésekor mit hagyunk magunk után, hogy ne éltünk volna haszontalanul, említésre méltatlanul? Szabó László komoly örökséget hagyott maga után: egy harcos természetvédő szervezetet és lapot, írott munkáit és azt a hitet, hogy ne adjuk föl, lehet és kell tennünk annak érdekében, hogy környezetünk és élővilága ne essék teljességgel a pénzhajhászat és a civilizáció hódításának áldozatává. Nyugodjék békében!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>